Juhágazatunk külpiaci szerepvállalása

Adottságaink jóknak mondhatók, mind a tartás és takarmányozás körülményei, mind a külpiaci kereslet tekintetében. Az állatállomány fejlesztése, az export árualap növelése előtt sem külpiaci keresleti oldali, sem takarmánytermő területi, vagy rét, legelő területi korlátokkal nem kell számolni, hiszen gyepterületeink jelentős része kihasználatlan és legelő állat hiányában csak jelentős többlet ráfordítással tartható kultúr állapotban. A feltétlen juhlegelők és talajvédő gyepek hasznosítása más állatfajokkal, kiváltképp a kedvezőtlen adottságú területeken nem lehetséges, így az sincs messze a valóságtól, hogy a juh valójában környezetbarát állat, az okszerű tájhasználat legszakszerűbb igényeinek is eleget tesz. Pozitívuma ezen kívül az is, hogy az ország azon tájain jellemző a tartásuk, ahol magas a munkanélküliség, így a juhok tartása nem csak gazdasági, gazdálkodási, tájhasználati és tájvédelmi, hanem foglalkozatási szempontból is fontos. 
 
A minisztérium, 2011-ben formálódott állattenyésztés fejlesztési koncepciója a következő tíz évre 1.250.000 és 1.500.000 közötti anyajuh állomány elérését tűzte ki célul, jóllehet akkor az öt évvel azelőtti szinthez képest mintegy 16%-kal alacsonyabb, 210 ezerrel kisebb juhállománnyal rendelkezett az ország. A 2012 decemberi juhállomány ugyan a 2011-es időponti létszámhoz képest mintegy 66 ezres növekedést mutatva 1,147 milliósra emelte a hazai juhállományt, melyből az anyajuhok száma 836 ezer volt, a középtávú elképzelések megvalósulása túl távolinak tűnik.
 
Ellentétben más állattenyésztési ágazatokkal, a juhászat esetében az állatállomány túlnyomó hányada egyéni gazdaságokban található. Jóllehet a juhállomány 86,5%-a 2012-ben az egyéni gazdaságokban volt, de a 2008-as helyzettel való összehasonlításban, azonos részarány mellett mégiscsak ebben a gazdálkodói körben csökkent 76 ezerrel az állomány. A társas gazdaságok állományvesztése ugyanezen időszak alatt alig 13 ezres volt.
 
Nagyobb gond, hogy míg a juhállomány összességében csak 89 ezerrel csökkent 2008-hoz képest, addig az anyajuhok száma 964 ezerről 836 ezerre esett, azaz 128 ezerrel csökkent, melyből 115 ezer (90%-nyi részarány) az egyéni gazdaságok állománycsökkenése.
A juhtartás különleges értéke mindezeken felül az, hogy a kedvezőtlen adottságú területeinken értékes exportterméket állít elő, mely keresett cikk a külpiacokon, kiváltképp a juh és kecskehús tekintetében deficites Európai Unióban.
 
Visszatérve a minisztérium 2020-ra prognosztizált stratégiai elképzeléseihez, indokolt némi visszatekintéssel élni. A 60-as, 70-es, sőt a 80-as években is messze magasabb állatlétszám jellemezte ugyanis a juhágazatot, mint manapság. Ebből következőleg az export mennyiség is lényegesen nagyobb volt akkor, amikor még, egyszerű beszállítóként kellett megküzdeni az EU, pontosabban az akkori Európai Közösségek (EK) protekcionista, a közösségi termékek belső forgalmát védő vámszintjével és nem vám jellegű, a beszállítókat diszkrimináló piacvédő intézkedéseivel. 
 
Juhállományunk alakulása (december 1-i időponti létszám)

ÉVEK

Juhállomány (ezer db)

Index (1960= 100)

1960

2.250

-

1970

2.316

102,9

1980

3.090

137,3

1990

1.865

82,9

2000

1.129

50,2

2010

1.181

52,5

2011

1.081

48,0

2012

1.147

51,0

Forrás: KSH
 
Az 1960-as állatállományi létszám alig felével rendelkezünk ma, amikor a fő külpiacaink elérése elvileg és jórészt gyakorlatilag is akadálymentesnek mondható, és a vámmentesség révén lényegesen olcsóbb is. Ha az elmúlt fél évszázad legjelentősebb állatállományát mutató 1980-as évekhez hasonlítanánk a mai juhállományt, akkor alig 37%-nyi állományról beszélhetnénk. Az évtizedekkel ezelőtti helyzet megértéséhez az is hozzátartozik, hogy akkor még értéke volt a textilipar számára fontos alapanyagot szolgáltató gyapjú, amit a műszál már régen kiszorított. 
 
Nem kapcsolható ki azonban a juhtartásból az az életforma és a legeltetéses állattartáshoz kapcsolódó, eltűnő félben lévő kultúra sem, amit ennek az állatnak a tartása, legalább is nálunk és néhány környező országban, jórészt a közbiztonság hiánya miatt megkövetel. Mindemellett a kedvezőtlen adottságú vidékeken is változik az életforma, így jórészt ezzel is magyarázható, hogy az újabb generációk számára kevésbé vonzó az állattartásnak ez a hagyományos formája. Korszerűbb tartási és legeltetési módok elterjedésének viszont gátat szab a vagyonbiztonság jelenlegi helyzete, ezért vannak tájaink, ahol a magát megvédeni képes húsmarha tartást preferálják a gyakorlott gazdák a könnyű prédává váló juhval szemben. A legelő minősége azonban meghatározza a hasznosítás mikéntjét is, amit csak tovább szűkít a Natura 2000-es besorolás, nevezetesen annak gyepek, legelők tekintetében kiterjedt volta és az ebből következő gyep- és legelőgazdálkodást erőteljesen korlátozó feltételrendszer. (Pl. öntözés tilalma)
 

Külpiaci aspektus

A juhászat produktumai közül elsősorban az élő juh exportunk alakulását követi nyomon a statisztika. Mélyebb bontás nem lévén, az alábbiakban az elmúlt bő másfél évtized élő juh kiviteli jellemzői, külpiaci folyamatai kerülnek terítékre.
 
Élő juh exportunk alakulása (1996-2012), ezer euróban

ÉVEK

Exportárbevétel

(ezer euróban)

Exportból

EU-27

(ezer euró)

Exportmennyiség (tonna)

Ebből EU

(tonna)

1996

41.574

41.107

18.644

18.357

1997

43.775

43.380

17.945

17.619

1998

33.005

32.419

15.020

14.641

1999

33.121

32.634

15.529

15.226

2000

36.791

35.829

17.529

16.928

2001

43.983

43.426

17.038

16.877

2002

45.649

43.998

18.208

17.440

2003

39.297

38.700

16.081

15.828

2004

41.582

41.355

17.100

16.996

2005

44.604

44.450

16.120

16.060

2006

44.559

44.348

17.243

17.161

2007

39.708

39.483

16.179

16.087

2008

36.823

36.233

14.625

14.386

2009

37.147

36.367

14.709

14.389

2010

40.539

38.931

15.478

14.778

2011

43.669

37.324

14.627

12.272

2012

41.621

35.282

14.390

12.139

Forrás: KSH
 
Az elmúlt bő másfél évtized, élő juh kiviteli statisztikai adatai túl sok változást nem mutatnak. Két-három kisebb, nagyobb hullámvölgyet leszámítva, az export hozzávetőlegesen a 40 millió eurós sávban mozgott. Jó, ha nem is kiugróan jó exportot a csatlakozás előtt közvetlenül (2001, 2002-ben) és a csatlakozást követő időszakban, 2005 és 2006-ban, valamint 2010-2013 között figyelhetünk meg.
A grafikon által ábrázolt folyamatokból kitűnik, hogy kiugróan jó exportlehetőségeket a juhágazatban az uniós csatlakozás sem kínált, holott vámmentes exportot bonyolíthattunk 2004. május 1-ét követően az EU, számunkra frekventált piacain.
 
Exportunk túlnyomó hányada, kiváltképp a múltban az EU belső piacára került. Pusztán az utóbbi években nyíltak piacok a magyar élő juh számára az EU kívüli területeken is, elsősorban Törökországban, ahol az élő marha exportunk zöme is piacra talált. A 2011-es és 2012-es statisztikai adatokat nézve a következő fő piaci látlelet adható:
 
Exportorientáció, 2011-2012 (élő juh export, ezer euróban)

Élő juh piacok

Élőjuh export, 2011

Élőjuh export, 2012

Változás (%)

Összesen

43.669

41.621

95,3

Ebből: EU-27

37.324

35.282

94,5

Ebből: EU-15

35.998

34.056

94,6

Ebből: Olaszország

33.734

31.847

94,4

 Franciaország.

1.942

1.732

89,2

EU-12

1.326

1.226

92,5

Ebből: Szlovákia

588

970

165,0

EU-n kívüli, európai országok

6.346

6.291

99,1

Ebből: Törökország

6.039

5.954

98,6

Élőjuh exportunk 2012-ben, a 2011-es konjunktúrához képest enyhén, mindössze 4,7%-os csökkenés mellett bonyolódott. A kissé túlzottan is tagolt táblázatból kihámozható, hogy élő juh exportunk mindössze három, kibővítve kissé a kört összességében négy piacra koncentrálódik. 
 
Élőjuh exportunk zöme az olasz, kisebb hányada a török, valamint a francia piacra kerül, és a maradék talál vevőre északi szomszédunknál, Szlovákiában. Az olasz piac fedte le 2012-ben az élő juh exportunk 76,5%-át. Az EU-n belül azonban 90%-os az olasz piac jelentősége ebben az ágazatban. Az olasz pecsenyebárány vásárlások mindig is meghatározó jelentőséggel bírtak, így nem túlzó az a megállapítás, hogy Olaszország magyar bárány importja nélkül elképzelhetetlen lenne az ágazat múltja, jelene és jövője.
 
Némi kitekintést adva a konkurens országok juhállományára meg kell állapítani, hogy létérdekünk az olasz piachoz ragaszkodnunk. Nincs ugyanis érdemi alternatívája a közeli talján piacnak. Ezt támasztja alá az, hogy világ szinten, az 1 milliárdot is meghaladó juhállományból, a mindössze 100 millió birkát számláló Európai Unió nálunk nagyobb állatállományt felmutató, komoly nagy állatállománnyal és feltehetően a mienknél lényegesen jobb tartási és takarmányozási körülményekkel rendelkező országai versengenek a fizetőképes keresletért.
 
Juhállomány az EU, jó agrárpotenciállal rendelkező főbb országaiban, ezer darabban (2009-2011)

2009

2010

2011

EU-27

102.741

99.791

n.a.

Egyesült Királyság

21.343

21.295

21.951

Spanyolország

19.718

18.552

17.003

Görögország

8.859

8.980

8.956

Románia

9.142

8.417

8.498

Olaszország

8.013

7.900

7.943

Franciaország

7.528

6.904

7.644

Portugália

2.368

2.226

2.173

Németország

1.852

1.800

1.658

Magyarország

1.223

1181

1.095

A magyar juhállomány eltörpül az unión belüli konkurensek állatállománya láttán. Miközben az EU, a horvát csatlakozást követően átlépte az 500 millió lakost számláló konglomerátumot, addig a világ teljes juhállományának „csak” a 10 százalékával rendelkezik. Fontos a számunkra tehát az, hogy ne lankadjon az olaszok, magyar pecsenye bárány iránti kereslete és birkahús szükségletük megszokott nagyságrendjét ne a nagy juhállománnyal rendelkező uniós tagországokból, hanem a magyar piacról szerezzék be. 
 
Végezetül megemlítem, hogy a juhhús exportunk nagyságrendje eltörpül az élő juh export szintjétől, amit az is bizonyít, hogy 2011-ben 443 ezer euró, 2012-ben pedig 407 ezer euró értékben tudtunk juhhúst exportálni.
Tartalom közti banner a cikk végére
yes