Fókuszban a tritikálé tömegtakarmányként való hasznosítása | Agrárágazat

Fókuszban a tritikálé tömegtakarmányként való hasznosítása

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Idén harmadik alkalommal rendezték meg az Országos Tritikálé Napot, 2017. május 25-én a Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Karán, Szarvason. A rendezvény széles összefogással valósult meg. Négy cég példaértékű együttműködésével: a Gabonakutató Nonprofit Kft. (Szeged), a Kruppa-Mag Kft. (Kisvárda), a Mezőmag Kft. (Szarvas) és végül, de nem utolsó sorban a Tessedik Campus (Szarvas) szervezésében.

 

Miért most, miért itt és miért mi rendezünk Tritikálé Napot? Talán nem tudják, de tritikálé nemesítésben jók vagyunk, világviszonylatban is. Az első tritikálé (búza-rozs hibrid) előállítása Wilson angol botanikus nevéhez fűződik 1875-ben. Az általa előállított hibrid azonban meddő volt. Az első termékeny hibrid előállítása Rimpau német növénynemesítő nevéhez kötődik 1890-ben. Ezek után sok kutató és nemesítő foglalkozott a tritikáléval a világ számos táján. A helyes út a Triticum durum (vagy T. turgidum) búza és a rozs hibridizációján keresztül vezetett, amelynek eredménye a primer hexaploid (6n) tritikálé előállítása. A magyarországi tritikálé nemesítés úttörője Kiss Árpád. Az ő nevéhez fűződik a világon elsőként a szekunder hexaploid tritikálé fajták előállítása (1968, T-57, T-64). Majd utasításra a nemesítési anyagok átadásra kerültek a lengyeleknek, és ezután hosszú szünet következett a magyar nemesítésben. Kruppa József professzor úrnak sikerült a nemesítését újraindítani a 80-as évek végén Kisvárdán, majd Szegeden (Bóna Lajos, Pauk János), Martonvásáron (Láng László, Bedő Zoltán) és Karcagon is.

 

A tritikálé figyelmet érdemlő takarmány- és élelmiszernövényünk

 


Szarvasi kisparcellás kísérlet 6 kezeléssel, hozamvizsgálat közben (dobókeret), április 26-án

 

Dr. Futó Zoltán köszöntötte a közel 60 résztvevőt, akik között volt nemesítő, növénytermesztő, de tehenészetben dolgozó állattenyésztő is! A nagyhírű Tessedik Kar Szarvason nem csak a házigazda szerepét töltötte be, de saját maga is érdekelt a témában, mert jelenleg is folyik egy kisparcellás hozamkísérlet két tritikálé, egy rozs, egy tritikálé+őszi zab, egy tritikálé+olaszperje és egy tirtikálé+borsó vizsgálatával. Az első eredményeket már közzé is tették.

Ezt követően Lukács József (NÉBIH) a különböző gabonafajták hazai elterjedéséről beszélt. A 2016. évben közel 1 millió ha búza mellett, 33 ezer ha rozsunk volt, 235 ezer ha őszi árpánk és 111 ezer ha tritikálénk. A rozs esetében a 33 ezer ha szemes (abraktakarmány és malomipari étkezési) hasznosítás mellett jelentős a zöld növényként betakarított tömegtakarmány-vonal. Nincsenek hivatalos adataink, de közel 25 ezer hektárra tehető a korai betakarítású, tömegtakarmányként hasznosított rozs termőterülete (összehasonlításként: a silókukoricáé 77 ezer ha volt 2016-ban). Őszi tritikáléból 19 fajta van bejelentve Nemzeti Fajtajegyzékben hazánkban, ebből 10 magyar (GK Rege, GK Szemes, GK Maros, Hungaro, Mv Sámán, Mv Talentum, Mv Talizmán, Dusi, Szabolcs, Szilaj), a többi külföldi fajta. A hazaiak adják a termőterület 48%-át, de 21%-ban lengyel és 18%-ban román vetőmag is van magyar földben. Jelenleg egy tavaszi tritikálét, a GK Idust jegyezték hivatalosan.

Jómagam a tirtikálé szilázsként való hasznosításáról beszéltem az állattenyésztők szemszögéből. Takarmányként is ’többfunkciós’, hozamában és táplálóértékében vetekszik a rozzsal április végén-május elején, de tejesérésben is betakarítható növendékek részére, sőt a szemtermés is lehet jó árualap. Hozzá kell tenni, hogy kicsit ’kényelmesebb’ növényről van szó, mert lassabban öregszik, mint a rozs. A korai rozs után betakarítva pedig csökkenthetjük az időjárásból adódó kockázatot, valamint melegebb időjárási körülmények között lehet fonnyasztani. A betakarítási ablak tehát nagyobbra nyitható. Beszámoltam a 2016-ban, Iregszemcsén és Szarvason elvetett kisparcellás kísérlet kezdeti eredményeiről. A 6-féle kezelést a kalászhányás előtti állapottól kísérjük végig a tejesérésig két termőhelyen. Hetente vizsgáltuk, és még mindig vizsgáljuk a hozamokat. A kritikus időszakokban (kalászhányás környékén és tejesérésben) mérjük a táplálóanyag-tartalmat, valamint az emészthetőséget. A tritikálé (Hungaro és KV 119 fajtajelölt) kiváló hozamokat biztosított, elértük mindkét termőhelyen a 20 tonna szilázs/ha hozamot május 3-án, kalászhányás elején (7,0-7,7 tonna sza./ha Iregszemcsén és 7,5-7,8 tonna sza./ha Szarvason). Ekkor még 70% felett volt a rostemészthetőség és 400 g/kg sza. felett az emészthető rosttartalom! Tehát igaz, hogy lassabban öregszik, mint a rozs, de egy későbbi fenológiai fázisban (már látszott a szálka) is jó emészthetőséggel bizonyított. A Ryefood rozshoz képest 7 nappal később már hasonló hozamot kaptunk két tritikáléfajtával, és ugyanekkor hasonló volt az emészthetősége is (május 2-3.). Egy hét tavasszal sokat számít: kisebb az időjárási kockázat, a fonnyasztás időtartama rövidebb lehet, a 35% szárazanyag-tartalom elérése könnyebb. A probléma annyi, hogy összeérhet a lucerna betakarításával és rövidebb tenyészidejű kukoricát kell utána vetni. Ezért érdemes minél többet megtudnunk erről a növényről, hogy helyesen és reálisan ítéljük meg a jelentőségét, a lehetőségeit, illetve a helyét a hazai takarmánynövény-termesztésben.

Dr. Bóna Lajos igazgató úr és vezető nemesítő (Szeged) a tritikáléról, mint sokoldalú, erős és ellenálló növényről beszélt. Jól tűri a hősokkot, a szárazságot, de még víz alatt is kibír egy hetet, újrasarjad, egyes aminosavakban gazdagabb, mint a búza (+10-15% lizin, metionin és treonin) és még nincs is vége a sornak.

A szünetben Szögedi rozsbúzából készült Borzas Katát, rétest és Hungaro durumrozsból készült pogácsát és kenyeret kóstoltunk. A tirtikálé kiváló étrendi hatású, de ennek ellenére át kellett keresztelni. Most rozsbúza és durumrozs néven fut, hogy a hazai fogyasztók ne utasítsák el, mint ételt. A tritikálé rostban gazdagabb, mint a búza, kicsit édeskés, ezért kevesebb cukrot adnak hozzá a pékek. De még nem tudunk eleget róla.

 


Dr. Bóna Lajos igazgató,vezető nemesítő (GK Szeged) bemutatja fajtáikat (GK Maros és GK Szemes)

 

A szünet után Kruppa professzor úr beszélt a rozs és tritikálé fajtáinak a szerepéről a hazai szilázs-előállításban. Említette a klímaváltozásból adódó problémákat, amelyek megerősítik az őszi vetésű kultúrák jelentőségét a tömegtakarmány-termesztésben (téli csapadék hasznosítása). Bemutatta saját rozs-, tritikálé- és lucernafajtáinak gazdasági értékét és kísérleti eredményeit.

 

Iván Ferenc szaktanácsadónk nem egyedül érkezett, hozott magával egy ’barátot’, cserépben. Ferenc egy tavalyi díjnyertes rozsminta eredményeit mutatta be. A RockRiver laboratórium európai képviselete látványos diagramokon jelezte, hogy milyen kiváló rozsszilázst tudunk csinálni ebben a kis országban. A mért paraméterek messze jobbak voltak, mint a nemzetközi standardok.

Az előadásokat a Mezőmag Kft. ügyvezetője, Gazsó János zárta, cégük bemutatásával. Sok kérdés sorjázott ezután. Agrotechnikai problémák, a direktvetés és a szántás kérdése merült fel, a tápanyag-utánpótlást boncolgattuk, és a másodvetésű kukorica esélyeit taglaltuk. Nagyon aktív volt a hallgatóság.

 


Prof. Kruppa József nemesítő bemutatja a Hungarot és az új fajtajelöltet (Dimenzió)

 

Majd ’lóra pattantunk’ és megnéztük a bemutatóteret Szarvas határában (Mezőmag Kft.), ahol 6 tritikálé kultúrát csodálhattunk meg. Szép erős állományokat láttunk, jelentős habitusbeli különbségekkel (szemes, nagy zöldhozamú, a késői vetést jól bíró fajta stb.). Mivel a bemutatót május 25-én tartották, a látott növények már nem voltak alkalmasak a korai betakarításra (kalászoltak, virágzás elején), és még nem érték el a tejesérést vagy a szem telítődését. De a táblák egyöntetűsége, egészsége és hozama meggyőző erejű volt.

Eredményes napot zártunk. Több tudományterület találkozott, kapcsolatba kerültek a nemesítők, a növénytermesztők és az állattenyésztők. A nemesítők köreiben részletesen bemutatták a tritikálé, mint tömegtakarmányt. Mi állattenyésztők, takarmányosok pedig sok újat hallhattunk erről az érdekes és sokat ígérő növény múltjáról és jelenéről. Tanulságos volt látni, hogy békésen beszélgettek egy asztalnál a konkurens nemesítő cégek és a növény népszerűsítése érdekében összefogtak.

Sok sikert kívánunk a nemesítőknek, hogy sok éves munkájuk termőre forduljon, lehetőséget a fajtajelölteknek és elégedett állattenyésztőket a fajtáknak a termőterület növeléséhez.

Dr. Orosz Szilvia

Kapcsolódó cikkek