A húshasznú szarvasmarhák tömegtakarmány-ellátása a klímaváltozás tükrében II.

Amennyiben a várható magyarországi klímaváltozás a nyári hőhullámok gyarapodásával és a jelenleginél szélsőségesebb vízjárással lesz jellemezhető (a nyári csapadékátlag 5-10%-os csökkenése mellett), úgy a nem öntözött gyepek állateltartó-képessége csökkenni fog, a silókukorica termésbiztonsága pedig veszélybe kerül a jövőben. Ezért sürgős feladat lenne annak átgondolása, hogy hosszú távon milyen (egymásra épülő) növénytermesztési és takarmányozási stratégia illeszthető ezen előre jelzett és valószínűleg (részben bekövetkező) változásokhoz, figyelembe véve a húshasznú tehenek, a növendék- és hízómarhák egymástól eltérő igényeit. A cikk azon szántóföldi tömegtakarmányokat mutatja be (cirokfélék, kukorica-cirok együttes termesztése, korai betakarítású korszerű gabonafélék, intenzív füvek, gabona- és gabonakeverékek, gabona–fű–keverékek, őszi vetésű gabona- és pillangóskeverékek, gabonaszénák), melyek potenciálisan lehetővé teszik egy olyan differenciált stratégia felépítését, ami a fenntartható gazdálkodást szolgálja. Emellett részben gyepre, részben pedig szántóföldi tömegtakarmányokra alapozott, költséghatékony, rugalmas, ugyanakkor reális és a különböző termelési szintek igényét is figyelembe veszi.

A cirokfélék előnyei a kukoricaszilázs alternatívájaként

A növendékmarhák hizlalásában azok a tömegtakarmányok kedvezőek, amelyek energiakoncentrációja nagy (Várhegyiné, 1998 b), így a silókukorica kényszerű részleges leváltására olyan tömegtakarmányokat érdemes keresni, melyek legalább megközelítik a kukoricaszilázs energiatartalmát (és pót-, valamint kiegészítő takarmányozással a szükséglet kielégíthető). A cirokfélék kiváló szárazságtűrése pozitívum a klímaváltozás szempontjából. A silócirok, a szemes cirok, a cukorcirok, a szudáni cirokfű, valamint a cirok-silókukorica együttes termesztése a húshasznú tehenek, a növendék- és hízómarhák hazai tömegtakarmány-ellátása szempontjából részben megoldást jelenthetnek a klímaváltozás tükrében. A cirokfélék ugyanis a csapadék mennyiségére a kukoricánál kevésbé érzékenyek. A takarmánycirok szárazságtűrése különösen kiváló, képes kiheverni az aszálykárt és regenerálódik a vegetációs időszakban. A szárazságtűrés a cirok viaszos levélzetével és viszonylag kis sztómaszámával, továbbá erőteljes, mélyre hatoló járulékos gyökérrendszerével magyarázható. A cirokfélék jól tűrik az ökológiai stresszhatásokat, a késői kitavaszodást, aszályt, gyenge termőképességű vagy rossz szerkezetű talajokat, késői vetést (Bocz, 1996).

Kiegészítésre szorul

A hagyományos silócirok és a szudáni cirokfű hátránya azonban, hogy jelentős rosttartalmuk és gyengébb rostemészthetőségük révén energiatartalmuk elmarad a kukoricaszilázshoz képest (silócirok-szilázs NEm 5,16 MJ/kg sza., NEg 2,7 MJ/kg sza., szudánicirokfű szilázs NEm 5,00 MJ/kg sza., NEg 2,64MJ/kg sza., kukoricaszilázs NEm 6,82 MJ/kg sza., NEg 4,28 MJ/kg sza.). A bugás, alacsony termetű szemescirok-szilázs energiatartalma némileg kedvezőbb (NEm 5,61 MJ/kg sza., NEg 3,19 MJ/kg sza.), mint a silóciroké vagy a szudáni fűé (Várhegyi és Várhegyiné, 2003). Hazai vizsgálatok igazolták, hogy az új, korszerű, ún. törpe növésű szemescirok-félék potenciált jelenthetnek még a tejelő tehén számára is a laktáció közepétől (Lehel és Orosz, 2012; Orosz és mtsai, 2013). A cukorcirok-szilázs energiatartalma (NEm 5,41 MJ/kg sza., NEg 3,02 MJ/kg sza.) a szemes cirokhoz hasonló (Várhegyi és Várhegyiné, 2015). Intenzív hízlalás esetében tehát a kukoricaszilázsnak hagyományos cirokszilázzsal történő leváltása az adagban energia-kiegészítést igényel, ami többletköltséget von maga után. Húshasznú tehenek és növendék-nevelés, valamint extenzív és félintenzív hízlalás esetében azonban a hagyományos cirokfélék (különösen a korszerű fajták) is potenciális lehetőséget jelentenek szárazságtűrésük, hozamuk és költséghatékonyságuk révén a silókukorica részbeni vagy teljes kiváltására.

Ígéretes, új cirokfélék

A cirokfélék új nemzedéke a BMR (brown mibrid) cirokfélék csoportja, melyek egy természetes mutáció révén kisebb lignintartalommal, speciális lignin-cellulóz-hemicellulóz keresztkötésekkel rendelkeznek, és emészthetőségük kedvezőbb (Aydin és mtsai, 1999), vagy gyorsabb (Wedig és mtsai, 1987), mint a hagyományos cirokféléké. Mindemellett megtartották a szárazságtűrő képességüket, és továbbra is megfelelő szárszilárdság jellemzi ezen növényeket. A cirok x szudáni fű BMR-változatok szervesanyag-, NDF-, ADF-, cellulóz- és hemicellulóz-emészthetősége kedvezőbb volt, mint a hagyományos cirok x szudáni fű keresztezéseké növendéküszőkben (Wedig és mtsai, 1987).

Egy tejelőtehenekkel végzett kísérletben (Oliver és mtsai, 2004) egy hagyományos silócirok-szilázst, egy kukoricaszilázst és két BMR cirokszilázst hasonlítottak össze. A BMR-5 típusú cirokszilázs hasonló termelési eredményeket adott, mint a kukoricaszilázs (FCM 4%-ra zsírtartalomra korrigált tej: BMR-6 cirokszilázs 33,7 kg/nap, kukoricaszilázs 33,3 kg/nap, hagyományos silócirok-szilázs 29,1 kg/nap), az adag 40%-ában etetve (szárazanyag-alapon).

Ezen BMR cirokféléknek a genetikailag nem módosított változatai az Európa Unió területén is termeszthetőek. Tehát már elérhetőek olyan speciális cirokfélék, melyek az intenzíven hizlalt növendékmarhák takarmányadagjában is képesek helyettesíteni a kukoricaszilázst, ezáltal ezen állományok esetében az időjárási kockázat tükrében megfontolható a kukorica-termőterület BMR-cirokkal való kiváltása.

A cirok és a kukorica társítása

A nagy termésmennyiséget adó és megfelelő biztonsággal termeszthető silókukorica–cirok-társítás különösen azokon az aszállyal gyakran sújtott területeken kaphat jelentőséget, ahol nagyobb létszámú anyatehén-, tenyészüsző- és növendékbika-állományokat kell egész évben tömegtakarmánnyal ellátni. A száraz klíma mellett nagyobb termést adó cirok növeli az együttvetésben a terméshozamot. Egy 2002. őszén végzett kísérlet során, a Szent István Egyetem Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaságának területén vizsgáltunk 12 kukoricahibridet önmagában és Sucrosorgo silócirokkal való együttes (2x2) termesztésben (hibridenként1 ha mintaterületen). A kukorica–cirok-keverékek +40120%-kal nagyobb zöldhozamot adtak (33-44 t/ha), mint az önmagukban vetett kukoricahibridek (18-29 t/ha). A termésátlagok relatív szórása a silókukorica esetében nagyobb volt, mint a keverékek esetében (kukorica: 13%; cirok-kukorica: 7%), ami a kukorica–cirok-keverék nagyobb termésbiztonságára utal (Orosz és mtsai, 2003 a,b,c). A vegyes vetésből származó zöldhozam-többlet (15-25 t/ha) elsősorban aszályos időjárási körülmények között érvényesül. Az együttvetés leggyakoribb módja a 2 sor cirok + 2 sor kukoricavetés (Fazekas, 1997), de vethetjük még 1 sor kukorica + 1 sor cirok, 2 sor kukorica + 1 sor cirok, 3 sor kukorica + 1 sor cirok sorarány szerint (Avasi, 2000). A kukorica és a cirokfélék vegyes termesztése a termésmennyiség, a termésbiztonság és a zöld növény erjeszthetősége tekintetében számos előnnyel jár, a szilázs táplálóanyag-tartalma vonatkozásában azonban gyengébb eredmény érhető el a silókukorica-szilázshoz viszonyítva. A kukorica-cirok vegyes szilázs szárazanyag-tartalma és energiakoncentrációja kisebb a kukoricaszilázshoz képest. A kukorica-cirok keverékszilázs energiatartalma (NEm 5,77 MJ/kg sza., NEg 3,35 MJ/kg sza.) meghaladja ugyan a cirokszilázs energiatartalmát, de nem éri el a kukoricaszilázs értékét (Várhegyi és Várhegyiné, 2015). A két növény egymást kiegészítő tulajdonságainak érvényesülése, illetve a sikeres együttes termesztés és tartósítás alapja a megfelelő fajta-hibrid társítás és a betakarítás időpontjának helyes meghatározása a szárazanyag-tartalom szempontjából. A kukorica–cirok-társítás 2000-2005 között számos gazdaságban kudarcot vallott, mivel (többek között) nem volt elegendő tapasztalat a betakarítás helyes időpontjának megválasztására. Ez nem egyszerű feladat, hiszen a silócirok 30-35% szárazanyag-tartalom mellett 60-70%-os tömegarányt ad, míg a silókukorica szárazabb (35-40% sza.), de csak 30-40%-a a teljes tételnek, 2+2 vetésszerkezet mellett (Avasi, 2000). Több növény együttes termesztése mindig kihívást jelent a növénytermesztőknek és kockázatot a gazdaságnak, ezért megkönnyíti a feladat megoldását, hogy megjelentek új cirokfajták (BMR és korszerű szemescirkok), melyek önmagukban képesek azt a táplálóanyag-tartalmat és emészthetőséget adni, mint a kukorica–cirok-társítás.

(A témát az őszi vetésű gabonafélékkel, keverékekkel és intenzív füvekkel folytatjuk.)

Orosz Szilvia, Horváthné Kovács Bernadett,

Kruppa József, Ifj. Kruppa József,

Iván Ferenc, Hoffmann Richárd