Elengedhetetlen védekezési eljárások repcében

Borítókép

Az őszi káposztarepcének a napraforgó mellett biztos piacot teremtett a tüzelő- és az alternatív hajtóanyagok iránt megnövekedett kereslet. Az új fajtákkal és hibridekkel intenzívvé vált a termesztéstechnológia. A sikeres repcetermesztéshez és így a biztos bevétel eléréséhez azonban mindenképpen szükséges a kártevő rovarok elleni megfelelő növényvédelem.

Az EU és a védekezés

A táblaválasztás, a fajtaválasztás, a vetésforgó és a tápanyag utánpótlás mind engedhetetlen az erős és egészséges káposztarepce termesztéshez. A jól és egészségesen áttelelt repce ellenállóbb a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben. Ezeken túlmenően még egy fontos változás történt az Európai Unióban, amely nehezebbé teszi a repce növényvédelmét.

A tagországok megszavazták a neonikotinoid-tartalmú rovarirtó szerek használatának szinte teljes körű tilalmát az EU-ban. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) javaslatára 2013-ban az Európai Unió három neonikotinoid (imidakloprid, klotianidin és tiametoxám) részleges tilalmát vezette be a méhek által leginkább látogatott növények esetében (repce, kukorica, napraforgó). Ez a döntés a korábbi tilalmat terjeszti ki, és megtiltja az ilyen szerek szabadföldi felhasználását, kizárólag üvegházakban engedélyezi az alkalmazást. A következőkben áttekintést adok az előrejelzés és a védekezés lehetőségeiről és a legfontosabb tavasszal károsító rovarfajokról.

A repceszár-ormányos

Fontos, hogy tavasszal fokozott figyelemmel kísérjük az időjárás alakulását, mert a repceszár-ormányosok (Ceutorhynchus quadridens; 1 ábra), amelye kimágó alakban telelnek, alacsony léghőmérséklet esetén is, már 7-8°C-on előjönnek a telelőhelyekről, de tömegesen csak 15 °C felett repülnek. A repceszár-ormányos egy nemzedékes kártevő, a petéit több csomóban helyezi el a legfejlettebb felső levelek nyelébe és a főerébe.


1. ábra Nagy repceormányos és repceszár ormányos a fűhálóban. Fotó: Molnár Szilárd

A kikelő lárvák (kukacok) a repce szárában rágva járatokat alakítanak ki, így a meggyengült növények az erős szélben megdőlhetnek. Az ettől legyengült és szilárdságukat vesztett növények generatív hajtásai rosszabbul fejlődnek, így kevesebb magot érlelnek. A hőmérséklet és a tápnövény minőségének függvényében 25-54 nap elteltével a lárvák lefúrnak a talajba, és ott bábozódnak, az imágók június közepétől jelennek meg, és érési táplálkozást folytatnak. Ekkor a repce zöld részeit és becőit károsítják. Az imágók jól előre jelezhetők, így a védekezés időben elvégezhető. Ehhez segítséget nyújtanak a sárgatálak és a fűhálók. A sárgatálak rögzítése fontos, mert a tavaszi szeles időjárás felboríthatja őket. Fontos a folyamatos ellenőrzés, illetve ügyelni kell arra, hogy a víz ne párologjon el belőle. A repce mellett más keresztesvirágúakon is károsít a repceszár ormányos, így a káposztán, a karalábén és karfiolon is.

A nagy repceormányos

A második az ormányosbogarak közül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi; 1 ábra). Az imágók érési táplálkozást a legkülönfélébb keresztesvirágú növényeken végeznek, petéket azonban csak a repcére, káposztára, karórépára és szapora zsomborra raknak. Egynemzedékes faj, imágó alakban telelnek át. A bogarak a talajt akkor hagyják el, ha a talaj hőmérséklete eléri a 6 °C-ot. A kártevő felszaporodásának kedvező a száraz, meleg tavaszi időjárás. A repcetáblára történő betelepedés utáni csapadék negatív hatással van a kártevőre. Az imágók tömegesen 12 °C felett repülnek, tehát már a repceszár ormányos előtt betelepednek a repcetáblákra. Ez általában március közepén következik be. A sárgatálak itt is segítenek a rajzásdinamika megfigyelésében. A kártétel megelőzése érdekében az első ormányos bogarak megjelenését követő 12-14 napon belül védekezni kell. A nőstények petéiket egyesével helyezik el a repce szárába. Közvetlenül a vezérhajtás és a csúcsrügy alatti részbe, az esetek nagy számában az alsó oldalhajtásokba is. Egy nőstény 20-60 petét rak le. A peterakás helyén szövetburjánzás indul be, ennek következtében csavarodik, elhajlik a szár, az esetek nagy részében fel is reped. A lárvák embrionális fejlődése 10-20 nap, a lábnélküli kukacok a szár belsejében élnek és ott járatokat rágnak. Károsításuk következtében a szilárdságukat vesztett növények generatív hajtásai rosszabbul fejlődnek, így kevesebb magot érlelnek. Teljes kifejlődésük 32-47 nap alatt megy végbe. Ez általában május végéig-június elejéig tart, ekkor a növényből kibújva a talajra esnek, és a talaj felszínéhez közel először előbábbá, majd bábbá, később imágóvá alakulnak. A bogarak a talajban telelnek. A sárgatálakat három naponta ellenőrizni kell. Ha 15 db repceszár ormányost, és/vagy 10 db nagy repceormányost találtunk benne, akkor el kell kezdeni a kémiai védekezést.

A repcebecő-ormányos

A harmadik ormányosbogár, amelynek a károsítását meg kell előzni a repcében, az a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus; 2. ábra). A bogár és a lárva egyaránt károsít. Fő kártevő a lárva. Szintén egy nemzedékes faj, és itt is imágó telel át. Szereti a párás, meleg időt, ez kedvez a tömeges megjelenésének.


2. ábra Repcebecő ormányosok a repce virágon. Fotó: Molnár Szilárd

A repcetáblára történő betelepedése szintén az időjárás függvénye, de általában 10-12 °C feletti hőmérséklet szükséges ehhez. Amennyiben a sárgatálban, melyet háromnaponta ellenőrizni kell, 10 db repcebecő-ormányost találtunk, akkor a kémiai védekezést el kell kezdeni. A repce legjelentősebb magkártevője. Ha egy becőben 2-3 lárva károsít, a termésveszteség elérheti a70-80%-ot is. Az imágó a növény vegetatív és generatív részeit egyaránt fogyasztja. A károsított becő korábban érik és lehullik. A repcebecő-ormányos kártétele elősegíti a repcebecő-gubacsszúnyog peterakását is, mivel a gubacsszúnyog csak a sérült becőkbe tud petét rakni, és az ormányosbogarak által károsított becőket jobban szereti, ezekbe több petét rak, mint a mechanikai úton sérültekbe.

A repcebecő-gubacsszúnyog

A repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae; 3. ábra) báb alakban telel. Kedveli a csapadékos, esős időjárást, jellemzően csak ekkor jelenik meg nagy egyedszámmal. Évente 5-6 nemzedéke fejlődik ki, az őszi káposztarepce szempontjából az áttelelt és nyári első nemzedék ellen kell védekezni. Rajzása április második felében indul.


3. ábra Repcebecő gubacsszúnyog. Fotó: Molnár Szilárd

Peterakásához létfontosságú a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által ejtett sérülések. Petéit más módon nem képes a növény szövetébe süllyeszteni. A kikelő lárvák – becőnként 10-30 darab is lehet – belső falát és a magvakat megsértik, így ezzel kárt okoznak. Ettől a magok megsárgulnak, zölden felnyílnak, és kihullnak. A kifejlett lárvák a becőket elhagyva a talajra hullnak és abban egy bábbölcsőben bábozódnak. A bábnyugalom 7-14 napig tart. A báboknak csak egy kis része kel ki abban az évben, a többi átfekszik, így biztosítva a faj fennmaradását. A sárgatálas csapdával ez a faj is jól előrejelezhető. A védekezés alapja a repcebolha, repcebecő-ormányos elleni védekezés, azok létszámának csökkentése.

 

A repce-fénybogár

Kora tavaszi kártevő az egynemzedékes repce-fénybogár (Meligethes aeneus; 4. ábra), melynek az imágó alakja a fő kártevő.


4. ábra Repcefénybogár. Fotó: Molnár Szilárd

Általában április közepén települ be a repcetáblákba, ha a levegő átlaghőmérséklete 9-10 °C fölé emelkedik. Tömeges rajzása 15 °C felett van. Károsítását a még ki nem nyílt bimbókon (zöldbimbós állapot) kezdi, mivel pollenfogyasztó, és a peterakáshoz szüksége van táplálékra. Ilyenkor nemcsak a virág porzó része sérül, hanem a bibe is, így a virágok rosszul vagy egyáltalán nem termékenyülnek meg. A nőstény a petéket a porzókra helyezi el, átlagosan 1-2 petét, de egy virágba több nőstény is rakhat petét. A lárvák a virágokban fejlődnek, amelyek a peterakás után 4 nappal kelnek ki és a bábozódásig háromszor vedlenek, ez általában 4 hét alatt megy végbe. A lárvák a talajban bábozódnak, majd körülbelül egy hét után kikelnek az imágók, táplálkoznak, és elvonulnak telelni. Ha a tavasszal sokáig hűvös idő van, ez kedvező a repce fénybogár számára. Ilyen időjárási körülmények között a növényvédőszeres védekezés elkerülhetetlen. Az őszi káposztarepcén kívül károsíthatja még a mustárt és a tarlórépát. A sárgatál itt is nagy szerepet kap az előrejelzésben.

Sajnos a repce fénybogár az utóbbi években több, a méhkímélő technológiában alkalmazható inszekticidre rezisztens lett. Így egyre kevesebb lehetőség van a hatékony védekezésre. Itt hívnám fel a kedves gazdálkodók figyelmét a növényvédőszerek okszerű használatára, ezek rotációjára, illetve az engedélyokiratban leírtak feltétel nélküli betartására.

A bundásbogár

A bundásbogár (Epicometis hirta; 5. ábra), elsősorban a gyümölcsösök virágkártevője, de kedvenc vad tápnövényei a keresztesvirágúak mellett a fészkes virágzatúak közül kerülnek ki. Az utóbbi években megfigyelhető változás a bundásbogár károsításában, hogy ma már nemcsak a gyümölcsösök kártevője, hanem az őszi káposztarepcéké is.


5. ábra Bundásbogár és repcefénybogár által tönkretett repcevirág. Fotó: Molnár Szilárd

Nagy egyedszámban elsősorban a tábla szélén, a szegélyén van jelen. Ha a repcetábla kicsi, akkor az egész táblán károsít. Ez a faj is a kinyílt virágot és a bimbókat károsítja: a porzót, a bibét, a sziromleveleket megrágja, meghiúsítva ezzel a megtermékenyülést. A lárvája, amely pajor, nem károsítja a repcét, elhalt korhadó szerves anyagokkal táplálkozik a talajban, a faj egynemzedékes. Az imágók a kökényvirágzás idején, március közepén -végén jelennek meg. Szintén sárgatállal és hálózással jelezhetjük előre a fajt.

Ízeltlábúak és a pocok

A következőkben olyan ízeltlábú kártevőkről lesz szó, amelyek hazánkban jelenleg nem okoznak számottevő gazdasági kárt, és jellemzően a fentebb felsorolt kártevők elleni védekezés hatékony ellenük. A repcegyökértest felszínhez közeli részében a tavaszi káposztalégy (Delia radicum) a levelekben aknázó legyek nyűi (Phytomyza rufipes, Phytomyza atricornis) élnek és károsítanak.


6. ábra Mezei pocok által okozott kár. Fotó: Molnár Szilárd

A levelein különböző bagolylepkefajok, a tarka kertibagoly (Lacanobia suasa), a gamma bagoly (Autographa gamma), a nappali lepkefajok közül a káposztalepke (Pieris brassicae), a repcelepke (Pieris napi) és a káposztamoly (Plutella xylostella) hernyói károsítanak. A káposztapoloska (Eurydema ventrale) április közepétől – végétől jelenik meg.

A jól megtervezett védekezés esetén a repcebecőmoly (Evergestis extimalis) lárvája már nem tud a becőn károsítani.

A mezei pocok (6. ábra), ha betelepül egy repcetáblába, vagy közvetlenül mellette egy lucernatábla van, súlyos károkat tud okozni. 

Mielőtt védekeznénk, bizonyosodjunk meg arról, hogy milyen a fertőzöttség mértéke a területünkön. A járatok betaposásával és 1-2 nap utáni visszaellenőrzésével győződhetünk meg arról, hogy mennyi pocok maradt életben. Amennyiben az egyedszámuk eléri a 1-2 lakott járat/100 m2 értéket, csak ebben az esetben van szükség a védekezésre. A mezei pocok ellen a vegyszeres védekezés egyes esetekben szükséghelyzeti engedélyhez kötött.

A tavaszi időszakban 2 inszekticides kezeléssel a kártevők visszaszorítása megoldható. Előreláthatóan a 2018-as év is ilyen lesz, azokon a területeken, ahol a március közepi fagy és a későn leesett hó a rajzó ormányosbogarakat a növényeken érte. Persze lehetnek rossz évek is, amikor a 3 kezelés sem elég a rovarkártevők gyérítésére. Ezen kezelések ütemezése fontos az eredményes védekezéshez. Tél végén, a tavasz kezdetén ki kell menni a repcetáblákra, nem csak azért, hogy megtudjuk, hogy teleltek a növények, hanem a meglepetések elkerülése végett is, amelyek ormányosbogarak formájában jelenhetnek meg! Általában rozettaképzés és a szárbaindulás között már az első kezelést ki kell juttatni az ormányosbogarak ellen, ha kell, akkor a fungiciddel együtt.

A rügyképződés és az intenzív növekedés időszaka is egy kritikus pont. Ekkor károsítanak azok a fajok, amelyek pollennel táplálkoznak, így ebben az időszakban fokozott odafigyelésre van szükség. Virágzásban a fénybogarak károsításának csökkentése a cél, hűvös csapadékos időben kártételük kisebb, mint meleg száraz napos időben. Virágzásban már csak méhkímélő technológia keretében kerülhet sor a védekezésre.

Összegezve a leírtakat, fontos a repcetáblák tavaszi, gyakori bejárása, a fűhálózás, a sárgatál kihelyezése, a napi hőmérséklet mérése, és ha kell az azonnali beavatkozás.

Rovarölőszer-ellenállóság

A következőkben szó lesz az inszekticid-rezisztenciáról és annak kialakulásának okairól. Az inszekticid-rezisztencia elsősorban az egyoldalú és gyakori szerhasználat miatt alakul ki. Magyarországon már vannak a repce-fénybogárnak piretroidrezisztens populációi. A rezisztencia elkerülése érdekében szükséges a növényvédőszer-hatóanyagok okszerű, az engedélyokiratban leírtak szerinti használata. Szükséges a hatóanyagok egy vegetációs időszakon belüli rotációja is. Tehát piretroidos kezelés után más hatóanyagot válasszunk a rezisztencia elkerülése érdekében!A repcetermesztésben a következő hatóanyagok állnak a repcetermesztők rendelkezésére a 2018. 05.14.-i adatok szerint. Méhekre kifejezetten kockázatos: indoxakarb, béta-ciflutrin, pimetrozin, cipermetrin, klórpirifosz. Méhekre mérsékelten kockázatos: deltametrin, alfa-cipermetrin, lambda-cihalotrin, eszfenvalerát. Méhekre nem jelölésköteles: tiakloprid, tau-fluvalinát, acetamiprid. Ha az acetamipridet tebukonazollal együttesen használjuk, méhkímélőtechnológia alkalmazása szükséges.

A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor. Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat.

Takács Attila

Növényvédelmi entomológus

yes