A humuszképződés folyamata és jelentősége

A humusz a talaj egy sajátos és igen fontos alkotórésze. Nem egy vegyület, hanem vegyületek összessége. A humuszvegyületek talajspecifikusak, azaz 85-90%-ban csak a talajban fordulnak elő. Tulajdonképpen a talajba jutott szerves anyagok azon része, ami már átesett a humifikáció folyamatán. Ehhez a folyamathoz viszont elengedhetetlen a talajlakó mikroorganizmusok tevékenysége.

A humusz a Föld termő köpenye

A talaj a Föld legkülső szilárd rétegének mállása következtében, az élő szervezetek közreműködésével jön létre klimatikus viszonyoktól függően. Sajátos élővilága az edafon, melyet baktériumok, algák, gombák és különböző állatok alkotnak. A talajkészleteket az erózió csökkenti, a mállás növeli. Ezeket a folyamatokat döntően befolyásolja a csapadék, a hőmérséklet, a domborzat és az élővilág. A talajképződésben jelentős szerepe van az elpusztult szerves anyag lebomlásának is. Amikor a talajok mállottsága lehetővé teszi, hogy benne mikroorganizmusok és növények telepedjenek meg, akkor a talajba került, elpusztult szerves anyagok egy része humusszá alakul.

Rétegzettség

A talajok kémiai-fizikai tulajdonságai sokféleképpen befolyásolják a talajlakó élőlények és a növények életfeltételeit. Ebből a szempontból a talaj rétegződése, szerkezete és alkotórészei kiemelkedő fontosságúak.

A talaj rétegzettsége jól látszik egy talajszelvényen. A felső szintben (O-szint) általában a le nem bomlott szerves anyag halmozódik fel. A legtöbb talajban, az alatta elhelyezkedő ún. kilúgzási szintekben (A-szint) a humuszképződés nyomán létrejött, kedvező tápanyag-szolgáltató képességet adó szerves anyag van. A kilúgzási réteg alatt helyezkedik el a felhalmozódási szint (B-szint), melyben a tápanyagok mellett vas- és mangánkolloidok, valamint agyagásványok dúsulnak fel. E réteg alatt található általában az alapkőzet (C-szint). Ez a rétegződés fiatal talajokban még kevéssé ismerhető fel. A klimatikus feltételektől függően egyes talajrétegek kialakulása el is maradhat.

A talaj legfontosabb alkotói a kolloidális méretű, vízburokkal körülvett agyagásványok és humuszanyagok. Kalciumban gazdag környezetben ezek agyagásvány–humusz-komplexeket képeznek, amelyek a talajmorzsák kialakítói. A tápanyagfelvétel alapvetően a talaj szilárd alkotórészeinek, a talajoldatnak, a talajban lévő mikroorganizmusoknak és a növények gyökérfelszínének kölcsönhatása eredményeként megy végbe. A humusz ellenálló, nehezen bomló, vízben csak meghatározott körülmények között oldódó vegyületek összessége. A felhalmozódása, nagyobb mennyiségben csak ritkán játszódik le. A lebomlása lassú folyamat, végterméke az egyszerű vegyületek. Ez a lassú bomlás teszi lehetővé, hogy a humusz hosszú időn át tudjon tápanyagot, főleg nitrogént biztosítani a növényeknek. Mennyisége pedig elsődlegesen meghatározza a talaj legfontosabb tulajdonságát: a termékenységet!

Magyar Talajbaktériumgyártók és -forgalmazók Szakmai Szervezete

Tartalom közti banner a cikk végére
no