Fiatal gazdák a magyar agráriumban | Agrárágazat

Fiatal gazdák a magyar agráriumban

Kiadvány, amelyben megjelent: 

„Nagyon fontos értéknek tartom, hogy sikerült megtartanunk az AGRYA határozott, időnként harciasabb, szakmai-érdekképviseleti szervezeti profilját. Soha nem kellett elvtelen kompromisszumokat kötnünk. Pontosan ez az a terület, ahol nem lehetünk elégedettek, mindig van feladat. A fiatal gazdák, de általában a gazdák érdekében továbbra is hallatni kell a hangunkat. Ahhoz, hogy ennek ereje legyen, szakmai szempontok szerint is kiérlelt álláspontot kell képviselnünk”, mondják interjúnkban a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének ügyvezető elnöke és társelnöke, Dr. Mikula Lajos és Dr. Weisz Miklós

 


Dr. Mikula Lajos

 

A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) megalapítása óta eltelt 20 év már egy olyan időtáv, ami lehetőséget ad egyfajta visszatekintésre. Mire a legbüszkébbek a szövetség által eddig elért eredmények közül? Véleményük szerint miben kell még fejlődniük?

Dr. Mikula Lajos: Az AGRYA generációs és nem hivatásrendi alapon szerveződik, és megalakulásában, tevékenységében nem építkezik rendszerváltás előtti tapasztalatokra. Emiatt egyáltalán nem volt semmiféle biztosíték arra, hogy hosszú távon is működni tud. A szövetség korai időszakában többször volt olyan időszak, amikor megmaradása is kérdéses volt, de átvészeltük ezeket. Így leginkább arra lehetünk büszkék, hogy a korai nehézségek ellenére megmaradt a szövetség. Ezek a közös kihívások abban is segítséget adtak, hogy összekovácsolták a jelenlegi vezető testületet. Nagyon fontos értéknek tartom, hogy sikerült megtartanunk az AGRYA határozott, időnként harciasabb, szakmai-érdekképviseleti szervezeti profilját. Soha nem kellett elvtelen kompromisszumokat kötnünk. Pontosan ez az a terület, ahol nem lehetünk elégedettek, mindig van feladat. A fiatal gazdák, de általában a gazdák érdekében továbbra is hallatni kell a hangunkat. Ahhoz, hogy ennek ereje legyen szakmai szempontok szerint is kiérlelt álláspontot kell képviselnünk.

 

Milyen előnyöket jelent egy fiatal gazda számára a szövetségi tagság? Melyek a taggá válás feltételei?

Dr. Mikula Lajos: Az AGRYA egy jó közösség, ahol a fiatal gazdák megtalálhatják a korosztályos társaságukat. Aki agrárrendezvényekre jár, az tudja, hogy ezeken az átlag életkor most már bőven 50 év felett van. Az AGRYA eseményei azonban ennek pontosan az ellenkezőjét mutatják, csak elvétve lehet idősebb arcokat látni. Az a fiatal gazda, aki keresi a hozzá hasonló fiatalok társaságát, szereti a szakmáját, annak nyújt igazán sokat az AGRYA, tevékenységével, a rendezvényei hangulatával. A taggá válás azzal kezdődik, hogy ki kell tölteni és el kell küldeni a tagfelvételi kérelmet. Ezután látogatni kell az AGRYA eseményeit. Ha láthatóan aktív a jelentkező, szeretne bekacsolódni a közösségi munkába, akkor jön a következő lépés, amikor a vezetőség tagjai közül valaki személyesen is ellátogat a leendő taghoz, és ez után dönt az elnökség a felvételről.

Az AGRYA tagdíjfizető tagjává válni egy hosszabb folyamat. Talán emiatt is van az, hogy gyakorlatilag elenyésző a lemorzsolódás. Beszélgetve más szervezetekben dolgozó kollégákkal látszik, hogy mekkora macerát, feladatot okoz az, ha pl. egy pályázat miatt nagyobb számban kerülnek be egy szervezetbe pusztán rövid távú előnyt remélő tagok. Az AGRYA esetében ez elképzelhetetlen, hiszen mire valaki tagdíjfizető taggá válik, már kialakulnak a természetes kötődései a közösséghez. Talán emiatt is tudott az AGRYA szervezetében erős, egységes csapattá formálódni.

 

Beszélne a szövetség 2017-es terveiről?

Dr. Mikula Lajos: Az AGRYA régiós partnereivel együtt 2014-ben létrehozta a Fiatal Gazda Oktató és Tanácsadó Központok Hálózatát. Ez öt vidéki helyszínen – Szegvár, Kecskemét, Tiszadob, Soponya, Kóny – fizikailag létező képzések, kisebb rendezvények lebonyolítására, szolgáltatások befogadására alkalmas ingatlanokat jelent. A 2017-es év legfőbb célja, hogy ezeket a végpontokat régiós találkozási ponttá, fiatal gazda klubbá fejlesszük. Ehhez a keretet, az alapot azok az események jelentik majd, amelyeket nagyon nagy számban ide szervezünk az ősztől kezdve. A forrásaink hosszú távra megvannak a központokban zajló eseményekhez. Így az indok, a szakmailag érdekes esemény meglesz ahhoz, hogy a fiatal gazdák összegyűljenek, belakják a központokat, hogy ott valódi szakmai klubok tudjanak kialakulni.

 


Dr. Weisz Miklós

 

Hogy látja a fiatal gazdák itthoni helyzetét?

Dr. Weisz Miklós: A számokat nézve folyamatos a csökkenés, ahogy a teljes gazdatársadalom egészét tekintve is. Ez koncentrációval jár, a jövőben egyre kevesebb, de a mostaninál nagyobb átlagméretű gazdaság lesz jelen az ágazatban. A fiatal gazdálkodók hasonló problémákkal szembesülnek egész Európában: nehezíti tevékenységüket a termelési eszközökhöz történő hozzáférés, és a gazdaságok átadása sem zökkenőmentes. A mezőgazdasági tevékenységet választó fiatalok zöme családon belül történő gazdaságátadás révén jelenik meg az ágazatban, ezért fontos lenne ennek a folyamatnak a segítése. Ez részben adminisztratív, jogi-szabályozási eszközökkel egyszerűsíthető lenne, másrészt az érintettek tudatos felkészülésével gördülékenyebbé tudna válni.

 

Reálisan mikorra érhető el az a szint, amikor javarészt alapanyag-termelőkből feldolgozott termékeket előállító országgá válunk? Véleménye szerint milyen lépések segítik ezt?

Dr. Weisz Miklós: Ez egy hosszabb folyamat eredményeként érhető csak el, amit elsősorban külső tényezők fognak kikényszeríteni: pl. támogatások csökkenése, nemzetközi piacok átrendeződése. Azt látni kell, hogy nemcsak azért terem a hazai szántók nagy részén gabonaféle és olajnövény, mert erre van támogatás, hanem mert ezek termesztéséhez kiválóak az ország adottságai.

A magyar gazdálkodók jelentős része megtanulta, tudja, hogyan kell ezeket a növényeket termeszteni. Mivel jók az adottságaink, ezért tudunk a hazai fogyasztás felett bőségesen ezekből exportálni a környező országokba. Remélhetőleg ez a jövőben is így tud maradni, és emellett sikerülne a feldolgozott termékek esetében is fejlődni. Az állattenyésztés és a kertészet esetében lenne bőven potenciál.

 

A vidékfejlesztési forrásokból 2020-ig a mezőgazdaságra fordítható rekordszintű források mekkora esélyt adnak a hazai agráriumnak? Fel tudunk-e zárkózni Európa élvonalához addig, amíg uniós támogatások léteznek?

Dr. Weisz Miklós: Ekkora nagyságrendű forrásból a reális cél talán nem is az élvonalhoz történő felzárkózás, hanem egy stabil, kiszámítható jövedelmet biztosító termelési szerkezet kialakítása lenne. A Vidékfejlesztési Program beruházási támogatásaira három-négyszeres volt a túljelentkezés, a termelői oldal igénye tehát nem csökkent az elmúlt időszakban, a gazdálkodók szeretnének fejleszteni, fejlődni. Most realitásként az látszik, hogy erre még egy támogatási ciklus (2020-2027) szinte biztosan lesz.

 

Számos fórumon elhangzott, hogy a hazai vállalkozások az innováció területén nem igazán tartoznak az unió élbolyához. Ez különösen igaz az agráriumban tevékenykedő vállalkozásokra. Véleménye szerint milyen tényezők gátolják itthon az innovációt?

Dr. Weisz Miklós: Ennek számos oka van, ide lehet sorolni: a kutatások és a gyakorlat eltávolodását, a hagyományos eljárásokhoz, termelési módszerekhez történő ragaszkodást, az innovációk kipróbálhatóságának, egyszerű gyakorlati alkalmazhatóságának hiányát. Kevés az olyan élenjáró, hiteles innovátor gazdálkodó, aki jó gyakorlatok bemutatásával és terjesztésével a termelők többsége számára követendő példa lehetne. Ezrét is nehezen érthető például, hogy a Vidékfejlesztési Programból miért törölték a bemutató-gazdaságok támogatása jogcímet. Ugyanakkor egy másik, hamarosan induló jogcím, az ún. Innovációs Operatív csoportok támogatása jó irányba lendítheti az innovációk terjedését.

 

Van-e olyan irányvonal, amelyet a hazai agrárvállalkozásoknak a következő évek során – a fejlesztéseik tekintetében – követniük kell(ene)?

Dr. Weisz Miklós: Most egy beruházásoknak kedvező időszak van: alacsony kamatkörnyezet, gazdákat szívesen hitelező bankok, vidékfejlesztési pályázatok, és az elmúlt éveknek köszönhető jelentős megtakarítás-állomány. A feltételek tehát adottak a fejlesztésekhez. Elsősorban a termelési költséget csökkentő, hatékonyságot javító beruházásoknak kellene megvalósulniuk, amelyekkel hosszabb távon is, fenntartható módon biztosítható lesz a jövedelemtermelő gazdálkodás.

Czékus Mihály

Kapcsolódó cikkek