Téli belvíz- és fagykárok mérséklése irányított mikrobiológiával | Agrárágazat

Téli belvíz- és fagykárok mérséklése irányított mikrobiológiával

Dátum:
2017. január 31.

Magyarország különleges természeti adottságokkal rendelkező ország.

Magyarország különleges természeti adottságokkal rendelkező ország. Említhetem példaként többek között a talajadottságokat, amik a változatos talajtípusok miatt nagyon különbözőek lehetnek az egyes területeken, ugyanakkor termőképességük mégis említésre méltó. Vagy szóba hozhatom a csapadékmennyiséget, amely – persze szubjektív, de – a növénytermesztéshez megfelelő, eloszlása ideális. A hőmérsékletre ki sem térek, szerintem tudják Önök, hogy mire gondolok. Minden adott a sikeres termesztéshez. (Másképp gondolja? Próbált már búzát termeszteni Nigériában…?)

Szeszély és gát: amiktől a fejünk fáj

Ezek az adottságok ugyanakkor sok-sok fejtörést is okozhat nekünk. Vannak szélsőséges évek, amikor az időjárás nem kegyelmez senkinek. Legyen szó jégesőről, túlzott csapadékról, enyhe télről, vagy extrém száraz, meleg nyárról. Előfordul. Ilyenkor télen a túlzott csapadék és a nagy fagy okozhat gondot. Előbbi belvizet okoz, utóbbi megtizedeli az alighogy elvetett állományunkat.

Hazánk közel 45.000 km2 nagyságú része mondható síkvidéki területnek, értelemszerűen ezek a területek erősen veszélyeztetettek a vizek kártételei miatt. A belvíz mint jelenség jellemzően a síkvidéki területek sajátossága. A XX. században kialakított belvízrendszerek azt a célt szolgálták, hogy a belvíz jelentős részét elvezessék. Ezzel nem is volt probléma a XIX. század nagy árvízvédekezéséig. Innentől lett igazán izgalmas a növénytermesztés. Ugyanis adott lett egy megerősített gátrendszer, ami védeni hivatott a lakosságot a vízgyűjtőterületekről szorgosan összegyűjtött csapadék és a kezelhetetlen folyammá duzzadt patakok, folyók ellen. Sikerült is. De! Belegondoltak abba, hogy ha ki nem jut a folyó mederből, akkor oda be sem tud szivárogni a víz…? Ezzel mintegy megakadályoztuk a folyók felé törekvő vizek szabad lefolyását. Belvíz persze az árvízszabályozás és a védőgátak megépítése előtt is volt, csak nem a szántóföld közepén, hanem az ártereken.

Mi befolyásolja a belvizeket vagy azok kialakulását, tartós jelenlétét? Felsorolni is sok a természetes tényezőket. Ilyen a domborzat, az éghajlat, csapadék, a talajtani tényezők, természetes növénytakaró, stb.

Jó kérdésre jó válasszal előnyre fordítható a hátrány

Van egy jobb kérdésem: mi mivel befolyásoljuk a belvizet? A területhasználat módjával, a vízrendezési és meliorációs munkákkal, vízháztartási viszonyokat megváltoztató egyéb beavatkozásokkal, öntözéssel, stb. sok kárt okozhatunk. De van egy jó hírem is, mert kis odafigyeléssel ezeknek nem szükségképpen kell kedvezőtlennek lenniük. Irányított mikrobiológiával a folyamat számunkra kedvező fordulatot vehet. Hogyan? Lássuk!

Rengeteg élőlény, mikroorganizmus él, folytat anyagcserét vagy alakít át anyagokat a talajban. 1 gramm talajban az élő mikroorganizmusok száma milliárdnyi is lehet és akár 5-10.000 faj élhet egymás mellette/együtt a talaj mikroszemcséinek felületén kialakult biofilmben. Ezek a mikroorganizmusok lehetnek baktériumok, gombák, egysejtű állatok és algák. Baktériumok közül legnagyobb volumenben az Arthrotobacter, a Pseudomonas, a Bacillus, és az Azotobacter nemzetség tagjai élnek a talajban és persze a nitrogén-körforgalomban nélkülözhetetlen Nitrobacter és Nitrosomonas fajok. A talajon belül még a fonalas baktériumoknak és a fonalas gombáknak a szerepe is jelentős. A fonalas baktériumok (Achinomicetes) közül a Streptomyces, míg a fonalas mikrogombák közül az Aspergillus, Penicillium, Trichoderma és Cladosporium fajok előfordulása a leggyakoribb. A mikorrhiza gombák – amelyek a növények gyökerein élnek – szerepet játszanak a víz és a tápanyagok felszívódásában, valamint antibakteriális hatásuk miatt is különleges a jelentőségük. A felsorolás persze nem teljes, mert több száz vagy akár több ezer fajt is fel kellene most sorolnom.

Itt jön képbe az irányítás!

A talajban élő mikrobák mind a talaj-ökoszisztéma részét képezik, és kölcsönösen hatással vannak egymásra, környezetükre (talajra, növényre, állatra). Anyagcseréjük egymásra épül, fajon belüli és fajok közötti folyamatok tucatjai játszódnak le közöttük. A környezeti tényezők és a szennyezőanyagok (vegyszermaradványok, kemikáliák) hatására a talajmikroflóra szerkezeti struktúrája megbomlik, az egyensúlyok felborulnak, és olyan eltolódások jöhetnek létre, amelyek akár a talaj funkcióinak megváltozásához vezethet. Itt jön képbe az irányított mikrobiológia. A talaj-ökoszisztéma képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Megtanulják ezeket a mesterséges anyagokat elbontani és hasznosítani ezzel is javítva a talajok minőségét. Ugyanakkor a talajok minőségi változásában a legjelentősebb eredmény a talaj levegő- és vízháztartásának tartós javulásában rejlik. A talaj vízháztartásának egyenlete a következőképen írható le:

„A vízháztartási egyenlet általában azt rögzíti, hogy a kérdéses részrendszerbe egy adott T időszak alatt belépő I (input) vízmennyiségek összegének és a részrendszert ugyanezen T időszak alatt elhagyó Q (output) vízmennyiségek összegének a különbségével a részrendszerben tárolt S vízkészlet ΔS értékkel megváltozik (növekszik, vagy csökken)".

Leegyszerűsítve a talaj vízkészlete, vízháztartása attól függ mennyi csapadék (öntözővíz) jut be adott idő alatt, abból mennyi távozik és a kettő különbsége hozzáadódik a már meglévő vízkészlethez. Ha a kettő nincs arányban, akkor beszélünk aszályról vagy belvízről. A talaj 3 féleképpen tud vizet veszteni (a mérleg kiadási oldala): párolgással, lefolyással, vagy beszivárgással. A párolgás a levegő párabefogadó képessége miatt lehetséges, amely jelentős mértékben függ a levegő hőmérsékletétől. Annak csökkenésével egyenesen arányos, ráadásul a párolgás hőelvonással is jár. A lefolyást már tárgyaltuk, a védőgátrendszerrel megnehezítve a területek természetes lefolyását. Viszont érdekes kérdés a talajokba való beszivárgás.

Beszivárgás széles spektrumon

„A beszivárgás és a talaj legfelső rétegében kialakuló szivárgás közvetlen hatással van a vízháztartás más elemeire. Ha a beszivárgás intenzitása nagy, akkor csökken a lefolyás lehetősége és a párolgás is csak a nedves talajfelszínről történik. Ha a beszivárgás lehetősége kisebb, akkor felszíni vízállások keletkezhetnek, amelyből nagyobb lehet a párolgás aránya és felszíni lefolyás is kialakulhat.”

A beszivárgásnak három szakaszát különböztethetjük meg: felületi beázás, gravitációs beszivárgás végül pedig a réteg teljes telítődése esetén, amikor a beszivárgás minimumra csökken, lassan megállapodik és gyakorlatilag egy állandó értéket vesz fel. A talajok, illetve a kőzetek vízbefogadó képességét a hézagtérfogattal, vagy porozitással jellemezhetjük, és ez nagyban függ a mikrobiális tevékenységtől. A mikroorganizmusok anyagcsere-folyamataik révén egy lebontó folyamatot végeznek, ezzel is lazítva a talaj szerkezetét és porózusabbá téve azt. Az irányított mikrobiológiai rendszerekkel, ahol nem csak aerob, hanem anaerob mikroorganizmusokat is juttatunk a talajba ez a folyamat a talaj mélyebb oxigénmentes rétegeiben is véghez vihető. A gombák hifafonalaik révén akár méteres mélységbe is lejutnak. Ehhez azonban olyan készítményt és technológiát kell alkalmazni, amely széles spektrumú, azaz több fajt tartalmaz, baktérium és gombatörzseket egyaránt és nem utolsósorban aerob és anaerob szervezeteket is.

Érdekes tény – és mint olyan makacs dolog –, hogy az esszenciális aminosavak bioszintézisére, a légköri nitrogén megkötésére, bizonyos vitaminok, kobalamin-származékok előállítására csak a mikrovilág képes. A szimbionta mikroorganizmusok befolyásolják a növényi hormonok (gibberellin, auxin) képződését. Sok egyéb faj is szintetizál hormonszerű anyagot, amelyek a növény rendelkezésére állnak, azokat fel tudják venni és saját anyagcseréjükbe beépítve hasznosíthatják. Ugyanakkor a mikrobák szerves részét képezik az esszenciális tápelemek körforgalmának. Részt vesznek az ammonifikációban, nitrifikációban, foszforfeltárásban és a kálium-mobilizálásban, stb.

Ilyen természetes segítséggel lehet mérsékelni a téli fagykárokat is. Tél végén, amikor a hőmérséklet kedvez a fejlődésnek, növénynek minden tápelemre szüksége van. Az a kedvező, ha ilyenkor minden sóból annyi áll rendelkezésére (felvehető formában), amennyit az adott növény igénye megszab. A mikroorganizmusok ezt biztosítják, és amellett hogy elősegítik a növény megerősödését fejlődésének kezdeti szakaszában, a későbbiekben is ellenállóbbá teszi az időjárás viszontagságaival szemben, amennyiben jönne egy újabb hidegfront.

Hosszú távon hátra dőlni

Összességében elmondható, hogy tél végén, kora tavasszal, amikor a hőmérséklet (nincsen talajfagy, a nappali hőmérséklet eléri a 8-10 °C-ot) és a talajállapot megengedi, hogy a területre menjünk, akkor érdemes egy komplex mikrobiológiai készítménnyel javítani a talajunk állapotát és erőt adni a növényeknek. A talajjavítás egy hosszú folyamat, technológiába állítva fejti ki igazán a hatását, ami azt jelenti, legalább 3 éven keresztül alkalmazzuk a mikrobiológiai készítményt az adott területen, az instrukcióknak megfelelően. Minden esetben széles spektrumú készítményt használjunk, aminek nagy a fajszélessége – jó hír, ~ 80 törzset is tartalmazó készítmény is jelen van a piacon –, tartalmazzon baktériumokat és gombákat vegyesen, aerob és anaerob szervezeteket is, hogy a talaj mélyebb rétegeire is hatással bírjanak továbbá nem utolsó szempont, hogy adaptív fermentációs technológiával legyen aktiválva egy készítmény, mert akkor kisebb stressz hatásnak vannak kitéve a mikroorganizmusok a kijuttatáskor. Nem kell akkora hőkülönbséget elviselnie.

Ön pedig nyugodtan hátradőlhet, mert tudja, hogy tényleg mindent megtett az őszi gabonák érdekében.

Magyar Nikolett

_

Kapcsolódó cikkek