Eddig nem érdekelt semmi, most meg már csak ez érdekel | Agrárágazat

Eddig nem érdekelt semmi, most meg már csak ez érdekel

Dátum:
2015. január 27.

Tradicionális hajósi szőlőkből készülnek a Sziegl Pince modernizált kézműves borai, melyek kései szüretből, egyedi feldolgozási technológiával kerülnek palackba. Sziegl Balázs szívesen kísérletezget, a néhány éves kemény munka eredményei pedig egyre inkább őt igazolják, hisz a náluk készült 2014-es Irsai Olivér Magyarország legjobb újbora lett. 

A Sziegl Pince szőlői gyom- és rovarirtás nélkül, hagyományos módszerekkel, a lehető legkevesebb hozzáadott technológiával nevelkednek, a belőlük készülő borok pedig spontán erjesztéssel és minimális kezelőanyagok bevonásával válnak a Hajós-Bajai Borvidék természetes, egyedi ízvilágú képviselőivé. Sziegl Balázs hitvallása, hogy a borok a szőlőben készülnek el, és a pincében teljesednek ki, valamint hogy csak a már érlelt áruk valók a piacra, mert akkor már csakugyan kész vannak, és a valós arcukat mutatják. Kockázatvállalásáról, tapasztalatairól és az elmúlt év eseményeiről kérdeztük.

Névjegy
A szőlőtermesztés és a borászat alapjait még nagyapjától tanulta el, de a gimnázium után Sziegl Balázs mégis leginkább zenész vagy focista lett volna. A borászati technikum azonban mindent megváltoztatott, ma már el sem tudna képzelni magának más életformát. 
Saját, egyedi ízvilágú kézműves borait 2012 óta készíti tradicionális fajtákból, kései szüretből, egyedi feldolgozási technológiával.
A legutóbb nála palackozott Irsai Olivér Magyarország 2014. év legjobb újbora díjazásban részesült.
  • Igen eseménydús képet mutat a Sziegl Pince 2014-es éve, vagy csak kívülről tűnik ilyen élénknek az elmúlt időszak?

Mi is egyre intenzívebbnek érezzük, az elmúlt fél év már nagyon-nagyon aktív volt, jó is, hogy véget ért az év, mert elfáradtunk. Nagyon sok rendezvényre jutottunk el, új kóstoltató pincét készítettünk, amikor 2012-ben ebbe igazán belekezdtünk, nem is gondoltuk, hogy ilyen gyorsan sikerül ennyit fejlődni. 
 
  • Az, hogy a Sziegl Pincében készült Irsai Olivér a 2014-es év újbora lett, elég jó visszajelzés. Vagy ennek a fogyasztók felőli reakciója még nem érzékelhető?

Dehogynem! Évek óta tartunk pincenapokat, a legutóbbira, az Adventi Nyitott Pince Napokra legutóbb már rengeteg ember úgy jött, hogy szeretné megkóstolni az év újborát. Mi ezt egy, a közösségi oldalra kitett fényképen kívül nem reklámoztuk, de mint a népmesékben, szájról-szájra terjedt a hír és a többi hajósi borász is ? akikkel nagyon szeretjük egymást ? mind ajánlotta a pincéjében. Ebből a borból 760 palack készült, amire nagy marketinget nem is nagyon lehetne csinálni, mert ez egy nagyon véges szám. Nálunk még soknak is számít, mert többnyire 4-500 palackot készítünk egy fajtából.
  • Ez az elismerés nem csak a Sziegl Pincének, a Hajósi borvidéknek is jó hírét kelti.

Országos szinten picit hátrányosabb helyzetben vagyunk, mert a Hajós-Bajai borvidék nem annyira ismert még a kifejezetten borhoz értő és borkedvelő emberek körében sem. Mi itt három éve összefogva dolgozunk, aminek eredményeként a borvidék, és ezzel együtt a pincefalu, meg Hajós híre is kezd eljutni az emberekhez. 
 
  • Ebben előnyös lehet a sajátos termesztési- és feldolgozási módszer.

Mi is ezt érezzük. A nulláról kell építkeznünk, amit csinálunk, az alapján fognak bennünket megítélni. Nem kell elődök képének megfelelni, mi magunk járjuk ki a saját utunkat.
 
  • A Sziegl Pince hajósi tradicionális szőlőfajtákat modernizál, de oltványokkal is szívesen kísérletezik.

Amikor belekezdtünk, mindennel igyekeztünk foglalkozni, hogy felmérjük a lehetőségeinket, ami miatt nagyon sok kísérletezés volt. Az mára kezd kikristályosodni, hogy hordóban érlelt, kicsit komolyabb fehérborokkal szeretnénk foglalkozni, és ehhez keressük a megfelelő szőlőfajtákat, azon belül is a megfelelő klónokat. Ez a kísérletezés a jövőben is jellemezni fog minket, hogy a már megtalált, tényleg hagyományos, alföldi borrégióra vagy Hajósra jellemző, nagyon jó szőlőfajtákat hogy lehet értékében még tovább emelni a különböző klónokkal. Ez borzasztóan érdekel. Kövidinka vagy Olaszrizling sok van a környéken, de olyan fajtákat is behozok melléjük, amivel eddig senki nem foglalkozott a környéken (Furmint, Hárslevelű), és nincs is referencia belőle. Úgy képzelem, hogy nagyon jól fog működni, és egy kis 800 tőkés Furmint ültetvényen kísérletezve kiértékeljük, hogy valóban idevaló-e? Ezek inkább szőlészeti kísérletek, aminek végső értékét a bor adja majd meg.
  • Még a szőlőtermesztésnél maradva: a talajszerkezet, a sor- és tőtávolság is kísérleti tényezők?

Hajóson mostanában nagyon nehéz ültetvényhez jutni. A jó állapotúak többnyire nem eladók, amit pedig csak a terület miatt vesznek meg, annál az adott helyzethez kell igazodni, amin nem nagyon lehet változtatni. Az ember megvesz egy ültetvényt, és azt próbálja meg kezelgetni, ápolgatni, újratelepíteni. Nekünk sincs egységes művelésű szőlőnk, mert van az 50x50 cm-es bakműveléses kadarka ültetvényünk, de van 280x80-as nagyüzemi, egyesfüggöny-traktorral művelhető is. Jelenleg 1,5 ha-os területen termesztünk, és ősszel telepítünk még egy 0,7 ha-t, már elő van készítve a terület, és még vásároltunk egy 2,1 ha-os ültetvényt, vagyis ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor a következő évben már 4 ha körüli ültetvényen dolgozunk, ami szerintem már elegendő lesz.
 
  • Már csak a családi művelés szempontjából is.

Már idén is éreztük, hogy kéne még 1-2 ember pluszban, mert nagyon sok volt a munka. Ezt eddig családon belül oldottuk meg, főként a nagyszüleimmel együtt dolgozva, de aki éppen mozgósítható volt, és ráért, az jött, és besegített. Ehhez a 4 ha már tényleg nagyon sok lesz, de a kézi műveléshez a jövőben is ragaszkodni fogunk, mert bár a munka több, de a szőlő meghálálja a törődést. Ha az ember egész éven át beleadja a kézi munka erejét, az a bor ízén is megérződik.
 
  • Növényvédelmi szempontból milyen volt az elmúlt év? 

Nagyon viszontagságos volt, jóval többet permeteztünk ? hozzávetőleg tízszer ? kontaktszerekkel, kénnel, rézzel, mert rovar- és gyomirtó szert mi nem használunk. Nem vagyunk bio-szőlőbirtok, szerintem nem is leszünk még, mert ahhoz, hogy valaki bioszőlőt termesszen, borzasztó nagy szaktudásra van szükség, és először az adott eszközökkel és lehetőségekkel kell megtanulni a szőlőtermesztést ? a modern technológiákat is beleértve ?, majd amikor ez már működik, akkor lehet esetleg a biotermesztésre átállni. Mivel nem volt tél, jöttek az atkák meg az egyéb kártevők, de a fő probléma a lisztharmat volt, ami gyönyörűen áttelelt. Aztán volt egy komoly peronoszpórafertőzés, amit nagyjából megúsztunk, de érés környékén már jöttek a különböző rothadások, és voltak olyan ültevények, ahol 40%-os kár keletkezett. Ezt úgy küszöböltük ki, hogy egyes ültetvényeken háromszor szüreteltünk. Leválogattuk a rossz fürtöket, utána kék szőlőből szüreteltünk rozénak, és amit fent tudtunk hagyni, abból még készítettünk vörösbort. De a fehéreknél ugyanez történt: előszüreteltünk és két ütemben szedtük le a termést, egy alacsonyabb mustfokkal, és ha szerencsénk volt, akkor mustfokban egy kicsit lehetett még feljebb menni. Szeptemberben azonban volt egy erős lehűlés, amitől a későn érő fajták (Olaszrizling, Rajnai rizling) teljesen megbénultak, és már nem voltak hajlandók jobban beérni, így azokkal volt problémánk. Na és a vadakkal is, a seregélyek egyik napról a másikra fél hektár Rajnai rizlingünket és az Olaszrizlingünk felét úgy leették, hogy nem maradt rajta bogyó. 
 
  • Akkor az Ön által annyira fontosnak tartott kései szüret ? miszerint ?a borok a szőlőben készülnek és a pincében teljesednek ki? ? idén csak elmélet maradt.

Ahhoz képest, hogy viszontagságos volt az év, sikerült szép szőlőket szedni, és jó mustfokokat elérni, illetve a szüreti időpontokat is többnyire jól találtuk el. Mindenhol hallani, hogy alacsony a mustfok, borzasztó magas a savtartalom, és bele kell nyúlni ? nekünk ezzel nem volt problémánk. Kifejezetten szépek az idei borok, bár más jellegűek: gyümölcsösebbek, kicsit lazábbak a megszokottaknál. Csak jóval többet szerettünk volna készíteni belőlük.
 
  • A feldolgozásban is kísérleteznek? 

A fehérszőlőket hosszú héjon áztatjuk, ami ma nem annyira jellemző, mert a mostani borfogyasztási divat a reduktív borokat részesíti előnyben, tehát a gyors feldolgozást, oxigéntől kímélt zárt rendszerben való mozgatást. Nekünk ehhez nincs meg a megfelelő technológiánk, de egy kis pincének nem is ez a kitörési lehetősége. Mi azokat a plusz értékeket vagy különbözőségeket keressük, amitől az ízvilág egyedi lesz, vagy amitől ránk ismernek egy-egy palack borról. Ezért voksolunk amellett, hogy áztatással készítjük el a fehér borokat, és fahordóban érleljük. Mindenki azért foglalkozik valamivel, mert abban szeretné, ha elismernék, annak pedig akkor van értelme, ha az ember a saját útját járja.
  • Nagypapájától tanulta az alapokat. Emlékszik még arra, mi ragadta meg annyira, amitől mindez egy egész életre választott hivatássá vált? 

Sokáig utáltam járni a pincébe, a szőlőbe szüretelni, aztán leérettségiztem Kalocsán, és az a 18 éves voltam, akit tényleg semmi nem érdekelt. Volt egy alternatív zenekarom, amiben szólógitároztam, az érdekelt, meg a foci. De célom nem nagyon volt. Édesanyám mondogatta, hogy itt a pincefalu, a szőlő, nincs képzett szakember, meg hogy a borászat jó dolog, próbáljam meg. Fölvettek a borászati technikumba, a Corvinus Egyetemnek Budafokon kihelyezett képzésére, és az ott töltött két év pont arra volt elég, hogy megszeressem. Aztán 2011-ben már itthon készítgettem saját boraimat.
 
  • Nem a 2009-es kései szüretelésű kadarka volt az első?

Az a vizsgaborom volt a technikumban. A tanárok segítettek, mindenki megcsinált magának 50 liter bort, azt palackoztuk le, és utána kaptunk rá egy jegyet, de abban túl sok önálló gondolat még nem volt. Egyetlen egy igen, hogy akkor kezdett el érdekelni a Kadarka. Nyári szakmai gyakorlatomat egy nagyon jó kis hajósi családi pincészetnél töltöttem, ahol napokon keresztül kötöztük a Kadarkát, ami borzasztó munkaigényes. Úgy voltam vele, hogy ?Ha ennyit kell dolgozni egy szőlővel, akkor nehogy már rossz bort lehessen belőle készíteni!? - így választottam a Kadarkát, és mert bennem volt az is, hogy ezt biztos egyik csoporttársam sem merné választani. 
 
  • Milyen jó, hogy a kihívást látta meg benne.

Abszolút! Az első ? még saját használatra készült ? borokat 2011-ben csináltuk, három fajtát, összesen csak 4-500 litert. Akkor döntöttük el, hogy komolyabban foglalkozunk ezzel, és 2012. volt az első olyan év, amikor elindítottuk vállalkozásunkat. Meglett az adóraktári engedély, az első saját pince, saját szőlőterület, ettől kezdve pedig beszippantott. Tehát konkrétan egy fordulópontra nem emlékszem, az egész egy folyamat volt. Most pedig már el sem tudom képzelni, hogy mással foglalkozzam, mert annyira szerencsésnek tartom magam, hogy az a szakmám, és abból próbálok megélni, ami a legjobban érdekel. Eddig nem érdekelt semmi, most meg már csak ez érdekel.
 
  • Végtelen lehetőségekkel, jól sejtem? Miket lehet megálmodni? Létezik ideális bor vagy az alakulót lehet tökéletesíteni?

A kedvesem is borász, és mi megálmodtunk egy koncepciót, ami mentén haladunk. Ez jó iránymutatás, mert a stílust be tudjuk határolni, de a bor egy nagyon élő anyag ? sőt, az egyik legélőbb anyag, amit készítenek az emberek ?, ezért csak próbáljuk az elképzelésünk felé terelgetni, de a végeredmény még nagyon sokféle lehet. Nem tudjuk olyanra csinálni, amilyenre szeretnénk, csak olyasmire. De igen, van egy koncepció, amit megpróbálunk tartani, és vannak irányszámok, amihez igyekszünk felnőni. Ezek egyike a 4 hektár szőlő, nem több. Mert annál többet már nem tudnánk olyan intenzitással és minőségben készíteni. A másik irányszám pedig a 10 ezer palack bor, ami olyan legyen, amilyen kell lennie. Megvalósíthatónak érzem, mert most nagyjából 5500 palack bor készül. De borkészítés terén végtelennek érzem a megvalósítási lehetőségeket.
 
Csomós Éva
_

Kapcsolódó cikkek