Hogyan lesz a precíz talajvizsgálatból precíziós talajvizsgálat?

Hazánk talajviszonyai igen változatosak, a tápanyag-ellátottsági szintekben már egy táblán belül is nagy eltéréseket tapasztalhatunk. A talajmintavétel és talajvizsgálat célja, hogy területünkről olyan megbízható információt kapjunk, amelyre alapozottan tervezhető a tápanyag-utánpótlás. A talaj-mintavételezés szakszerűségén nagyon sok múlik, az eredmény pontosságának 70-80%-a már a termőföldön eldől. A rossz módszerrel megszedett talajminta félrevezető képet mutathat területünk adottságairól, és az ez alapján összeállított tápanyag-utánpótlási technológiától nagy sikert várni sem érdemes. A pontosság a legtöbb esetben pedig nem azon múlik, hogy GPS készülékkel az oldalunkon vagy anélkül, terepjáróra szerelt fúróval vagy kézi mintavevővel végeztük el a műveletet. Az akkurátusság már a mintavételi pontok kijelölésekor eldől, hiszen egy-egy laborba beküldött átlagmintának a reprezentálni kívánt területrésznek az ellátottsági értékeit kell bemutatni.

1. ábra: Példák a hagyományos talajmintavételi útvonalakra

2. ábra: A vizsgált terület négyzethálós (grid alapú) felosztása a talajmintavételezés elvégzéséhez

A hagyományos mintavételezés során az 5 hektáros egységekről cikk-cakk vagy W-alakban, esetleg az átlók mentén haladva 15-20 részminta megvétele történik, amelyek összekeverésével kapunk egy átlagmintát (1. ábra). Ezzel szemben a precíziós mintavétel (a precíz mintavétel nem egyezik meg a precíziós mintavétellel) előre meghatározott művelési zónákra alapozva kijelölt pontokon történik. A művelési zóna lehatárolása történhet több évnyi hozamtérkép-adatsor vagy a tábláról készült NDVI felvételek feldolgozása alapján. Véleményünk szerint azonban, ha az azonos adottságú talajfoltokat szeretnénk megtalálni, legmegbízhatóbb módszer a talajszkennelés, amely az elektromos vezetőképesség (EC) mérésével pontos lehatárolást tesz lehetővé. A precíziós mintavétellel lehetőség szerint meg kell keresni a területünk legalacsonyabb és legmagasabb ellátottsági értékekkel rendelkező pontjait, térinformatikai módszerekkel pedig a köztes értékekre következtetni tudunk a már korábban felmért paraméterek alapján: azonos EC-vel rendelkező vagy azonos produktivitású területek egységes ellátottságot feltételeznek.

3. ábra: A négyzethálós mintavétel eredményei alapján térinformatikai módszerekkel megszerkesztett kálium-ellátottsági térkép

A precíziós talajmintavétel egyik módszere az úgynevezett grid point (négyzethálós) mintavételezés is, amikor az előre felrajzolt négyzetháló metszéspontjai jelölik ki a mintavételi pontokat. Ennek előnye, hogy a tábla heterogenitásának ismerete nem szükséges hozzá, és közben a teljes területről egységes ellátottsági képet ad, a nagyobb mintaszám miatt viszont költségesebb egy ilyen típusú mintázás. A 2. ábrán egy 72 hektáros Zala-megyei tábla grid point felosztása látható, ahol összesen 40 db átlagmintát vettünk a jelölt metszéspontokból – egységesen a pontok középpontjától 10 m sugarú körből 12-15 részmintából képezve, a talaj felső 30 cm-éből. Így egy pont 1,8 hektáros táblarészt reprezentál, ami a kötelező méret 36%-a. A 3. ábra mutatja az egyes pontok kálium-ellátottsági értékeiből térinformatikai módszerekkel készített térképet.


4. ábra: A talajszkenneléssel kialakított művelési zónák és a zónák alapján kijelölt mintavételi pontok (azonos színnel az azonos adottságú zónák jelölve)


5. ábra: A talajszkennelési térkép és a 15 db átlagminta alapján készített kálium-ellátottsági térkép

A mintavételezést követően a területet talajszkennerrel térképeztük fel, így lehetőségünk volt azt az egységes vezetőképességű táblarészek kijelölésével művelési zónákra felosztani. (4. ábra). Ez alapján – az 5 hektáros mintavételi egységet figyelembe véve, a jogszabályi előírásoknak is megfelelve – összesen 15 mintavételi pontot jelöltünk ki a korábbi grid pontokkal átfedésben. A kevesebb mintaszám a zónákkal összevetve jól kirajzolódó ellátottsági térképet eredményezett (5. ábra).

Elvitelre

Mivel lehetőségünk nincs arra, hogy a területünk minden egyes négyzetméterét megvizsgáljuk, a terület ellátottsági értékeinek meghatározásához valamilyen általánosítást mindenképpen alkalmazni kell. A mintavételezésnél az 5, esetleg a sűrűbb 3 hektáros szabályos négyszög alakú egységek igencsak módosíthatják az eredményeket a feldolgozáskor, főleg a különösen heterogén területeken – a talajfoltok igen ritka esetben vesznek fel szabályos alakot. A talajparaméterek táblán belüli mérése megbízható alapot ad a zónák lehatárolásához, amelyek felhasználhatóak az ellátottsági térképek elkészítéséhez is. Az erre alapozott pontszerű mintavétel célja, hogy megkeressük a területünk szélső értékekkel rendelkező helyeit. Az így megkapott ellátottsági értékek a korábban felmért zónákkal összevetve adják a lehetőséget a különböző kijuttatási térképek elkészítéséhez.

Dr. Bene Enikő –Diriczi Zsombor

FieldPASS Kft.

Tartalom közti banner a cikk végére
no