Elsőre is teljes siker a szója

Nagy tapasztalattal bíró, gyakorlott szójatermesztőktől nem csoda azt hallani, hogy – különösen a jelenlegi támogatások mellett – az egyik leginkább jövedelmező fehérjenövény vetését ajánlják. Ám olyasvalakitől hallani ezt, aki mögött csupán egyetlen szezon áll, különösen meggyőző. Így van ezzel Kovács Ferenc segesdi gazdálkodó, aki bár évtizedes gyakorlattal bír a szántóföldi növénytermesztésben, először tavaly tavasszal vetett szóját. Lássuk, mi táplálja elégedettségét!

Rálátás és gyarapodás

Kovács Ferenc igazán nem mondhatná, hogy elkerüli a szerencse. Pályája elején még éppen megérte – a Segesd MGTSZ műszaki alkalmazottjaként – a téeszidők végét, de már akkor rálátást szerezhetett a mezőgazdaság szép hivatására.

– Autószerelő a szakmám, de eleinte sofőrként a növényvédelmi feladatok elvégzésében kaptam szerepet a téeszben, amikor még IFA-teherautóról végeztük a permetezést. Amikor aztán eljött a rendszerváltás, magánvállalkozóként folytattam – fogja rövidre a kezdeteket Ferenc. Ekkor szegődött mellé először a szerencse: olyan jól sikerült elcserélnie hobbiból tartott cross-motorját, hogy egy hektár termőföld boldog és ambiciózus tulajdonosa lett.

– Ezzel kezdődött – mondja mosolyogva Ferenc. – Amit azóta vetettem és arattam, és szolgáltatásként végeztem másnak, abból mindig kisebb-nagyobb lépésekben gyarapítottam a birtokot. Most mintegy 140 saját hektárt művelek, és csaknem félezer hektáron dolgozom gazdatársaknak – összegzi a gazdaságtörténet históriáját.

Kiegészítésül még azt is megtudjuk, hogy a portfólió része egy lovasfarm és egy halgazdaság, továbbá egy durván 60 hektáros rét. Ez utóbbi a környék istállóit és lovardáit látja el friss, minőségi szénával – kivéve a tavaly évet, amikor a szárazság a szokásosan 20-25 bálás hektáronkénti mennyiséget csúnyán meghatodolta...

Bizakodóknak áll a világ

A nagyjából azonos mértékekben négyfelé osztott termőterületen napraforgót, búzát, repcét és – mint már említettük, tavalytól – szóját is vetnek a Kovács-gazdaságban.

– Nálam valahogy mindig jó átlagokat sikerül elérni. Tavaly, még abban a száraz évben is 4 tonna napraforgót, 4 tonna repcét és 7-8 tonna búzát arattunk. Korábban volt kukoricánk is, és azzal is ragyogó eredményeket értünk el. Csakhogy aztán a kiemelkedően jó, 16 tonnás termést hozó 2013-as év után egyszer csak mintha elvágták volna, többé nem termett jól, úgyhogy fel is hagytunk vele – mondja Ferenc.

Így került a képbe a szójatermesztés egy szakmai kapcsolatuk révén. A Kovács-gazdaság nem sokat teketóriázott: Vas megye legnagyobb mezőgazdasági és szójavetőmag-forgalmazó cégével, a Karintia Kft.-vel partneri viszonyba került, és közel 20 ha-on kipróbálta egyik fajtájukat. – Én mindig is bizakodó és a kihívások felé vonzódó ember voltam. Amellett bíztam és bízok a növényvédelemért felelős kollégámban, barátomban, Berkes Gáborban, aki mellett egy szabad, majdnem 18 hektáros táblán mertem belevágni a szójatermesztésbe.

Ami a legfontosabb

Kovács Ferenc a hagyományos földművelés követőjeként még egy éve, ősszel 30 centi mély szántással készítette el a korábban repcét termő földet. Majd április harmadik dekádja előtt ásóboronás mozgatás során juttatta ki a 8-20-30-as komplex műtrágya 200 kilóját, amit további 50 kilónyi folyékony, 30%-os N-hatóanyag követett. Az április 20-i vetés előtt még egy ásóboronás bedolgozás zárta az előkészületeket, így kezdődött a fémzárolt magok elvetése – a 6 méteres munkaszélességű vetőgép 50 centis sortávolsággal, 6 centi mélyre helyezte azokat.

ARC, KÉP. Kovács Ferenc 1971-ben született Segesden, majd autószerelőként és sofőrként került közel a mezőgazdasághoz. Ma családi vállalkozásában neje az adminisztrációért, fia a talajművelési feladatokért, lánya pedig a halgazdaságért és a lótartásért felelős. „Mindent a saját káromon tanultam meg, és ez néha biztosabb, mint az elméleti tudás”, mondja magáról Ferenc, aki a környékükön elsőként kezdett a szójázásba. Ma a közel 500 hektáros szolgáltatási területet már túlnyúló igény mutatkozik a munkájára, ám ő nem akar tovább nyújtózkodni. „Megvan az a hatás, amiért még felelősséget tudok vállalni. A mezőgazdaság titka, hogy két-három naponta a saját szemeddel kell lásd, mi történik a földeken – máshogy nincs siker és felelősség. Nekem ráadásul a horgászás mellett ez a hobbim is, úgyhogy örömmel csinálom”.

Ferenc esküszik az MTZ-re: azt mondja, üzemi és karbantartási költségben, ár-érték–arányban és tartósságban ma is verhetetlenek a kelet-európai gépek

Ezután következett az, amit mind Kovács Ferenc, mind érdeklődésünkre Berkes Gábor növényvédelmi mérnök döntő jelentőségű mozzanatként aposztrofált: a gyomosodás-megelőző permetezés.

– Ferenc nagyon jól ismeri a talajművelési technológiát, így jó helyre került a javaslat a növényvédelemre – mondja Berkes Gábor, az egyik ismert nemzetközi cég hazai vállalatának szakembere.

– A preemergens alapkezelés során dimetinamid-hatóanyagú terméket alkalmaztunk, majd a felülkezelést bentazon- és imazamox-hatóanyagú herbiciddel végeztük. A szójánál a fajtaválasztás mellett a gyomirtás a legfontosabb kezelés; kis túlzással igaz, hogy ha ezt a feladatot a termelő rendben elvégzi, akkor ott, az időjárási tényezőktől eltekintve, nem lehet probléma.

Mindezeknek megfelelően Kovács Ferenc sem csalódott élete első szójatermesztői próbálkozását illetően.

– Nem kellett sokat várnom rá, hogy meggyőződjek a nagyon kedvező kilátásokról – teszi hozzá rögtön a technológiai részletekhez Ferenc.

– A vetemény már a tizedik napon bíztató képet nyújtott: a gyommentes sorközökben erősen, zölden növekedett a növény. Aztán így is folytatta: nyár elejére már szépen összezárt. Ezzel nemcsak jól védte az elpárolgástól azt a kevés nedvességet is, ami hajnalban vagy a ritka esőzésekkel érkezett, hanem a biztosította a gyomelnyomást.

Lombtrágyával a kánikulában

Ferenc első szójaveteményében csupán egyetlen probléma merült fel: a szárazság.

– A nyár derekán, a tartós, nagy melegben, amikor még éjszaka sem hűlt le a levegő, elkezdtek megsárgulni a levelek. Egy lombtrágya-kezelés és a választott fajta stabilitása azonban elegendő volt hozzá, hogy mindössze két nap múlva a szójám ugyanolyan viruló, zöld képet mutasson, mint azelőtt! – mutat rá Kovács Ferenc.

– Mielőtt október elején learattuk, már olyan magas volt, mint én magam. A 14-15 virágemeletnek és a fajta tulajdonságának köszönhetően az első emelet is betakarítható magasságban volt – mondja a cirka 170 centi magas gazdálkodó, aki mindezek alapján a betakarítást is könnyen elvégezhető műveletnek nevezte.

– Úgyhogy összegezve azt mondhatom, hogy nekem nem voltak rossz tapasztalataim. Kifejezetten egyszerű, kiszámítható volt az első évünk a szójával. Sem a munkát, sem a költségeket illetően nincs okunk panaszra – teszi hozzá, azzal a beszédes toldalékkal, hogy amióta gazdálkodik, azóta ez a legjobb növénye.

Hab a tortán

Ebben a sommás véleményben az is benne van – fűzi hozzá Kovács Ferenc –, hogy a szóját közismerten a hazai és európai agrárpolitika is a kiemelten támogatott növények közt tartja számon. – Nekem szimplán, terményként is megérte volna a tavalyi év 18 hektárján szójázni. Igaz, ehhez kellett, hogy 3,8 tonnás átlagot érjek el vele, de bizonyos, hogy ha nem lett volna aszály, akkor 5 tonnát is arathattunk volna! Az összes többi bevétel: a fehérje- és a zöldítési támogatás már csak hab volt a tortán – közli mosolyogva a gazdálkodó. Kovács Ferenc számára meggyőző volt a – megfelelő alapkezelések és technológia mellett – kevés törődést és ráfordítást igénylő szójatermesztés első éve. Hogy a termény ráadásul a piacokon biztosan értékesíthető, az megerősítette abban, hogy jövőre is folytatja a fehérjenövény termesztését – immár nem 18, hanem közel 40 hektáron.

Kohout Zoltán