Dombóváron folyamatosan lapot húznak 19-re

Csapatszellem, bátorság, szorgalom, leleményesség és technológiai fegyelem emelte fel az Agrár-Béta Kft.-t

Mindig van megoldás – akár ez is lehetne a jelszava a dombóvári Agrár-Béta Kft.-nek, amely az utóbbi két évtizedben a teljes összeomlást és a gazdasági sikereket éppúgy megérte, mint a szakmai elismeréseket és a tiszteletet parancsoló technikai-technológiai fejlődést. Volt, amikor az egykori téeszdolgozók összefogására, máskor merész profi lváltásra volt szükség a sikerhez, általában pedig hajszálőszítő szorgalomra és kitartásra. Ma már azonban nemcsak szántóföldi gazdálkodás, hanem bioetanol-gyár és biogáz-üzem működik, nagy jövő előtt álló orchidea-termesztés is folyik az idén Magyarország Legszebb Birtokának minősített gazdaságban.

Közös mentőművelet

A rendszerváltás utáni évek agrár-közigazgatási felfordulásában – a helyi Alkotmány Szövetkezet végelszámolásával – Dombóváron megszűnt a prosperáló nagygazdaság. A volt szövetkezeti tagok egy része nemcsak kimenekítette a globális és lokális válságból a helyi mezőgazdálkodást, hanem impozáns és ma már messze a térség határain túl híres agráripari központtá tette a múlt romjaiból felépült Agrár-Béta Kft. sikerével.

A kezdetekkor csak annyi volt a célunk, hogy megelőzzük a katasztrofális vagyonvesztést, és valahogyan egyben tartsuk, ami megmaradhatott a szövetkezetből. Én akkor alelnök voltam, és egy nap egy küldöttség élén bejött hozzám a műhelyvezető kollégám azzal, hogy tartsuk egyben a kollektívát, mentsük meg akár a mi kis 10-20 hektárjainkkal a „céget”. Így is lett, és ez a csapat kis változásokkal mind a mai napig együtt van, és máig közösen hozzuk a stratégiai döntéseket – vázol rövid előzetest a nem szokványos történet bevezetéséül Dr. Molnár István tulajdonos-ügyvezető. A ma címzetes egyetemi tanárként is ismert növényorvos mögött akkor már több évtizedes agrár-vezetői múlt állt: egyetem után az Attalai TSZ-nél kezdett.

Szerencsém volt, mert az ottani elnök vevő volt az újításokra, akart valami jót csinálni, így sikerült egy leromlott szövetkezetben jobb termésátlagot, javuló talajállapotot, új munkaműveleteket megvalósítani, korszerűsíteni-racionalizálni a termésszerkezetet.

Vállvetve a túlélésért

Mindennek hasznát vette, amikor visszakerült Dombóvárra, ahol már egy összeszokott, jó kollektíva helyettes vezetőjének kérték fel. – Az összefogás és a közös folytatás iránti igény visszaigazolta, hogy jó munkát végeztünk, ugyanakkor a változások következtében ránk hárult a szerep, hogy végrehajtsuk a fájó intézkedéseket. Így például a végelszámolási folyamat során le kellett építenünk az állattartási ágazatot, ki kellett fizetni a banki hiteleket teljesen, ami komoly tőke-kiáramlással járt. E mellett át kellett vészelnünk az új cégnél azokat az éveket, amikor a 900 hektárosra zsugorodó tulajdonosi földterülethez csak egy IFA és két MTZ állt a színben, és nyolcan szorongtunk egy apró irodában... Sok ősz hajszálunkba került, míg lábra tudtunk állni, és ebben nagy szerepe volt annak, hogy vállvetve, igazgató és kombájnos azonos fizetésért, egy irányban haladva tudtunk együtt dolgozni – idézi fel a gazdaságvezető.

A kilábalást segítette az egyik hazai gépkereskedő nagyvonalú szerepvállalása: az indulásként hitelből megrendelt 250 milliós gépállomány leszállításáig – miután éppen sürgető szezon volt az újonnan induló Agrár-Bétánál – térítésmentesen adott gépeket a halaszthatatlan munkálatokhoz.

Cukor helyett waxy

Az Agrár-Béta Kft., mint neve is utal még rá, a kezdeti integrált földekkel együtt hatalmas területen, csaknem 750 hektáron foglalkozott cukorrépa-termesztéssel – hagyományos szántóföldi növények mellett. Jó érzékkel akkor váltak meg e szegmenstől – és a velejáró kvótától is –, amikor az uniós csatlakozás során előre látható volt, hogy e növénynek itthon nem lesz nagy jövője.

A kvótamegváltási összegből nagyon komoly dilemmák, megbeszélések után merész irányváltást hajtottunk végre: elindítottuk a mezőgazdasági termékekre alapozott Bioenergia Farm koncepciónkat, és megerősítettük a waxykukorica-előállításunkat – mondja Molnár István. Mára ez a növény, amit eleinte csaknem „elátkoztak”, felemelte a gazdaságot, és meghozta számukra a várt szakmai, gazdaság(osság)i eredményeket.

Hatalmas erőfeszítéseket hoztunk, hogy megfeleljünk azoknak a szigorú elvárásoknak, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy méltányos árat kapjunk a waxy kukoricáért! A több száz oldalas kérdőívtől a precíz és minden elemében: a szántóföldtől a tárolásig ellenőrzött folyamat során az élelmiszeriparra jellemző alapossággal kell eljárni ennél a növénynél még a szántóföldön is! Jelenleg az integrációval együtt 5600 hektárról évi bő 50 ezer tonnát exportálunk. Így, miután megugrottuk a mércét, és képesek vagyunk hozni a szükséges színvonalat, már megéri – összegzi az Agrár-Béta vezetője. Ám megtoldja még két roppant fontos gondolattal...

Felemelő precizitás

A waxy kukorica-termesztés ugyanis nemcsak szép jövedelmet biztosít a cégnek.

Annak érdekében, hogy a gazdaság képes legyen erre az emelt szintű technológiára minden elemében, a gazdaság egész működését ehhez kellett igazítanunk bizonyos mértékig. Ennek a szegmensnek a felépítése tehát modernizálta, hatékonyabbá tette az egész működésünket, mondhatni, hogy a waxy termesztése emelte fel a Bétát! Persze, bizonyos szempontból csak azt tettük, amit minden növénytermesztő gazdaságnak tennie kellene nap mint nap: tisztán tartani a gépeket és eszközöket, precízen követni a technológiai, szerhasználati és talajművelési szabályainkat, és így tovább... Mi csak betartjuk ezeket – mutat rá az elgondolkodtató látszatellentmondásra a szakember.

Ám Molnár István hozzáteszi: az Agrár-Béta integrációja azt is sikerrel valósítja meg, aminek a hiánya versenyképtelenné teszi a magyar agráriumot – s ez történetesen a fegyelmezett, hatékony összefogás.

A nyugati partnerek is a fejüket csóválják néha, hogy egy magyar integráció képes évente nem 5-6, hanem bő 50 ezer tonna felcímkézett, garantáltan jó minőségű árut ekkora mennyiségben leszállítani. S Európában mindemögött a kézfogáson alapuló megegyezés a döntő, nem is az írott szerződés – mutat tanulságos és tankönyvbe illő példát a lehetőségeinkről a dombóvári gazdaságvezető, és a fontos megállapítások sorának még ezzel sincs vége.

Három nyílt titok

A hazai agrárium okulására szolgálhat persze az a tény is, hogy az Agrár-Bétánál mind a mai napig megmaradt a kezdetek kollektív döntéshozási hagyománya.

A csapatszellemmel együtt fennmaradt, hogy a lényegi kérdésekben nincs egyszemélyi döntés. Magam is egyetértek vele, hogy ne legyen. Ennek a sikeréhez persze az is kell, hogy az alapvető kérdésekben kezdettől egyetértés van köztünk. A három döntő fontosságú szempont. Elsőként az, hogy a gazdálkodást táblaszintű eredmény-kimutatások mentén kell végezni: ennek alapján látjuk, hogy mit hol érdemes, és mit hol nem szabad termeszteni. A második, hogy meg kell teremteni az összefogást az egységes és nagy volumenű árualapképzés érdekében. A harmadik, hogy a megtermelt haszon jó részét folyamatosan vissza kell forgatni a fejlesztések érdekében – sorolja Molnár István.

A fenntarthatóság nevében

Mindezek révén ma az Agrár-Béta 2200 hektáron teljes gépparkkal gazdálkodik, 18,5 ezer tonnás raktárkapacitással, saját szárító- és vetőmagüzemmel. Sőt, a jövőbe is célzó beruházásokkal, az összetett és megújuló energiaforrásokra épülő mezőgazdasági rendszer elemeiként biogáz- és bioetanol-üzem is működik a fenntarthatóságot kezdettől gondosan kezelő dombóvári gazdaságban. Ezek kiépítésében pályázati támogatás mellett a Kaposszekcsői MG Zrt. és a Szent István Egyetem közreműködése segítette az egyébként egyetemi tangazdaságként is működő Agrár-Bétát. Az első ütemben a 834 kWh-os teljesítményű, növényi-állati melléktermékeket felhasználó biogázüzem épült fel, majd a bioetanolgyár következett, a biogázüzem duplikálásával egyidejűleg. – A zárt rendszerű technológia révén túlnyomórészt csak olyan növényi alapanyag kerül az energia-előállítási szegmensbe, amelynek más irányú hasznosítása gazdaságtalan volna. Például toxinos gabona, vagy a kukoricatáblák közti védősávokon termő növények, a másra gazdaságosan nem használható táblákon termesztett cirok. Lám, ebben is jól jön a táblaszintű könyvelés! Mi nem engedjük a szárat, szalmát lehozni a tábláról, mert a talajnak kell a természetes tápanyag-visszapótlás, ugyanakkor például a biogáz-üzemben keletkező barnalét is visszajuttatjuk a termőföldre, amely így fontos makro-, mezo- és mikroelemekhez jut – tudjuk meg. A már 6. éve történt fejlesztésnek köszönhetően ma két fő- és két utófermentor működik, és két, összesen 1,7 MWh-os gázmotor állít elő áramot.

A Bioenergia Farm eredeti koncepciójának részeként betervezett üvegházkertészettel bővült a közelmúltban a rendszer, így lett Molnár István szenvedélyéből üzleti vállalkozás, orchideakertészet. Mivel a tervezésnél szintén szempont volt a fenntarthatóság, ezért a kertészetet a Bioenergia Farm hulladékhőjére építették rá.

Világéletemben szerettem az orchideát, keresem, gyűjtögetem is, amikor külföldön járok. Most a Bioenergia Farm hűtővizének hulladékhője három irányban hasznosul tovább: hatékonyabb fermentációs körülményeket teremt az erjesztésben a biogáz üzemnél, hőenergiát juttat a bioetanol-üzembe egyes gyártási fázisokhoz, végül pedig a 2200 négyzetméteres orchideakertészetet fűti – mondja a gazdaságvezető, hozzátéve: az energiafarmnak része egy naperőműpark is, amelynek jelenlegi kapacitása 1 MWh és a jövőben elérheti az 1,4 MWh-t.

A Bioenergia Farm biogáz része évi közel 50 ezer tonna mellékterméket és trágyát használ fel, amiből 1,7 MWH villamos áramot és 2,2 MWh hulladékhőt termel, ennek egy része átkerül a bioetanol üzembe, ahol évi 15 ezer tonnányi, zömmel minőséghibás kukoricából alkoholt állítanak elő, melyet élelmiszer- és gyógyszeripari alapanyagnak értékesítenek. A hulladékhő fennmaradó részével kifűtik az orchidea- kertészetet. A rendszerből kikerülő barnalével pedig szántóföldjeik tápanyag-visszapótlását oldották meg. Teszik ezt úgy, hogy a farmon nem használnak fel fosszilis energiát.

Magyar hídfőállás Afrikába

Mindezzel az Agrár-Béta nemcsak Magyarország első működő bioenergia-farmját hozta létre, de előrehaladott projektfolyamatokban áll több afrikai országgal. Ott a vallási előírások miatt elsősorban a bioetanol nem alkoholjellegű, hanem háztartási profilú felhasználása (tisztítószerek, fertőtlenítők stb.) a cél, ezeknek a magyar fejlesztésű termékeknek az engedélyeztetési eljárásai jelenleg folynak. Hazánknak gazdasági érdeke is, hogy magyar vállalkozások szerezzenek „hídfőállásokat” a jövőben komoly népesedési hullám és várhatóan jelentős gazdasági növekedés előtt álló kontinensen. – Mivel a technológia alapja a kukoricatermesztés, a magyar kollégákkal abban is szerepet vállaltunk, hogy hazai fajták kinti bevezetésével a jelenlegi alacsony, 1,2-1,8 t/ha-os termésátlagot 4-5-szörösére növeljük. Az engedélyeztetési eljárásokon itt már túl vagyunk, ennek az eredményei ma már látszanak, így várhatóan hazánk folyamatos vetőmag-exportlehetőséghez jut több afrikai országban – számol be a kedvező kilátásokról a magyar szakmai delegációban részt vevő Molnár István.

ARCKÉP

Az 1963-ban született Molnár István Dombóváron járta alap- és középfokú iskoláit, majd a Gödöllői Agártudományi Egyetemen szerzett agrármérnöki diplomájával Attalán kezdett dolgozni, később a helyi szövetkezet, később annak utódja vezetője lett. Három gyermeke közül kettő szintén gödöllői végzettségű növényorvos, lánya óvodapedagógusként már a vállalatcsoport marketingügyeit intézi, sőt, házastársaik is a cégekhez kötődő alkalmazásban állnak.

Kohout Zoltán 

Tartalom közti banner a cikk végére
no