A hígtrágyakezelés jelentősége | Agrárágazat

A hígtrágyakezelés jelentősége

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Az állattenyésztésben képződő szervestrágya talajra és növényre kifejtett jótékony hatását régóta kamatoztatják a gazdálkodók. A szerves trágyákat összetételük, sűrűségük alapján istálló- és hígtrágyára különíthetjük el. A hígtrágya az almozás nélküli tartástechnológia során keletkező, átlagosan 30% szárazanyag tartalmú szerves tápanyagforrás.

A hígtrágya víztartalma alapján különbséget teszünk kövér és sovány hígtrágya között (1:1-es ürülék: víz arány kövér, 1:4-es aránynál sovány hígtrágyáról beszélünk), ami döntően a tartás során felhasznált öblítővíz mennyiségétől függ.

A telepek tervezésénél, az istállók, lagúnák, gyűjtőmedencék kialakításánál figyelembe kell venni az állatfajok napi hígtrágyatermelését és a korcsoportból adódó különbségeket. Tejelő szarvasmarha esetében 1 tehénre napi 100 liter, míg sertés esetében egy anyakocára 20 liter hígtrágyaképződéssel kell számolni, ami már a technológiai vizet is tartalmazza.

Hígtrágyakezelés

Napjainkban komoly probléma az állattartó telepeknek a nagy mennyiségű hígtrágya kezelése, tárolása, kijuttatása. A kezelési módszereket három csoportba oszthatjuk: fázisbontás nélküli, fázisbontásos, és részleges tisztítás.

 

Fázisbontás nélküli hígtrágyakezelés

E módszernél a hígtrágya kezelés nélkül, tartálykocsival tartálykocsival, illetve csővezetéken át jut a szántóföldre. Olyan gazdaságokban alkalmazható nagy hatékonysággal, ahol a telep közelében rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű szántóterület. A fázisbontás nélküli hígtrágyakezelés előnye a kis beruházási költség, de a tartálykocsis módszernek a legnagyobb az éves fenntartási költsége. Állategészségügyi vonatkozásban is ez jelenti a legnagyobb kockázatot a fertőzésveszély miatt. Mivel a hígtrágya-kijuttatás egész évben nem lehetséges (december 1.-február 15.), ezért a telepnek megfelelő tároló kapacitással kell rendelkeznie.

 

Fázisbontásos hígtrágyakezelés

E módszernél a keletkező hígtrágyát szilárd, illetve híg részekre bontjuk. Az így keletkező fázisok tárolása és kijuttatás könnyebb, költségtakarékosabb, és a környezetre gyakorolt káros hatása is kisebb.

A szétválasztás történhet ülepítéssel, amikor gépi-mechanikus beavatkozásra nem kerül sor. A frakciók szétválasztásához földmedencés ülepítőket, nagyfelületű szűrőberendezéseket és szűréssel kombinált ülepítőket alkalmaznak. Mechanikai szétválasztás esetén fázisbontó gépek segítségével történik a hígtrágya szétválasztása. Ezek közül elsőként a vibrációs szűrők, későbbiekben az ívsziták, majd a centrifugák terjedtek el. Hogy a keletkező híg fázis szárazanyag- és lebegőanyag-tartalma elfogadható legyen, csak a gépi módszer felel meg.

A frakciók szétválasztása után a szilárd fázist talajerő-visszapótlásra, biogázüzemek ellátására, a folyékony frakciót pedig biológiai tisztítást követően öntözővízként vagy istállók öblítésére lehet felhasználni.

 

Hígtrágyakezelés baktériumokkal

A hígtrágya kezelésére különböző aerob, anaerob és fakultatív baktériumtörzsek keveréke is felhasználható, mivel e mikroorganizmusok nagy mennyiségben termelnek a szerves anyagok lebontásához szükséges enzimeket.

A célzott baktériumadagolás előnye, hogy az anaerob baktériumok a medencefenék oxigénmentes rétegében segítik a leülepedett trágya bontását, a fakultatív mikroorganizmusok folytatják az így felszabaduló szerves anyagok emésztését, az aerob baktériumok pedig befejezik a szerves anyagok átalakítását, és részt vesznek a felszabaduló gázok (ammónia, hidrogén szulfid) megkötésében.

A baktériumkészítmények a hígtrágyához keverhetők akár az épületen belüli lagúnán keresztül, vagy közvetlenül a hígtrágyatároló medencében. Az istállón belüli kezelés előnye, hogy a külső környezeti hőmérséklet kevésbé befolyásolja a baktériumok tevékenységét, illetve a lagúnák leeresztő részeibe sem engedik leülepedni a trágyát, valamint csökken a légylárvák élettere is. A medencék kezelésével pedig el lehet érni, hogy az évek alatt leülepedett trágya fellazuljon, kijuttathatóvá váljon, a hígtrágya tetején pedig ne alakuljon ki a vastag kéregréteg, ami meggátolja a trágya természetes légzését.

 

Megfelelő kezeléssel nemcsak a lagúnák és medencék helyzetén tudunk javítani, csökkenthető a telep szagterhelése, a kijuttatás könnyebbé válik, a kezelt hígtrágya pedig a növények által felvehető szervetlen anyagokat fog tartalmazni.

                                                                                                                              Bankós Péter

Kapcsolódó cikkek