fbpx

Väderstad – vessünk szántás nélkül

Írta: Szerkesztőség - 2014 június 12.

Gazdaság bemutatása:

Gazdaságunk Tiszadobon, közel 400 hektáron tevékenykedik, ahol búzát, kukoricát és napraforgót termesztünk. Édesapámmal közösen hozunk döntéseket a gazdaságban. Fontos tudni rólunk, hogy egyikünk sem agrárvonalon végzett, mindketten gyógyszerészek vagyunk, ebből fakadóan nyilván sokkal kevesebb hozzáértéssel rendelkezünk. Talajadottságaink nagyon változatosak. A 25-ös kötöttségű homoktalajtól a 65-ös fekete talajig minden típus előfordul. Jelentős hányadot képviselnek az amolyan: „még nem jó, még nem jó, már nem jó talajok”. Úgy vélem, hogy két lehetőség van arra, hogy az ilyen nehezen megmunkálható földeken boldoguljon a gazdálkodó. Az egyik, ha megfelelő szakértelemmel rendelkezik és a régi technológia gépeivel is csodákra képes, ám aki nem kellően képzett, mint mi, annak olyan gépparkot kell összeállítani, ami ezekkel a talajokkal is megbirkózik.

Mesélne bővebben erről a szemléletről?

Azt éreztem, hogy ameddig nem tanulunk meg bánni a talajainkkal, addig hiába minden próbálkozás a növénytermesztés, növényápolás egyéb területein. Mindenekelőtt az alapoknak kell rendben lenniük. A növénytermesztés alapja pedig a talaj. Legalábbis nálunk, itt Tiszadobon. Természetesen mielőtt áttértünk a szántás nélküli technológiára, több helyről tájékozódtam, eljártam a gépbemutatókra, végül pedig felvettem a kapcsolatot a Väderstad szaktanácsadójával, Kovács Gáborral. Szándékosan nem értékesítőnek nevezem. Aki ismeri a Väderstad magyarországi dolgozóit, képviselőit, az tudja, hogy miért. Szóval összeültünk a Väderstad szakembereivel egy tanácsadó, áttekintő megbeszélésre, ahol Gáborék felvázolták a lehetőségeket, hogy hogyan is lehet egy ilyen technológia váltásnak nekilátni. Én a nehezebbik, drasztikusabb utat választottam és a talaj alsóbb rétegeinek a rendbetételével kezdtünk. Na, ehhez kellett a TopDown. Hozzá kell tennem, hogy nem mindenki választja a talajszerkezet javításának ezt a drasztikus módját. Én így döntöttem, bár nem állítom, hogy nem lehetett volna nálam okosabban, megfontoltabban belevágni. A lényeg: a svédacél és a gépészeink állták a sarat. Szerencsénkre a TopDown-nal azóta sem volt semmi gondunk, csak a kopó elemeket kellett cserélnünk.

Ez egyenes út volt a Rapid 400 C vetőgéphez?

Nos, az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ilyen egyszerű ez a döntés. Ha az ember megpróbálja háttérbe szorítani a szántást, azaz egy forgatás nélküli lazításon alapuló talajművelési rendszert állít be, akkor csak komplexen, az egész termelési folyamatot végiggondolva érdemes belevágni (szármaradványok aprítottsági foka, gyomszabályozási stratégia megváltozása, tápanyag utánpótlási gyakorlat áttekintése). Természetesen a Väderstad munkatársai ebben óriási segítséget nyújtanak, mind a beruházás előtt, mind a beruházás után.

Visszatérve, nekiláttunk a talajaink rendbetételének a TopDown-nal, majd jött a szembesülés, hogy igen ám, de ezen a felületen a régi gépekkel, – amelyeket kertszerű, pihe-puha magágyba történő vetéshez terveztek, nem pedig a csökkentett menetszámmal előkészített talajokra, – nem fogunk tudni dolgozni. Ezért mielőbb kellett egy masszív, erős vetőgépet keresnünk, ami nem pereg szét akkor sem, ha az elvetemült gazda az egyenetlen, rögös, de egyébként 20-30 cm mélyen átlazított talajba rendeli el a vetést. Mivel az első svédacél vasdarab kiállta a nyúzópróbát, és becsülettel tette a dolgát, miért kerestünk volna mást, mint a Rapid-ot. A talaj által meghajtott rendszerhez kénytelenek voltunk ragaszkodni, mivel tudtam, hogy ezt a vetőgépet még jó darabig egy fényűzésektől mentes ízig-vérig magyar traktor fogja húzni, (nézzenek is ránk bármilyen furcsán a határban). Talajhajtással pedig sajnos csak a 4 méteres munkaszélességig nyújtózkodhattunk. Ezért lett a Rapid 400. Harmadsorban pedig továbbra is makacsul forszírozom a menetszám csökkentést, így csak a Combi jöhetett szóba. Szóval így jutottunk el a Väderstad Rapid 400C vetőgéphez. Mára bebizonyosodott, hogy jól döntöttünk, a Rapid tökéletes munkát végez még a legdurvább talajon is.

Mit nyújtott Önnek a 2013-as Väderstad Award?

Amikor az ember rászánja az időt, hogy megírjon egy ilyen pályázatot, átgondolja, összefoglalja mire is jutott eddig és hová tart, milyen lépeseknek kell következnie, milyen rangsort állítson fel a teendők között. Úgymond rendszerbe foglalja az egészet, tudatosabbá válik. Nem gondoltam, hogy gyógyszerészként komoly esélyeim lennének, mégis örülök, hogy bekerültem az első 12-be, megtiszteltetés volt számomra.

A döntőbe kerülés legfontosabb hozadéka a gazdaságbejárás volt. Ennek keretében lehetőségem nyílt arra, hogy neves hazai szakemberek látogassanak el hozzánk, és elvigyem őket a legproblémásabb táblákhoz, ahol személyre és táblára szabott tanácsokat kaptam.

Büszke vagyok arra, hogy Dr. Birkás Márta professzor asszony kíváncsi volt rá, hogy milyen talajon is gazdálkodik Gutay Tibor.

Összefoglalná, hogy milyen a kapcsolata a forgalmazóval?

Nem szeretném túlragozni: folyamatos. Mindig van kérdésem, és eddig még mindig válaszoltak. (Köszönöm Gábor! Köszönöm Balázs!)