Hígtrágya-kijuttatás

Jogszabályok, követelmények, technológia, gépesítés

A szántóföldi növénytermesztésben – a termesztett kultúrák termelési volumenének minél jobb kihasználása céljából – a gazdaságosság és a fenntarthatóság szem előtt tartásával egyre nagyobb figyelem irányul a különböző szervestápanyagok, így a szervestrágyáknak a termesztési folyamatba való visszajuttatására. A műtrágyák és kemikáliák felhasználása a mezőgazdaság mai termelési viszonyai mellett nem nélkülözhető, de ezek mellett hasznos a szervestrágyák, így a különböző konzisztenciájú hígtrágyáknak – az előzőekben említetteken túl – a talaj humusztartalmára, szerkezetére, és a talajéletre kifejtett kedvező hatása. Emellett a hígtrágyák kedvező jellemzője, hogy a tápanyagtartalmuk a növények számára közvetlenül felvehető. Mindezen előnyös tulajdonságok mellett a nagy volumenben keletkező – országos szinten 18-20 millió m3 – és nagyobb, pl. 1200as tehenészeti telepen, akár a több tízezer köbméter hígtrágya elhelyezése komoly agronómiai és logisztikai tervet, valamint megfelelő műszaki hátteret igényel.

A szervestrágya, így a hígtrágya mezőgazdasági területen történő elhelyezését, vagyis röviden a hígtrágya-kijuttatást számos jogszabály, előírás szabályozza, ezek közül a legfontosabbak:

  • a 49/2001(IV.03.) Kormányrendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről;
  • a 4/2004 (I.13.) FVM rendelet, mely tartalmazza többek között a tápanyag gazdálkodással, így a hígtrágya-kijuttatással kapcsolatos „Helyes gazdálkodási gyakorlat előírásait”;
  • a 59/2008 (IV.29.) FVM rendelet, amely a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni szükséges cselekvési program részletes szabályait, valamint az adatszolgáltatás nyilvános rendjét tartalmazza.

Célszerű a hígtrágya-technológiával érintetteknek ezeket a jogszabályokat időnként áttekinteni, ezeket ugyanis a változó körülményeknek megfelelően időnként módosítják. Tájékoztatásul néhány fontosabb, a hígtrágya mezőgazdasági alkalmazását érintő előírást az alábbiakban emelünk ki az előzőekben említett jogszabályokból.

Talán egyik legfontosabb betartandó szabály a hektáronként és évenként kijuttatandó hatóanyag-tartalomra vonatkozik. A „Helyes gazdasági gyakorlat” szabályai szerinti adagmennyiségeket az 1. táblázat szemlélteti.

A jogszabály közvetett módon az alkalmazott kijuttatási technológiára és eszközökre is ad iránymutatást a következők szerint.

  • A terepadottságok figyelembevételénél 6% fölötti 12%-os lejtőhatárig csak csúszócsöves (csőfüggönyös, lengőcsöves) hígtrágya-kijuttató adapterrel felszerelt géppel lehet a hígtrágyát kijuttatni, 17%os lejtőhatárig a hígtrágyát talajba injektáló adapter használatával lehetséges, illetve megengedett a kijuttatás.  A hígtrágya-kijuttatást egyéb területeken olyan gépekkel kell végezni, melyek a hígtrágyát közvetlenül a talajra vagy a talajba juttatják, de ebben az esetben a talajtakarást is elvégzik.

1. táblázat: A kijuttatandó hatóanyag-tartalom

A jogszabály a kijuttatás időszakát is korlátozza.

  • Tilos a trágyát, ezen belül a hígtrágyát december 1. és február 15. között kijuttatni, kivéve az őszi vetésű kalászosok fejtrágyázását, amely tevékenység február 1-től megengedett, ezzel összefüggésben fagyott, vízzel telített vagy összefüggő hótakaróval borított talajra trágya nem juttatható ki. Ugyancsak időbeli korlátozásnak számíthat a hígtrágya-kijuttatás, hogy betakarítás után és vetés közötti eltelt idő a 14 napot nem haladhatja meg. A kijuttatott hatóanyag nem haladhatja meg a csírázáshoz és az ezt követő növekedéshez szükséges mennyiséget.

Mindezek mellett a korlátokon belül a termesztett kultúrák, növények igényeit figyelembe kell venni a kijuttatás optimális időpontja és a hektáronként kiadagolható mennyiség tekintetében.

További jogszabályi előírás, hogy a hígtrágya-kijuttatás a Talajvédelmi hatósági eljáráshoz kötött engedélyköteles tevékenység, amelyhez a 2007. évi CXXIX. a Termőföld védelméről szóló törvény 49. § 1. bek. d) pontja is előír, az engedély öt évig érvényes, ezután további öt évre adható. Az ezzel kapcsolatos engedélyt a Kormányhivatalok Megyei Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága adja ki, figyelembe véve a vonatkozó talajvizsgálati és a hígtrágyavizsgálati eredményeit. Az engedély kiadásához Talajvédelmi Tervet kell készíteni, melynek pontos tartalmát a „90/2008 (VII. 18.) FVM rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályai” határozza meg.

Az állattartótelepeken keletkezett hígtrágyát a különböző konstrukciójú tárolókba gyűjtik össze. A leggyakrabban fóliával bélelt tárolókat alkalmaznak. A hígtrágyák kijuttatása, illetve tárolás alatti kezelése történhet homogenizálással, illetve fázisbontással.

A homogenizálás során hígtrágyát mechanikusan, villanymotor vagy traktor TLT-hajtású propellerével keverik, ezek a berendezések mobil telepíthető kivitelűek, vagy a gyűjtőaknába telepített villanymotor meghajtású keverőszivattyúkkal. A homogenizált hígtrágyát a gyűjtőtartályból a tárolótartályba különböző konstrukciójú átemelő szivattyúk emelik át, amiket általában késes aprítóberendezéssel látnak el. A fázisbontásos eljárásnál a hígtrágyát különböző fázisbontó eszközökre vezetik, ezek közül ma már a legelterjedtebbek a nagynyomású szeparátorok. A leválasztott szilárd részt az almos istállótrágyával összekeverve és azzal együtt szórják ki. A hígfázis – az előzőekben ismertetett – fóliabélelésű trágyatárolókba kerül (1. ábra). A homogenizált hígtrágya és a fázisbontott hígrész csővezetéken szállítható, és a mezőgazdasági területen esőztető berendezéssel juttatható ki. Tulajdonképpen a biogázüzemek a biomassza-mellékterméket is ehhez hasonlóan kezelik.

Az esőztető berendezések megfelelő szórófejjel ellátva lehetnek konzolos vagy csévélhető körszóró berendezések. Fontos megjegyezni, hogy a homogenizált hígtrágyák esőztető öntözőberendezéssel történő kiöntözése során célszerű minden esetben öntözővízzel hígítani, míg a fázisbontású hígrész esetében ez nem feltétlenül szükséges minden esetben. A hígtrágya esőztető öntözéssel való kijuttatása 6% lejtőhatárig megengedett (2. ábra).

A homogenizált hígtrágyák és a hígfázis csővezetéken történő szállítása esetén a jogszabályi előírások gazdaságosan, költségkímélő módon tarthatók be, ha a rendszerbe a mezőgazdasági területen elhelyezett mobil, nagy tároló-térfogatú konténereket építünk be. A mobil konténerek a csővezetéken feltölthetők, de nagyobb szállítási távolságú telepítés esetén a feltöltés, illetve a hígtrágya folyamatos utántöltése, pótlása nagy tartálytérfogatú tartálykocsiból és nagy haladási sebességgel (max. 40 km/h) rendelkező univerzális traktorból álló, nagy szállítási teljesítményű traktorból álló szerelvénnyel is gazdaságosan oldható meg. A mezőgazdasági területen elhelyezett konténerhez a „köldökcsövön” keresztül csatlakozik a nehéz univerzális traktor hidraulikus hárompont emelő berendezéséhez a hígtrágya talajba juttató adapter. A hárompont-függesztésű, „köldökcsöves” adapterek tárcsás vagy kultivátoros talajművelő eszközre szerelt ellátó csővezetékből, elosztó berendezésből és a munkaeszközhöz vezető csőrendszerből áll (3a. és 3b. ábra).


1. ábra: Műanyag fóliás tárolómedence a beépített keverőszivattyúval


2. ábra: Hígtrágya-esőztető, öntözésre is alkalmas, csévélhető öntözőberendezés

A hígtrágya szállítására és kijuttatására a legszélesebb körben a különböző konstrukciójú, traktorvontatású tartályos pótkocsikat, röviden tartálykocsikat használják. A traktorvontatású tartálykocsikkal a tengelyen történő szállítás ugyan költségesebb a csővezetéken történő szállításnál, azonban számos szállítási, szervezési, logisztikai előnyökkel rendelkezik. Konstrukciójukat tekintve jól alkalmazkodnak a sokszor nehéz mezőgazdasági üzemi körülményekhez.

Éppen annak a jogszabályi előírásnak megfelelően, mely szerint a hígtrágya csak a talajközeli vagy közvetlenül talajba juttatásra alkalmas berendezéssel juttatható ki, ezért szinte valamennyi tartálykocsi gyártó gyártmánylistáján megtalálhatók a hígtrágya-kijuttató adapterek különböző konstrukciós kialakításai.


3a. és 3b. ábra: Az üzemeltető traktor hárompontemelő berendezéséhez csatlakoztatható a köldökcsöves üzemeltetésre alkalmas tárcsás talajba juttató

 

A tartálykocsikra szerelhető, a hígtrágyát a talajba juttató adapterek a tartálykocsik alvázának hátsó tartószerkezetéhez csatlakoznak. A vázkerethez csatlakoztatott adapterek különböző konstrukciós kialakításúak. A bevezetőben említett 6% lejtőhatárig és 6-12% lejtőhatár között a hígtrágya kijuttatása csúszócsöves (lengőfüggönyös) adapterrel vagy injektálással oldható meg. A csőfüggönyös konstrukciónál az adapter vázkerete a függőleges tartóoszlophoz vagy tartókerethez csuklósan csatlakozik. A hígtrágya a tartálykocsi ürítőcsonkjáról jut el a függőleges oszlop elosztó-berendezéséhez, majd a szállítási és üzemi helyzetben ki-becsukható konzolokra szerelt és üzemi helyzetben talaj közeli kijuttatást biztosító lengőcsővezetékhez (4. ábra). A csúszócsöves berendezések is hasonló konstrukciós kialakításúak, azzal a különbséggel, hogy a kijuttató csövek talajjal érintkező végére csúszópapucsokat szerelnek, melyek kis mértékben a talajt is megnyitják.


4.ábra: A csőfüggönyös adapter közvetlenül a talajfelszínre juttatja a hígtrágyát

A rendelet szerinti injektálásra alkalmas berendezéseket – a különböző igényeknek megfelelően, különösen a talajművelő munkaeszközök tekintetében – széles választékban fejlesztették ki.

A talajba juttató adapterek, „injektorok”, az alkalmazott talajművelő eszközök nagyobb vonóerő-igényéből adódó, nagyobb mechanikai igénybevétel elviselésére erősebb, robusztusabb vázkerettel készülnek, és a tartálykocsik alvázához kapcsolódóan kialakított hidraulikus hárompontemelő berendezéshez csatlakoznak. Ezekhez a többnyire nagy munkaszélességű 3a. és 3b. ábra: Az üzemeltető traktor hárompontemelő berendezéséhez csatlakoztatható a köldökcsöves üzemeltetésre alkalmas tárcsás talajba juttató 4. ábra: A csőfüggönyös adapter közvetlenül a talajfelszínre juttatja a hígtrágyát5. ábra: A csigás vagy tárcsás adagoló egyenletes eloszlásban juttatja a hígtrágyát az injektáló munkaeszközökhöz és több, 6-8-10-12 munkaeszközt ellátó csőhálózathoz a tartálykocsiból nyomás alatt érkező hígtrágyát csigás tárcsás adagoló juttatja ki (5 ábra).


5. ábra: A csigás vagy tárcsás adagoló egyenletes eloszlásban juttatja a hígtrágyát az injektáló munkaeszközökhöz

Az adapterek, „injektorok” munkaeszközei lehetnek tárcsás csoroszlyás, rugósfogú kultivátor szerszámmal szerelt művelőtagok. E berendezések általában sekélyebb művelésre, ezáltal kisebb adagmennyiség kijuttatására alkalmasak. A nagyobb mennyiségek kijuttatására a nagyobb lazítóhatást kifejtő lúdtalp alakú kapák, és az egyben keverőhatást is eredményező, véső alakú eszközökkel felszerelt, egyben nagyobb munkamélységben dolgozó adapterek, injektorok alkalmasak. Ilyen konstrukciós kialakítású kultivátoros adaptereket alkalmaznak egyes kompresszoros tartállyal szerelt magajáró gépeken is, melyek 30-35 cm munkamélységgel is tudnak nagy adagú, sűrű konzisztenciájú hígtrágyát kijuttatni.

A hígtrágyaszállító tartálykocsikat – tekintettel arra, hogy nehéz terepen és rossz talajállapotok mellett dolgoznak – jó terepjáró-képességű egytengelyes, kéttengelyes, tandem- és tridemtengelyes futóművekkel szerelik fel. A vonóerőigény csökkentése és a kanyarodáskori radírozás mértékének csökkentése érdekében a tandem és tridem futóművek kormányzott változatai is megtalálhatóak.

A káros talajtömörödés és taposási károk minimalizálására a futóműveket nagy felfekvő felületű, széles ballonos profilú, alacsony nyomású gumiabroncsokkal szerelik fel.

A kijuttatásra vonatkozó, az előzőekben ismertetett előírások, szabályozások a kijuttatható nitrogén- és nitrátérzékeny területen a kijuttatható adagmennyiséget is korlátozzák. Ennek ellenőrzésére egyes típusok nyomócsövébe áramlásmérő-egység építhető be. A kijuttatott adagmennyiségről az áramlásmérő által szolgáltatott jelet – a munkaszélesség, valamint munkasebesség alapján – a fedélzeti komputer ellenőrzi, és rögzíti az egyéb üzemeltetési paramétereket. Egyes típusokon – a legújabb fejlesztés eredményeként – az ISOBUS adatátviteli rendszer, és a fedélzeti komputer alkalmazásával a tartálykocsi munkavégző szervei kommunikálnak a traktor mechanikus hajtású és hidraulikus működtető egységeivel. Ez a rendszer a különböző üzemmódokban történő elektronikus vezérlést, üzemeltetést biztosít (6. ábra).

 


6. ábra: Az ISOBUS adatátvitel és a telepített terminál segítségével a tartálykocsi munkavégző szervei kommunikálnak az üzemeltető traktorral

A hígtrágya szállító- és kijuttatóeszközeinél, az egyes csőfüggönyös és csúszócsöves adapterekné, az osztott keretszerkezet lengéscsillapítása drótkötél-felfüggesztésen keresztül valósul meg. A szenzortechnológia segítségével a szórókeret szárnyainak magasságát ultrahangszenzorok vezérlik. Az ultrahangszenzorok a keretre vannak erősítve, és a gépkezelő által beállított működési magasságot tartják. Az így kialakított keretnek, illetve a drótkötél-csillapításnak köszönhetően könnyebb a hagyományos keretekhez viszonyítva (7. ábra).

 


7. ábra A szenzortechnológia segítségével a csőfüggönyös vagy lengőcsöves kijuttató keretmagassága automatikusan követi a talajegyenlőtlenséget

Összefoglalva: a hígtrágya-kijuttatás jogszabályokkal behatárolt, komoly agrotechnikai és technológiai igények kielégítésére szolgáló tevékenység. E tevékenység biztonságos elvégzésére fejlett műszaki, technológiai és ISOBUS adatátviteli lehetőségekkel rendelkező elektronikus applikációk állnak rendelkezésre.

dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő

Tartalom közti banner a cikk végére
no