Az őszi káposztarepce fontosabb gomba és fitoplazmás betegségei

Borítókép

A hazai éghajlati körülmények között a termesztett repcefajták és -hibridek hozamát alapvetően a termőhely, a tenyészidőszak időjárása és az alkalmazott termesztéstechnológia határozza meg. Amíg a termőhely adottságait és az időjárás alakulását egyáltalán nem, vagy csak részben tudjuk befolyásolni, addig a termesztés technológiáját magunk alakítjuk. A termőhely adottságainak megfelelő fajta vagy hibrid kiválasztása, az optimális tőszám és vetésidő meghatározása, a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás, a gyommentesen tartott, betegségektől és különösen a nagyszámú rovarkártevőktől sikeresen megvédett növényállomány elengedhetetlen elemei a sikeres repcetermesztésnek.

Az utóbbi években gyakran előforduló hosszantartó, enyhe és csapadékos ősz következtében, a repce már az ősz folyamán szárba indulhat, ami a kifagyás veszélyét nagymértékben megnöveli. A repce biztonságos átteleléséhez a 8-10 leveles levélrózsás állapot, és a 25-30 centiméteres gyökérhosszúság az optimális. A növekedésszabályozó anyagok őszi használatával a repce termesztése biztonságosabbá tehető. Regulátorhatású készítményekkel a növény föld feletti részének növekedése visszafogható, ugyanakkor a gyökér vastagsága és mérete jelentős mértékben növelhető. Ezáltal csökkenthető a téli fagyveszély kockázata. Az említett tényezők mellett a repcetermés mennyiségét a különböző betegségek is erősen befolyásolják.

Repce fehérpenészes rothadása

(Sclerotinia sclerotiorum)

A repce egyik legsúlyosabb betegsége, amelyre a „repcerák” elnevezés is utal. Felmérések szerint a kár elérheti az 50%-ot is. A kórokozó polifág gombának több száz gazdanövénye ismert. A kórokozó számára kedvezőek a mély fekvésű, nedves talajok. Csapadékos, mérsékelten meleg időjárásban a kár mértéke tetemes. Hajlamosító tényező a több éven át azonos területen termelt gazdanövény.


1. kép Fehérpenészes rothadás tünet az őszi káposztarepce szárán

Tünetek. A szimptómák többnyire a száralapi és -középi részen tűnnek elő, kifakuló, sárguló később pedig barnásan megpuhuló foltok figyelhetők meg. A szárkéreg megrepedezik, foszlik, súlyosabb esetben elszárad, belsejében világos színű vattaszerű szövedék között fekete szaporítóképletek (szkleróciumok) utalnak a gomba jelenlétére. A becő ilyen esetben kényszerérik. A növények szárain a középi részen világosbarna, kerek, megnyúlt foltok jelennek meg, gyakran az elágazások alapi részénél. A foltokon gyűrűs rajzolat is megfigyelhető. A szár belsejében képződő fehérszínű micélium, majd fekete, kb. 3-10 mm nagyságú szkleróciumok képződnek. A szklerócium képződése ritkábban a növények felületén is megfigyelhető. A száralapi részen szintén kialakul a vattaszerű micéliumszövedék és a szkleróciumok tömege. A fertőzött növények becői kifehérednek.

Védekezés. Fertőzött területeken ne termeljünk gazdanövényt! Tartsuk be az 5-6 éves vetésforgót. Szkleróciummentes vetőmag alkalmazása alapvető.


2. kép Repcebecőrontó gomba tünete a becő felületén

A repce szürkepenészes rothadása

(Botrytis cinerea)

Hazánkban csak sporadikusan jelentkezik a repce szürkepenészes rothadása, melyet elsősorban a magas páratartalom és az egyoldalú N-trágyázás vált ki. A szár alsó részén sárgás-barna színű több cm-es ovális foltok jelentkeznek. A fertőzés a virágon, ill. a fiatal becőkön is előfordulhat, szürke színű penészbevonat formájában. A védekezés megegyezik az előbbiekben tárgyalt fehérpenészes rothadásnál leírtakkal.

Repce alternáriás betegsége vagy repcebecőrontó

(Alternaria brassicae és A. brassicicola) teleomorf alakja: Leptosphaeria napi.

Jelentősége. Az egyik legismertebb és leggyakrabban előforduló repcebetegség. A becőfertőzés következtében 10-15%-os termésveszteség lép fel. A magfertőzés okozta csíranövény-pusztulás az állomány kiritkulását eredményezheti. A gomba gyakorlatilag az összes keresztes virágú növényen előfordul. A fertőzött növényi maradványokon áttelelő gomba a fertőzött növények pusztulását vonja maga után. Általában a becőképzés idején uralkodó meleg, párás időjáráskor lép fel és a zárt fekvésű területek elősegítik a betegség elhatalmasoását.

Tünetek és diagnózis. A „becőrontó” elnevezés arra utal, hogy a becő falán kialakuló sötét, fekete foltosság és a foltok zsugorodása miatt a becő idő előtt felnyílik, és a magok kiperegnek, ami súlyos kárt okoz. A betegség másik megjelenési formája a levélfoltosság. A leveleken viszonylag nagyméretű, kerekded, barnás-fekete, koncentrikus foltok jönnek létre. Súlyos fertőzés esetén levélhullás következik be. A magfertőzés csírapusztulásban nyilvánul meg. A két Alternaria-faj elkülönítése elsősorban a konídiumok alapján lehetséges, bár az irodalom utal arra, hogy a becők fertőzését elsősorban a jóval kisebb konídium méretű Alternaria brassicicola (50-70 × 14-18 μm) idézi elő. E faj konídiumai gyakran láncokban képződnek, a konídium csőr nélküli. Az Alternaria brassicaelevél- és becőfoltosságot is okoz; konídiumai nagyok (180-250 × 20-30 μm), nem láncokban képződnek, és a konídiumnak hosszú csőre van. A Leptosphaeria napi pszeudotéciumainak szerepe a fertőzésekben nem tisztázott. Az aszkospórák sárgák, orsó alakúak, 8-9 harántfallal. Méretük 50-56 × 6-8 μm.

Meleg időjárási körülmények között, különösen, ha az magas páratartalommal is társul, fokozottan fennáll a fertőzés veszélye. A gombák a fertőzött magokban vagy növényi maradványokban maradnak fenn. A vegetációs időszak alatt a konídiumokat a szél, az esőcseppek, a rovarok viszik egyik növényről a másikra.

Védekezés. Fertőzésmentes vetőmag vetése. A betegség súlyosabb fellépésekor a mielőbbi betakarítás csökkentheti a veszteségeket. Úgy tűnik, hogy a fajták közötti rezisztenciában nagy eltérés nincs. Kémiai védekezés esetén az állománypermetezést a virágzástól a becőképződésig kell végrehajtani 1-2 alkalommal.

A repce fómás levélfoltossága

(Phoma lingam) teleomorf alakja: (Leptosphaeria maculans).

A betegség a repce fómás levélfoltossága, de találkozhatunk a szárrák megnevezéssel is. A repce fómás levélfoltossága jelenleg hazánkban a repcetermesztés egyik legfontosabb betegsége. A betegég ivartalan alakja – amelyről az elnevezését is kapta – a Phoma lingam a konídiumos gombákhoz tartozik, amelyek konídiumait zárt termőtestben, úgynevezett piknídiumokban hozzák létre. A betegség fómás elnevezésének oka, hogy főként az ivartalan piknídiumos fertőzéssel találkozunk. Mint a legtöbb betegség esetében, így a fómánál is a fertőzés elindulásában nagy szerepe van a területen maradt fertőzött növényi maradványoknak. Az ivaros alakja a Leptosphaeria maculans tömlősgombákhoz tartozó gombafaj, amely úgynevezett pszeudotéciumokat képez. Ezekben a zárt termőtestekben jönnek létre az ivaros fertőzést okozó aszkuszokban képződő aszkospórák. Tavasszal a fertőzött szármaradványokon a kórokozó tömegesen képezi ivaros termőtesteit (pszeudotéciumokat), amelyekből a kiszabaduló aszkospórák elindítják a tavaszi fertőzéseket.


3. kép A repce fómás levélfoltosság tünete fiatal repcén a gomba piknidiumaival

Tünetek. A betegség tünetei már ősszel a szikleveles repcén jelentkeznek. A leveleken kivilágosodó, kerekded foltok jelennek meg, amelyekben szétszórtan szabad szemmel is jól megfigyelhető a piknídiumok tömege.

Az idősebb leveleken a tünetek még jelentősebbek. A kialakuló foltok koncentrikusak, a foltok széle élesen körülhatárolt, ugyanakkor a foltok közepe világos, amelyben tömegesen megtalálhatók a gomba piknídiumai. A szár fertőzése következtében a szövetbe bemaródó, barna, feketés színű rákos sebek alakulnak ki. A fertőzés következtében a növény bélállománya szürkés-feketés színűvé válik. Az ilyen fertőzött növényeknek megszűnik a víz- és tápanyagszállítása, a növények idő előtt kényszeréretteké válnak. Súlyos fertőzés esetén a betegség a becőszintre is felhúzódik, és a becőkben lévő magok fertőzése is megtörténik.

Védekezés. A4 éves vetésforgó betartása ajánlott. Az egymást követő években ugyanazon a területen keresztes virágú növényt ne termesszünk. A polifág kórokozók gyérítése érdekében a fertőzött növényi maradványokat célszerű időben aláforgatni, melynek jelentős kórokozó gyérítő szerepe ismert. A gombaölőszeres állománykezelést tőlevélrózsás növényeken a fertőzés mértékétől függően ősszel vagy az áttelt növényeket legkésőbb a szárbaindulás előtt, tavasszal kell elvégezni. A termesztés tervezésekor és a termeszteni kívánt fajták, illetve hibridek megválasztásakor az ellenálló fajták termesztésére kell koncentrálni.

Repce virágelzöldülés

(Clover dwarf phytoplasma)

Előfordulása Kanadában, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Magyarországon és Németországban ismert. Hazai előfordulása 1968 óta sporadikus. A száraz, meleg időjárás és megfelelő nagyságú kabócapopuláció kedvez a betegség kialakulásának.

Gazdanövénye: a Leguminosae és a Solanaceae család tagjai.

Tünet. A fitoplazma az internódiumok megrövidülését, növekedésgátlást, virágelzöldülést és virágproliferációt idéz elő. Jelentős a becők deformálódása és számának csökkenése. A fitoplazma mechanikailag nem, de kertészeti oltással átvihető. Terjedésében a kabócák játszák a legfontosabb szerepet: Macrosteles laevis, Cicadella viridis, Psammotettix alienus.

Védekezés. A kabócavektorok elleni inszekticides védekezéssel csökkenteni lehet a cirkulatív fitoplazma okozta betegség terjedését.

Dr. Pocsai Emil

no