Gombák a gombás növényi betegségek ellen

Messze még a napraforgó nyolcleveles állapota, vagy a kukoricavirágzás, de talán ésszerűbb ki sem várni ezeket a gombafertőzés szempontjából érzékeny időszakokat. Az, aki már most gondol a fuzárium-, vagy egyéb penészgombafajok támadására, és megelőző intézkedéseket tesz, jó esetben megspórolhat egy vegyszeres védelmet.

A rendszerváltást követőn jelentek meg a hazai forgalomban nagyobb mennyiségben a talajbaktériumokat és gombákat tartalmazó mikrobiális oltóanyagok. Előbbieket döntően a talaj szervesanyag-készletének a feltárására kínálja a kereskedelem, míg utóbbiakat jellemzően növényvédelmi céllal használjuk a káros, talajeredetű kórokozók, így pl. a Fuzarium-nemzetség ellen. Az alkalmazásuk ma már nemcsak hit kérdése, a gyakorlatban is igazolható eredmények állnak mögöttük. Persze továbbra sem mindegy, hogy hol, mit, mikor használunk.

Miért van szükség rájuk?

A növényi betegségek csaknem kétharmadát kórokozó gombák okozzák, szűk egyharmadát vírusok, és csak pár százalékban felelősek érte prokarióta szervezetek (pl. fitoplazmák és baktériumok). A kórokozók életciklusuk egy részét a talaj szerves anyagából táplálkozva, vagy a túlélést szolgáló kitartóképletek (spórák) formájában töltik – a tarlómaradványokon vagy a földben. Megfelelően meleg és nedves körülmények között többnyire ivaros termőtestet fejlesztenek, amelyekből spórák milliárdjait szórják a levegőbe, hogy aztán a gazdanövényben „inkubátorra” leljenek. A mezőgazdaságban hasznosítható, növényvédelmi célokra bevethető talajgombafajok száma egyelőre korlátozott, de a kutatások folyamatosan zajlanak ebben az irányban. Ennek okai

  • fogyasztói elvárások a vegyszerhasználat csökkentésére,
  • a termelési előírások szigorodása,
  • a szerkivonásokkal szűkülő vegyi megoldások,
  • a fogyasztásbővüléssel párhuzamosan csökkenő vetésforgó,
  • a termelés intenzifikálódása.

Ezek az ellentmondásos folyamatok együttesen vezettek oda, hogy a növény-egészségügyi kockázatokat biológia módszerekkel is csökkenteni kell.

Lehetetlen küldetés?

A talajból támadnak a penészgombák (szürke-, fehérpenész), a fitoftóra, a makrofomina, a fuzáriumok és egyéb, pl. a „talajuntság” jelenségnél kimutatott Pythium-fajok is. Legismertebb ezek közül a Fusarium-nemzetség, ami egy igen nagy csoport. Közülük csak néhányuk veszélyes gabonáinkra, leginkább a Fusarium graminearum és a F. culmorum. Az említett gombafajokkal azért is nehéz leszámolni, mert polifág fajok, több kultúr- és gyomnövényen is jól érzik magukat, és bármilyen is az évjárat, legalább egyiküknek kedvezni fog. A fehérpenész például nedvesebb időjárás mellett támad, míg a hamuszürke szárkorhadást okozó makrofomina a forróbb nyarakon léphet fel. A gazdaságilag fontos kukoricában még mindig nem terjedt el az a gyakorlat, hogy a virágzás idején gombaölő szeres kezelést végezzenek ezen gombafajok ellen, ugyanis a forgalmazott hibridek többé-kevésbé ellenállóak a két leggyakoribb Fusarium-fajjal szemben. Ha viszont kialakul a fertőzés, nagy a baj. A növény megbetegedésének nemcsak mennyiségi, de minőségi következményei is lesznek. A gombák által termelt egyes mikotoxinok veszélyesek az állatokra és a fogyasztóra nézve,
hosszabb távon vese- és májbetegséget okozhatnak. A toxinos gabonatételeket ezért visszautasítja a kereskedelem.

Mihez nyúlhatunk?

A humuszos talaj élőlényeinek akár felét is élő mikroorganizmusok adják. A talajgombák nem elhanyagolható szerepe a talajok morzsás szerkezetének a kialakítása, az aggregátumok összetartása a gombafonalak révén, vagyis fontos szerkezetalkotók is. Tevékenységük ezek mellett döntően a nehezen feltáródó szerves anyagok (így például a lignin és a cellulóz) bontására irányul. Cikkünkben a kórokozók megfékezésére képes fajokra koncentrálunk. Vannak olyan talajgombák, amelyek a kórokozó-szerű tevékenységükkel a növény saját immunrendszerét képesek erősíteni. Vannak olyanok, amelyek táplálékkonkurensei a káros fajoknak, vagy anyagcseretermékeikkel üldözik el őket a növény közeléből. És vannak olyanok is, amelyek kifejezetten megtámadják a patogén fajokat. A kísérletek és a gyakorlat a következő fajokkal kapcsolatban igazolta, hogy mérhető eredményt hoznak a gombás betegségek visszaszorításában.

A fenti fajok közül a gyakorlatban leginkább a Trichoderma és a Coniothyrium nemzetség fajai terjedtek el.  Ehhez a megfelelő törzseket és azok kijuttatási módját, idejét kellett megtalálnia a fejlesztőknek a hatékony és a technológiailag is jól kivitelezhető, környezetbarát megoldásokhoz.

Mitől lesz hatékony?

A Trichoderma-fajok biológiai védekezésben nyújtott szerepét már 1932-ben leírták, így azok a készítmények estek át a legnagyobb fejlődésen, amelyekben ez a faj szerepel. A kutatók végül a T. harzianum (T. asperellum) mellett tették le a voksukat, mivel ennek illeszkedett a legjobban a hőmérsékleti tűréshatára, a hatásspektruma és az agresszivitása is a technológiai elvárásokhoz. Ám ha a hasznos gomba életfeltételi rosszak, akkor nem várhatjuk a felszaporodását. Ilyen a magas hőmérséklet és a száraz, szerves anyagban szegény vagy szikes, leromlott, esetleg túlságosan is
savanyú talaj. Nem kedvez neki az sem, ha vegyszerekkel telített a föld, fungicid gombaölő szerekkel együtt pedig egyenesen tilos keverni, hiszen a készítmény maga is gomba, és jelenleg használt törzsei nem toleránsak a piacon lévő kémiai szerekkel szemben.

A technológia-tűrés fokozására irányuló adaptációs nemesítés során a kutatók olyan törzsek izolálását tűzték ki célul, amelyek 10°C alatt is hatékonyak a talajban található, hidegtűrő Fusarium-fajokkal szemben. Fontos még, hogy bírják az UV-sugárzást és a lehető legtöbb peszticiddel szemben is ellenállóak legyenek. A Szegedi Tudományegyetemen például már 2001-ben izoláltak 14 hidegtűrő Trichoderma-törzset, amelyek közül egy T. harzianum (T. asperelleum) és egy T. aureoviride törzs bizonyult a leghatékonyabb parazitának. A fejlesztések a továbbiakban az T. asperellum agresszivitásának és UV-ellenállóságnak a fokozására irányultak.

Folyékony vagy száraz?

Technológiatűrés szempontjából a legkezdetlegesebb megoldás, amikor a gomba aktív fonalait tartalmazó, frissen elkészített, folyékony szuszpenziót szállítják ki a gyártók a megrendelő földjére,
ahol ezt azonnal be kell dolgozni a talajba. Kevésbé kell „rohanni” a szőlőcukros porra felvitt gombaspórákkal, amelyek csak a vízben feloldást követően kezdik meg aktív életüket. Az ilyen porok eltarthatósága – eredeti csomagolásukban, 20°C alatt – mára másfél évre nőtt. Időközben az alkalmazott törzsek agresszivitását is fokozták, így a kezdetben több kilogrammos hektáronkénti anyagmennyiség lecsökkent 0,5-1 kilogrammra, az oldat ajánlott töménysége 1%-ra.

Precízebb növényvédelem

Ma már ott tartunk, hogy a gombaspórákat mikrogranulátumokba zárják, illetve starterműtrágyák felületére viszik fel. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra. 1. Napsugárzástól védett, inaktív spórákkal dolgozunk, így nem kell a kijuttatással kapkodni. 2. Abszolút precíz anyagkijuttatást tesz lehetővé, hiszen közvetlenül a vetőmag mellé adagolható a hasznos gomba. Ez nemcsak költséghatékony, de ténylegesen hatásosabb biológiai védelmet is eredményez.

Ezzel a megoldással precízióssá vált a talajgomba kijuttatása: pontosan a védendő növény gyököcskéje mellé adagolva jobb hatásfokkal kolonizálja azt, mint a teljes felületre kipermetezett és a napsugárzásnak időlegesen kitett készítmények. Szántóföldi és kertészeti kísérleti eredmények alapján az ilyen precíz és takarékos kijuttatás képes felvenni a versenyt a vegyszeres védelem hatásfokával is. Ez utóbbi különösen fontos az ökológiai gazdálkodásnál, ahol Trichoderma gomba-oltással az egyébként felhasználható réztartalmú gombaölő szerek fele is elegendő volt például a paradicsomvész (Phytotphtora infestans) megfékezésére a Szent István Egyetemen folyó kutatásokban. Szántóföldi kísérletekben hasonló eredményre jutott a Kwizda: a biopreparátumok hatásosabbnak bizonyultak a kémiai megoldással szemben.

Gönczi Krisztina