A harmónia párbeszéde ember és természet között

A történelem és a személyes sors kérdéseit kutatva csak teoretikus értelme lehet a „Ha...”-val kezdődő felvetéseknek. Például nem tudjuk, mi lett volna, ha Sümeg és a sümegi borvidék híres borászát szakközépiskolában nem szólítja meg kedvesen az egyik tanítója, volt osztályfőnöke, és nem noszogatja jobb teljesítményre... Ma már nem ez a kérdés tehát, hanem az, hogy Egly Márk honnan veszi azt az elképesztő mennyiségű energiát és tenni akarást, ami a napjai 16-18 óráját kitölti munkával. A Magyarország Legszebb Birtoka és az Év Agrárembere versengések döntősének keze nyomát ma már nemcsak e nemes megméretések őrzik, hanem egy a levegőből is látható földrajzi változás: a több évszázados szünet után újra betelepített sümegi hegyoldal szőlősorai...

Ami és aki mögötte van

Túl azon, hogy saját vállalkozását viszi, még egy sor szőlész-borász- és turisztikai szervezet illetékese, helytörténeti kutatásokat végez, és nem mellesleg két lányt nevel a párjával. Mi a motivációja ennyi elfoglaltsághoz?

– Hát, igen... néha már magam sem tudom, mi hajt. Úgy érzem, megtalál a feladat, és nemhogy nem tudok egy helyben megülni sokáig, de bármibe fogok, nem tudom félgőzzel csinálni.

Gyerekkorától ilyen karakter?

– Nem, sőt! Épp a napokban hirtelen elfogott a nosztalgia azok után az évek után, amikor órákon át csak ültünk a járdán, a parkokban, csavarogtunk és beszélgettünk... Ma már alig van ilyen, pedig tudom, hogy kellenek az ilyen órák, pillanatok. Most szinte állandó az időzavar, és már érzem, hogy nem ugyanúgy teljesítek a magam mércéje előtt, ahogy szeretnék.

Azt mondja, egykor nem így volt. A lélektan meg azt mondja, hogy a túl sok elfoglaltság mögött menekülés vagy valaminek a hiánya lakozhat.

Mit gondol erről?

– Erre is gondoltam már, hogy valamiféle menekülés lehet-e emögött. Akkor fordult ez meg bennem, amikor a szakközépiskolában felébredt bennem a bizonyítási vágy, hogy jobban tanuljak. Mert azt éreztem, hogy több van bennem.

Mi ébresztette fel ezt?

– Tudja, nem voltam jó tanuló az általánosban és eleinte a szakközépben sem. Mígnem egyszer az egyik tanárom félrehívott, és a szemembe nézve azt mondta: többet lát bennem, azt szeretné, ha jobban odafigyelnék, tanulnék. Attól a naptól fogva ébredt fel bennem az ambíció, hogy többet vállaljak és a lehető legjobban csinálja, amit csinálok. Így nyertem országos tanulmányi versenyen 2. helyezést, és azzal felvételit is. És onnantól nagyon jól is tanultam, az egyetem után a gazdaképzőt meg a szakmérnökit is kitűnő eredménnyel végeztem.

Lám, milyen a jó pedagógus.

– Teljesen igaz. De hogy mit vagy kinek akarok bizonyítani, az magamnak is talány még.

Extra különlegesség a 90 millió éves hegyoldalon

Most a legtöbbet talán a borvidéki teendői igénylik.

– Igen, a borvidéki közösségi élet, mert, ugye, az alelnökség mellett a borvidék marketingjét fel kell építenünk, egy kampány kidolgozásában vagyunk éppen, sajtókapcsolatokat, rendezvénysorozatot szervezünk...

Ki hinné, hogy a balatoni, különösen a híres vár ismertségével megtámogatott sümegi bornak külön kampány kell...?

– Mindennek kell a reklám: akkora a választék, és annyira mások a fogyasztói szokások, hogy be kell vésni a médián keresztül, a vásárlók fejébe, hogy létezünk. Az összesen 800 hektáros Balaton-felvidéki Borvidék 28-30 pincészetével, Sümeg az egyik legkisebb terület – így kell a marketing a megismertetéshez. Bár csaknem másfél évtizede van helyi rendezvényünk, most kezdi kinőni magát, összekötjük a borkultúrával, kiállítást, borvacsorákat szervezünk.

A Legszebb Birtok-versenyben elhangzott az is, milyen aktív lokálpatriótaként kutatja Sümeg helytörténetét.

– Különösen a szőlész-borász múltat, mert rendkívül sok érdekesség rejtőzik feltáratlanul. Például Magyarországon először itt készítettek pezsgőt az 1800-as évek legelején, méghozzá két pincészetben is. Ez már szerepel is a legújabb, nyárra berendezett kiállításunkban: lényegében az eredeti, régi pezsgőpincét állítottuk helyre, és úgy készül majd benne pezsgő, mint 200 évvel ezelőtt. Egyébként pedig a vár oldalára telepített szőlőből...

Már akartam is kérni, hogy erről meséljen. Hallani, hogy sokan őrült ötletnek tartották a sümegi vár oldalába szőlőt vinni.

– Finoman szólva is lehetetlennek tűnt először. De hát, erre mondtam az elején, hogy amit a fejembe veszek, azt nemcsak nehezen engedem el, de szeretem is a lehető legjobban megvalósítani. A kutatásaim során pedig világossá vált, hogy ha már 1576-ban említették a „De numero vinorum”-ban a dűlőt, akkor lehetséges.

... csak akkor nem voltak szakhatósági előírások.

Egly Márk Sümegen született 1974-ben. A mezőgazdasági szakközépben állattartótelepi gépészetet tanult, majd a gazdaképző után Gyöngyösön szerzett erdészeti-agrármérnöki, illetve szőlész-borász szakmérnöki diplomát. Közben annyira „megszerettem a szőlész-képzést és vele együtt a kétkezi munkát, hogy egy házi dolgozatom kapcsán felfigyeltem a Püspöki Palota pincéjére is – így jött például ez a feladat”. Saját borászatát már a főiskola alatt elindította, majd sorozatban vállalt közszereplői és gazdasági funkciókat: volt 10 évig hegybíró, mintagazdasági cégvezető, „ahol megtanultam a precizitás és a higiénia már-már kínos betartatását”. Jelenleg borvidéki alelnök a Balaton-felvidéken, volt vidékfejlesztési irodavezető és programvezető egy nemzetközi LEADER-programban, vezeti a térségi turisztikai nonprofit céget, a Balatoni Szőlő- és Borkultúra Egyesületet. Kitüntetéssel illették az említett LEADER-programban való részvételét, amelynek során Franciaországban mutatta be a várhegyen végzett szőlőtelepítés és a helyi idegenforgalom tapasztalatait. Kitüntetéssel ismerte el a Balaton-felvidéki borvidék, illetve a település és a térség érdekében végzett tevékenységét a sümegi önkormányzat is. Mindennek része volt abban, hogy a Magyarország Legszebb Birtoka verseny döntősei közé került 2017-ben.

– Ez igaz, de nekünk sem ez volt a legnagyobb gondunk, hanem a fizikai megvalósítás. A domb meredek oldalában kellett az erdős-bozótos környéket megtisztítani, vödörrel hordtuk rá a földet a 400 m3 az ültetvényre, és a tápanyagot. Kemény munka volt, és közben állandóan azon szorítottunk, hogy a drága, génbankból származó, több évig nemesített tőkék egyáltalán megerednek-e.

A látvány alapján jól sikerült...

– Bizony, 99 százalékos lett az eredés! Ma tízéves az ültetvény, és kiváló minőségű bor- meg pezsgőalapanyagot produkál, ami nem csoda: a talaj egyedi adottságát az a 90 millió éves, úgynevezett vetődés rész adja, ami a hegyoldal alapját képezi. És minél idősebb az ültetvény, annál jobb.

Csak hát sokan nem ismerhetik meg: szűk fél hektárról nem kapunk majd tömegméretekben árusítható mennyiséget...

– Ez sajnos tény, a 2100 tőke durván 1000 palack bort és pezsgőt jelent, ami nem nagy mennyiség. Inkább a sümegi borvidék hírét viheti, mert nagy potenciál van benne: a domboldal fehérborában például gyönyörűen kiérezhető a kőzetek ásványossága, a mészkő sóssága és a táj gyümölcsös aromái. Mivel a térségben vannak 50-80 éves ültetvények is, ennek is nagy jövője van. Ez a különlegesség elsősorban a Palota pincének lesz az ékes darabja, a borból talán eljut néhány palack a kereskedelembe, de a pezsgő csak itt lesz kóstolható.

A méregdrága szarvaseledel és a teremtő párbeszéd

Hol tart a pince felújítása?

– Ahhoz a szomorú állapothoz képest, ahogyan a rendszerváltáskor „visszakaptuk”, óriási a változás, de hát 20 éve lépésről lépésre vittük végig a rekonstrukciót. Ma már gyönyörű, igényes és a Balaton-felvidék vonzerejéhez, kultúrájához abszolút méltó.

Mondjon, kérem, néhány szót a saját ültetvényeiről!

– Azokon is arra is törekszünk, hogy az eredeti technológiát, környezetet állítsuk helyre. Az eredeti környezetben pedig jelen vannak a virágok, a talajtakaró növények, fűszer- és gyógynövények, más gyümölcsök – én hiszek abban, hogy ezek ugyanúgy kellenek a régi, ízletes, egészséges, tápanyagban gazdag szőlőhöz, mint a madarak, rovarok jelenléte például. A legjobb minőséget úgy hozod ki a szőlődből, ha a környezetében más élet is jelen van. És persze döntő fontosságú a megfelelő talajállapot megtartása.

Ez fenntartható technológiát, növényvédelmet is jelent?

– Most kezdtünk erősíteni a zöldítésben és a fenntartható gazdálkodásban, és ennek része, amit mondtam az életközösség fenntartásához a monokultúrában. Számomra a szőlészet világa, egy ültetvény egyfajta család, amelyben a bor, az ember és a természetes környezet folyamatos párbeszéde teremti meg a harmóniát.

De azért a kártételekkel is kezdeni kell valamit. Ebben mi az eljárása?

– A természet világa ilyen kettős. Az erdő közelsége például nyáron éjszaka hűti az ültetvényt, de télen például előjönnek a szarvasok, akik tavaly 800 kiló méregdrága, jégbornak kint hagyott szőlőt ettek meg... Ilyen van, de a természet nem ellenség, hanem szövetséges kell legyen. Például a biológiai védekezésben a kártevők egy részét gyérítik egyes rovarok; egyes talajtakaró-növények távol tartanak más kártevőket, vagy fontos nitrogént kötnek meg a szőlőnek, hogy ne kelljen annyit műtrágyázni – és így tovább. Mi ennek megfelelően váltjuk a sorköznövényeket, és így műveljük a talajt.

És gazdaságilag hogyan áll a saját borászata?

– Ma már önellátó, de ehhez kellett az a rengeteg ráfordítás időben, energiában, kellett a tanulás, és jövedelem, amit csak az említett sok munkával volt mind előteremthető. A 3,5 hektárunkról szüretelt szőlő mellé még vásárolunk a környékből, így 10-12 ezer palackot állítunk elő. A feleségem végzi a gazdaság marketingmunkáját, és mellette szörpöket, szőlőmagolajat és -őrleményt, teát gyártunk.

Szabadság, pihenés?

– Nem igazán szoktunk... Tavaly megpróbálkoztunk egy hosszabb nyaralással, de nyomot hagyott a szőlőn, mert pont az intenzív nyári időszakra esett utazásunk. Beláttam, hogy ezt ebben az időben nem lehet. Nagyon jó munkatársaink vannak, de amikor azonnali beavatkozásra van szükség, akkor szeretnék itthon lenni. Különösen úgy, hogy tavaly elkezdtük a csak biológiai alapú gazdálkodásra való átállást. Szóval, néha az a pihenés, ha felülök a traktorra a szőlőben: ott minden méteren figyelni kell, nincs idő máson gondolkozni – na, az kikapcsolódás.

Mit gondol, könnyű lesz az átállás?

– Hiszek benne, igen. Örülök, hogy mögöttem tudhatom ettől az évtől Dr. Szőke Lajos tanár urat az egyetemről, akitől egykor tanultam, és most újra a szakmai támogatását kértem. Senkinek sem jó a sok vegyszer, sem a növénynek, sem az embernek: ez vezérel.

Kohout Zoltán

Tartalom közti banner a cikk végére
no