A húshasznú szarvasmarhák tömegtakarmány-ellátása a klímaváltozás tükrében III.

A klímaváltozás miatt sürgős átgondolni, hogy hosszú távon milyen növénytermesztési és takarmányozási stratégia illeszthető a változásokhoz, figyelembe véve a húshasznú tehenek, a növendék- és hízómarhák egymástól eltérő igényeit. Folytatjuk cikksorozatunkat.

A hazai tömegtakarmány-bázisban rejlő lehetőségek a klímaváltozás tükrében

A klímaváltozásból adódó nehézségek szempontjából az olyan őszi vetésű tömegtakarmányok is megoldást jelenthetnek (akár rövid távon is), melyek képesek hasznosítani a téli csapadékot és a nyári (június-augusztus) meleg időszak előtt betakarításra kerülnek, csökkentve ezzel a takarmányhiány kockázatát. A korai betakarítású gabonafélék esetében a tejelő ágazatban már gyakorlat a kettős termesztés, azaz a silókukoricának a gabona áprilisi betakarítását követő májusi vetése és az évi két betakarítás ugyanazon termőterületen. A téli csapadékot őszi vetésű gabonafélékkel, fűfélékkel és gabona-gabona, gabona-fű, gabona-pillangós keverékekkel tudjuk hasznosítani. A tavaszi, egymást követő száraz napok számának gyarapodásával kapcsolatban nehéz előre jelezni a jövőt, elviekben segítheti a fonnyasztás folyamatát, de az aszályos tavasz sajnos nem kedvez még az őszi vetésű növényeknek sem.

A rozsszilázs hozameredményei

A gabonaszilázsok közül a szeptemberi vetésű és nagyon kora tavaszi (áprilisi) betakarítású, speciális fajtát vagy hibridet igénylő rozsszilázs kiváló eredményeket adott az elmúlt években. A kezdeti hozamkísérletek eredményei, a kisparcellás mérési eredményekből felállított öregedési modell, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján a tömegtakarmányként termesztett rozs és a tritikálé ígéretes kora tavaszi betakarítású tömegtakarmány. Mindkét növény potenciálisan 5-7 tonna sza./ha hozamra képes első kaszálásra (a rozs esetében a közvetlenül a kalászhányás előtti fenológiai fázisban). Hozzá kell tenni, hogy két kaszálás mindkét növény esetében lehetséges. Összehasonlításként, a silókukorica országos átlaga megközelítően 11 tonna (szárazanyag) volt 2016-ban.

A rozs betakarítási ablaka

A kisparcellás kísérletek során öt különböző korszerű rozsfajtát és -hibridet áprilisban betakarítva megállapítottuk, a nyersfehérje-tartalom átlagosan 7,7-9,1 sza.%-kal csökkent 14 nap alatt. A szerves anyagok emészthetőségében 10-20% veszteség következett be a két hét alatt! A laktációs nettó energia (a Magyar Takarmánykódex alapján számítva) átlagosan 6,0 MJ/kg sza. értékről 5,5 MJ/kg sza. értékre esett vissza 7 nap elteltével, majd stagnált a 14. napig. Tehát a nyersfehérje-tartalom két hét alatt közel a felére esett vissza, míg a lignintartalom majdnem megduplázódott, azaz a lignifikáció rövid időszakon belül rendkívül erőteljes volt. A változás mértéke azonban már 7 nap elteltével jelentősnek ítélhető volt mind a nyersfehérje, mint a lignin esetében! Összességében megállapítottuk, hogy a korszerű rozsfajtákat és hibrideket a kalászhányás előtti fenofázisban (a kalász hasban van és 6-10 cm hosszú) érdemes betakarítani (kísérletünkben az 1. kaszálás), mert a később betakarítható nagyobb hozam rendkívül kedvezőtlen táplálóanyag- és energiatartalommal, valamint emészthetőséggel társul.

A növény legfontosabb takarmányozásélettani tulajdonsága mégsem ez, hanem az emészthetőrost-tartalma. A rozs 350 g/kg sza. feletti mennyiségben tartalmaz bendőben lebontható rostot. Ezzel szemben a kukoricaszilázsban 180-240 g/kg emészthető rost van mindössze.

A korszerű rozsfajták mint nagy hozamú szilázs-alapanyagok csak abban az esetben kedvező táplálóértékűek, ha kalászhányás előtt (6-10 cm) vannak betakarítva. Ezt követően nem javasolt megvárni a tejesérést-viaszérést, vagy a szemtermést, mivel a rozs ebben a fenológiai fázisban már nagyon nehezen taposható, táplálóértéke pedig még az üszők adagjában sem kedvező. Az áprilisban betakarított rozsszilázsok laktációs nettó energiatartalmának üzemi átlaga 5,74 MJ/kg sza. volt 2016-ban. Ehhez képest a hagyományosan, kora viaszérésben történő betakarításakor a laktációs nettó energiatartalom mindössze 4,59 MJ/kg sza.! A különbség 10 kg/nap/tehén rozsszilázs etetésekor több, mint 1 kg tej naponta tehenenként. Ebből kifolyólag alapvetően „egyfunkciós” alapanyag.

A tritikálé betakarítási ablaka

A kisparcellás hazai kísérletek alapján felállított öregedési modell szerint a tritikálé lassabban öregszik, mint a rozs. Kevésbé kockázatos a betakarítás szempontjából (szélesebb a betakarítási ablaka). E gabonaféle kalászhányásban betakarítva kiváló rostemészthetőségű alapanyagot szolgáltat a tejelő tehénnek (kétmenetes betakarítás), de tejesérésben is betakarítható tejelőtípusú üszőnek, hústípusú tenyészüszőnek, anyatehénnek, növendék húsmarhának (klasszikus egymenetes betakarítás). Még szemesterményként is hasznosítható, tehát többfunkciós növény. Egy hazai kísérletben (Kaposvári Egyetem, Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse) 2016. május 6-án két tritikáléfajta számított energiatartalma 6,1-6,3 MJ/kg sza. volt, 8 tonnát megközelítő szárazanyaghozam mellett. Ebben az évben két héttel később volt betakarítható, mint a rozs, ami potenciálisan melegebb időjárást jelent a fonnyasztás során, és kevésbé kritikus a kaszálás időpontjának csúszása a lassabb fejlődési ütem miatt. Ugyanezen két hazai tritikálé 2017. áprilisában, kalászhányás elején 7,0-7,7 tonna sza./ha és 7,5-7,8 tonna sza./ha hozamot adott. A rozshoz képest ebben az évben is hasonló hozamot ért el a tritikálé, de ekkor egy héttel lett később betakarítva. Tolna megye észak-nyugati határán (Iregszemcsén) május 2-án a tritikálé (kalászhányása előtt) 73 és 74% volt a rost bendőbeli lebonthatósága (NDFd48) és 404-405 g/kg sza. a bendőben lebontható rost tartalom (dNDF48). A dél-alföldi, szarvasi termőterületen ugyanekkor szintén 73-74% volt a rost bendőbeli lebonthatósága (NDFd48), de több, 424-431 g/kg sza. volt a bendőben lebontható rost koncentrációja (dNDF48). Tejesérés végén, viaszérés elején a két tritikálé fajta kapitális hozamot adott (Szarvas: 15,6 tonna sza./ha és 20 tonna sza./ha), 19,0%sza. és 15,6% sza. keményítőtartalom mellett. Mivel a szárazanyag-tartalom ekkor 40% körül alakult kísérletünkben, ezért a növény már egymenetes betakarítással is betakarítható gabona-adapterrel szerelt járvaszecskázóval. Természetesen a rost bendőbeli lebonthatósága ilyen állapotban már gyenge (49% NDFd48-t mértünk mindkét esetben), és a lebontható rost is kevesebb (dNDF: 250260 g/kg sza.), de anyatehénnek, valamint félintenzív hizlalású növendék húsmarhának még megfelel.

A differenciált tömegtakarmány-bázis létrehozásában persze nemcsak a rozs és a tritikálé szerepel, sorozatunk következő részében a szilázsfüvek és a gabona-pillangós-keverékek szerepéről is szó esik.

Orosz Szilvia, Horváthné Kovács Bernadett,

Kruppa József, ifj. Kruppa József,

Iván Ferenc, Hoffmann Richárd

Tartalom közti banner a cikk végére
yes