Eltűnőben a magyar burgonya

Már tavasz elejére eltűnhet a magyar termelésű burgonya a hazai boltokból, vagyis őszig már az importot fogjuk enni. A szomorú kilátások mögött az ágazat szakadatlan hanyatlása áll.

3 millióról 300 ezerre…

Míg 1960-ban 3 millió tonna burgonyát termesztettek itthon, addig 1970-ben már csak 1,8-2 millió, 1980-ban bő másfél millió, 1990-ben 1,3 milliónyit takarítottak be. A zuhanás folytatódott az ezredforduló után is: 2000-ben már az 1 milliót sem érte el az országos termés, 2010-ben kevesebb, mint félmillió tonna, 2017-ben pedig már csak 340 ezer tonna termett itthon. Közben persze a termőterület is csökkent a kezdetinek tizedére, 15 ezer ha alá, és még a közelmúltban is világhírű vetőmag-szaporítás területe is csökkent: a 2006-os 350-400 hektárral szemben tavaly már alig érte el a 150 ha-t. Mindez azt jelentheti, hogy egyre többet kell behozatalból fedezni: míg korábban elegendő volt 60-80%-ot importból biztosítani, most már márciusra elfogyhat a hazai termelésű burgonya, ami azt jelentheti, hogy az őszi betakarításig nő az import térnyerése.

Kicsik és gyengék

Az ágazat szereplői közül néhányan attól tartanak, hogy a hanyatlás tovább tart majd, s csak a nagy tőkével, gépesítettségi, piaci és szakmai háttérrel bíró cégek maradnak talpon, míg a kisebb termelőket csak az életképes integrációk tarthatnák meg. Ez már csak a kis- és középméretű ágazati szereplők árérdek-érvényesítési esélyei miatt is fontos. Ugyanis a visszaesés egyik fő oka az, hogy nagy, tartósan körülbelül két-háromszoros különbség van a termelői és felvásárlói árak között. Például két éve durván 80 forintot kapott a termelői egy kiló étkezési krumpliért, amit viszont a kereskedő 160-170-ért adott a boltokban.

…pedig a siker karnyújtásnyira

A termelés hatékonysága és az ehhez szükséges szakmai tudás ugyanakkor rendelkezésre állna. Tavaly decemberben például a Nébih szakértője is megerősítette, hogy hazánkban is tartósan felülmúlható (lenne) a 20-30 tonnás termésátlag (2018-ban az ország 2. legnagyobb vetőterületén, Bács-Kiskunban 30,6 tonnát is arattak, míg az idei rekordot egy békési gazdaság tartja 31,5 tonna/ha-ral). A hazai ágazat viszont egyelőre nem használja ki a – például lengyel, erdélyi – konkurensek számára már bevált lehetőségeket: az integrációk, a korszerű technológiák, az exportpiacokon való markáns jelenlét lehetőségeit.

Tartalom közti banner a cikk végére
no