Bendőpufferek szerepe a tejelő szarvasmarhák takarmányozásában | Agrárágazat

Bendőpufferek szerepe a tejelő szarvasmarhák takarmányozásában

Kiadvány, amelyben megjelent: 

A tejelő szarvasmarha tenyésztésben felmerülő problémák elsődleges okozója közvetlenül vagy közvetve az acidózis. Az anyagcsere-forgalmi problémák előidézése mellett az acidózis csökkenti a tejtermelést, felelős a tej alacsony zsírtartalmáért, valamint mozgásszervi és szaporodásbiológiai betegségeket idéz elő. Az acidózis fokozza a tőgygyulladás kialakulásának kockázatát, felelős a magas szomatikus sejtszám kialakulásáért, hajlamosít a baloldali oltógyomor helyzetváltozásra.

Bendőpufferek szerepe a tejelő szarvasmarhák takarmányozásában

Az acidózis kialakulásának legfőbb oka a nagyarányú, könnyen emészthető szénhidrátok etetése. Ezek hatására a bendő pH értéke csökken, a Streptococcus bovis baktériumok száma megnövekszik, ami tovább csökkenti a pH értéket. Az alacsony kémhatáson a lactobacillusok nagymennyiségű tejsavat kezdenek el termelni, aminek eredménye a rendkívül savas bendőkörnyezet.

A bendő pH érékének 6,4-ről 5,6 pH értékre történő csökkenése nem csak az acidózis miatt veszélyes, de 30%-kal csökkenti a rostok emészthetőségét is. Az emésztés ilyen mértékű csökkenése 2,5 literes tejtermelés csökkenést eredményez.

A bendőben élő mikroorganizmusok számára a legmegfelelőbb, ha a bendő kémhatása pH 6,2-6,8 tartományban mozog. Ebben az esetben tudnak megfelelően szaporodni, maximalizálni a tejtermelést, javítani az állatok egészségi állapotát, ezáltal növelni a termelés jövedelmezőségét.

A bendőben élő mikroorganizmusok a tömegtakarmányok szénhidrátjaiból illózsírsavakat, bakteriális fehérjét képeznek, ami fedezni tudja a nagy tejtermelés energiaigényének 75, aminosav igényének pedig 60%-át.

Magas termelésű tehenek esetében a nagyarányú illózsírsav termelődés miatt a bendő „savanyodása” elfogadott, amennyiben ez megfelelő kontroll alatt van tartva, a tejtermelés növekedni fog.

A szubklinikai acidózis kialakulása azonban jelentősen csökkenti a tejtermelést, és fokozza a betegségek kialakulásának kockázatát. Szubklinikai ketózisról abban az esetben beszélhetünk, ha a bendő kémhatása tartósan pH 5,8 alá csökken. Ebben az esetben csökken a tehenek szárazanyag felvétele (ami tovább súlyosbítja a problémát), a rostok emésztése romlik, a mikrobiális fehérjeképződés csökken, a tejzsír tartalom alacsony lesz, a tejtermelés zavart szenved.

 

A bendő pH szabályozása

A fent említett problémák elkerülésének érdekében a bendő pH értékét szabályozni kell. Ennek legtermészetesebb módja a nyál pufferelő képességének kihasználása.

Sok esetben azonban szükség van a szervezet természetes puffer-rendszerének támogatására. A legelterjedtebb módszer a szódabikarbóna (NaHCO3) vagy magnézium oxid (MgO) takarmányhoz történő keverése, vagy ad-libitum etetése. Ennek azonban megvan az a veszélye, hogy túl-pufferoljuk a bendőt, ami szintén termeléscsökkenéshez vezet.

A legjobb eredményt azonban olyan retard hatású készítményekkel lehet elérni, melynek összetevői a takarmányfelvételt követően eltérő időben kezdenek el oldatba menni, így az emésztés teljes időtartama alatt folyamatosan fejtik ki hatásukat. Érdemes olyan terméket választani, mely puffer-anyagokon felül élesztőt, növényi illóolajokat, és olyan bendő-specifikus ásványi anyagokat tartalmaz, melyek támogatják a bendőbaktériumok működését, szaporodását.

Egy kombinált, retard hatású bendőpuffer napi költsége kevesebb, mint 0,5 liter tej ára, a hatása azonban erőteljesen jelentkezik a tejtermelés növekedésében, a jobb általános egészségügyi és szaporodásbiológiai állapotban. 

Kürthy-Molnár Zoltán

Kapcsolódó cikkek