A kalászosok kártevői

A gabonák növényvédelme évszázadok óta elsőrendű fontosságú az emberiség számára. Ez a feladat ma még nagyobb odafigyelést igényel, mint évtizedekkel korábban. Az intenzív növénytermesztés olyan kártevők megjelenését segítette elő melyek évtizedekkel ezelőtt kevesebb gondot okoztak. Az alábbiakban a gabonák legfontosabb rovarkártevőiről lesz szó, egy – egy faj rövid bemutatásával. A búza, mint kenyéradó gabonánk védelme a kártevőktől fontos és összetett feladat.


1. ábra. Alkalmi kártevőként léphet még fel a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) is. Fotó: Takács Attila

Az alábbiakban nem mutatom be külön - külön a hazánkban termesztett gabonafajtákra jellemző kártevőket, hanem együtt tárgyalom őket, egy-két fontosabb fajt részletesebben kiemelve. Már a terület kiválasztásakor törekednünk kell arra, hogy az talajlakó kártevőktől mentes legyen. A rosszul vetett szemeket (nem megfelelő mélység) a madarak és a mezei pocok fogyaszthatják. A csírázó magokat a drótférgek, áldrótférgek, a tavaszi vetéseket a mezei pocok és a bagolylepke hernyók károsítják.

A fiatal, még nem bokrosodott növényeket a gabonalegyek lárvái (Diptera) károsítják számos esetben a levelek sárgulását okozva. Ezek az őszi fekete búzalégy (Phorbia fumigata) és a csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis). Ez utóbbi faj első nemzedéke a tavaszi gabonákat, a második nemzedéke az őszi gabonákat károsítja, különösen a túl korai vetést. A tavaszi légykártevők közül a tavaszi fekete búzalegyet (Phorbia haberlandti) és az ugarlegyet (Delia coarctata) érdemes megemlíteni. A bogarak közül ősszel károsít a csócsárló (Zabrus tenebrioides), foltszerű károsítás jellemző a fajra. Tavasszal, ha száraz idő van, akkor a gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) érési táplálkozásával, szívogatással okoznak kárt, aminek a következtében csak lassan következik be a szárbaindulás. Kártevőként jelentkezhetnek még a levéltetvek (1. ábra). A virágok és a szemek rágásával, kitúrásával vagy ezek fogyasztásával okoznak kárt a közönséges pejbogár imágói (Omophlus proteus), a gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) és a mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella) hernyói. Alkalmi kártevőként léphet még fel a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) is (1. ábra).

Fontosabb gabonakártevők

A búza-fonálféreg (Anguina tritici) a termesztett növények közül a búzát és rozst károsítja. Kártétele ősztől, már a kikelt gabonán jelentkezik, és egészen az aratásig károsít. A kelés után ősszel a lárvák a növénybe fúródnak, és ennek hatására a búza levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak. Az így károsodott növény a fejlődésében lemarad, szára rövidebb lesz. Érés idején a búzaszemek sötét színű ovális gubacsokká alakulnak. A gubacsos mag a bennük lévő lárvák miatt sárgás színű. Nálunk elsősorban a Dunántúl csapadékosabb, hűvösebb megyéiben okoz kárt. Csapadékosabb években, mint amilyen pl. 2010 volt, más területeken is felszaporodhat. Évente egy nemzedéke van. A lárvák a nedvességtől felpuhuló szemekből kimásznak, a gyökérváladék hatására befúrják magukat a növénybe. A búzában telelnek. Tavasszal a szemkezdeményekben megtelepednek, és ott gubacsot képeznek. A gubacsban a hím és nőstény párosodása után több száz petét raknak. Még a szemek érése előtt kikelnek a lárvák. A lárvák a gubacsokban, L2 stádiumban anabiotikus állapotban maradhatnak akár 15 évig is. Továbbfejlődésüket csak akkor folytatatják, ha az ökológiai viszonyok kedvezők.

Védekezés: csak egészséges fémzárolt vetőmag vetése, a szempergés minimálisra csökkentése. Hatékonyan védekezhetünk, ha a fertőzött talajban zöld állapotban lekaszáljuk a növényeket, azt a haszonállatokkal feletetve, így a kártevő elpusztul.

A Gabona-levéltetű (Sitobion avenae) (2. ábra)

Az elmúlt években észrevehetően megnőtt a gabonatáblákban a levéltetű-fertőzöttség. Ez jellemző mind az őszi búza, mind az őszi árpa vetésekre. A levéltetvek szívogatása, károsítása nyomán sárgultak a gabonatábla levéltetűvel fertőzött részei. Ezt a


2. ábra. A Gabona-levéltetű (Sitobion avenae) veszélyes vírusvektor. Fotó: Takács Attila


3. ábra. A zengőlégy lárvákat és azok bábjait kímélve akár kevesebb növényvédőszerrel is megvédhetjük a gabonát. Fotó: Takács Attila

sárgulást nemcsak a levéltetvek szívogatása okozza, hanem az általuk terjesztett sárga törpülés vírus is. Vizsgálatok igazolták, hogy nem csak a tetvek szívogatása, hanem a vírusfertőzés is jelentős termésveszteséget okoz. Az optimális vetésidő nagymértékben csökkenti a fertőzés kialakulását, ugyanis a korai vetések sokkal érzékenyebbek erre. A vetőmag-csávázás és a kelőgabona-állományban a vektorok elleni védekezés hatékony mód a vírusfertőzés elleni védekezésben. A levéltetvek főként a levélen és a kalászon alakítják ki telepeiket. Magyarországon a gabona-levéltetű (Sitobion avenae), a zselnicemeggy-levéltetű (Rhopa-losiphum padi) és a zöld gabona-levéltetű (Schizaphis graminum) a leggyakoribbak. Kártételük nyomán a levelek sodródnak, elszáradnak, a kalászok elvesztik alakjukat. A vírusvektor szerepük miatt vetőmag-előállításban kifejezetten káros a jelenlétük. Abban az esetben, ha a gabonatábla 30%-án megjelentek az első kolóniák, akkor védekezni kell ellenük. Ilyen tömeges megtelepedéskor törekedni kell arra, hogy kíméljük a hasznos parazitoid és ragadozó szervezeteket, katicabogarakat, azok lárváit és a zengőlégy lárvákat és azok bábjait (3. ábra).

A Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) a gabonaféléken és a kukoricán kívül a termesztett és vad pázsitfűféléket egyaránt károsítja. Az imágók érési táplálkozást folytatva az érett szemeket károsítják. A nőstény imágók a párosodás után csak akkor rakják le a petéjüket, ha az ősz csapadékos, száraz időszakban peterakás nélkül elpusztulnak.

A fő károsító a lárva. Kártétele ősztől (szeptember) egészen április végéig tarthat. Enyhe télen a lárva nem vonul nyugalmi állapotba, hanem megszakítás nélkül táplálkozik. Amennyiben a táblán sok lárva él, akkor látványos, nagy kárt okoznak. Ekkor a vetés foltokban kipusztul, ez különösen tavasszal szembetűnő. Európa közép- és délkeleti részén élő faj. Hazánkban csak a futóhomokos területeken nem él.

A mono- és bikultúrás gabonatermesztés kedvező feltételeket teremt számára. Évente egy nemzedéke van, a lárva telel, amely tavasszal is károsít. Májusban bábozódik, az imágók június elején jelennek meg. Előrejelzés talajcsapdázással: ha 5–6 bogár van csapdánként, akkor be kell avatkozni. Megelőző agrotechnikai védekezés: őszi kalászos után tavaszi kalászos kerül. Tarlót alá szántás és az árvakelés meg szüntetése szintén hatásos a lárvák ellen.

Gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) (4. ábra) A gabonapoloskák gyűjtőnév négy poloskafajt takar. A fajok kártétele és életmódja hasonló. A szerecsenpoloska (Eurygaster maura) és az osztrákpoloska (Eurygaster austriaca) a pajzsospoloska-félék (Scutelleridae) családjába tartozik.


4. ábra. A Gabonapoloskák közül az osztrákpoloska (Eurygaster austriaca), gyakori kártevő a gabonában. Fotó: Takács Attila

A címerespoloskák családjába (Pentatomidae) a szipolypoloska (Aelia acuminata) és a csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata) tartozik. Tápnövényeik a kalászosok, de a búza a fő tápnövényük, azonban a vad pázsitfű-féléken is megélnek. Kártételük már a szárbaindulás előtt szembetűnő, a vezérhajtás sárgul, fehéredik, később elpusztul. A hasban lévő kalászt károsítva az teljesen fehér lesz, ha tejesérésben szúrják meg a szemeket, akkor azok aszottak lesznek. A viaszérésben szívogatott szemek épnek látszanak, de az ebből a lisztből készített tészta nem kel meg. A palearktikum déli és keleti részén általánosan elterjedt fajok. A Mátrától délre eső területeken gyakori a kártételük.

Egynemzedékes fajok. A poloskák erdőszélek, szántó menti árkok avarjában telelnek. Áprilisban bújnak elő és indulnak a gabonavetésekre. A gabonapoloskák melegkedvelő rovarok, és a fejlődésükhöz a száraz, meleg tavasz szükséges. Ha két, vagy több egymást követő tavasz száraz és az átlagosnál melegebb (mint például az idei év), akkor gradációra számíthatunk. Az imágók ellen a bokrosodás és szárbaindulás idején kell védekezni.

A gabona szipolyok (Anisoplia spp.) közül a következő fajok azok, amelyek károsítása jelentős lehet: széles szipoly (Anisoplia lata), az osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), a keresztes szipoly (Anisoplia agricola), a vetési szipoly (Anisoplia segetum), a gabonaszipoly (Anisoplia tempestiva). A bogarak a pázsitfűfélék közül a gabonákat és fűféléket károsítják.

A leggyakoribb a széles szipoly (Anisoplia lata) melynek imágója (5. ábra) az érésben lévő szemeket rágja,


5.ábra. A leggyakoribb a széles szipoly (Anisoplia lata) melynek imágója fejjel lefele károsít. Fotó: Takács Attila

kitúrja. Egy-egy imágó akár 60–100 szemet is kitúrhat és megrághat. A lárva polifág, talajlakó kártevő.

Dél-európai eredetű fajok. Magyarországon a gabonatermő vidékeken általánosan elterjedtek. A pajorok fejlődése két év, a teleket lárva alakban töltik a talajban. A második év májusában általában 20 cm mélyen, a talajban bábozódnak. A bogarak melegigényesek, legkorábban június elején kezdenek el repülni és főként a déli órákban jelennek meg a táblákon. A kopula után a nőstény bogár a petéket a tábla vagy a rétek talajába helyezi el. A lárvák kezdetben humusszal, később a növények gyökerével táplálkozva okoznak kárt. A búzatáblákban 10 egyed/m2 szipoly esetén védekezni kell. A lárvapopuláció értékelése a cserebogárpajorokéhoz hasonló módon térfogati quadrát módszerrel történik, a veszélyességi küszöbérték is cserebogáréhoz hasonló.

Veresnyakú árpabogár, más néven vetésfehérítő (Oulema melanopus) (6.-7. ábra) Európa déli területein gyakori kártevő, északabbra kisebb a jelentősége. Hazánkban mindenütt előfordul.

Tápnövényei: a tavaszi árpa, a zab és az őszi gabonák, de kártétele kukoricában is előfordul.

A vetésfehérítő meztelen csigára hasonlító lárvái hámozzák a gabona leveleit, az imágó pedig hosszú csíkokat és lyukakat rág a leveleken az erek között. A károsított gabona kifakul, kifehéredik. A lárvák mindig a gabona zászlós leveleit károsítják. Ha korán kiég a gabona, akkor előszeretettel vándorolnak át a szomszéd kukoricatáblára, mert a telelés előtt érési táplálkozást kell folytatniuk.


6. ábra. Veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus) imágó a mikroszkóp alatt. Fotó: Takács Attila


7. ábra. Veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus) imágó a kukorica levelén. Fotó: Takács Attila

A károsított növények termésmennyisége csökken, kevesebb lesz, mint az egészségeseké. Évente egy nemzedéke van, az imágó telel át az avarban. Áprilisban bújuk elő, amikor a napi középhőmérséklet 10°C fölé emelkedik. Több napi érési táplálkozás után párosodik, majd petéit a levél színére rakja. A nőstény átlag 200 petét rak le. A lárvák 10–14 nap múlva kelnek ki. A lárva fejlődési ideje két hét. A talajba 2–4 cm mélyen bábkamrában bábozódik, két hét múlva már ki is kel. A bogarak június végén jönnek elő, és táplálkoznak, majd növényi maradványok közé bújva ott telelnek át. A tömeges elszaporodásuknak a mélyebb fekvésű területek, a sűrű állományú búza és a párás, meleg tavaszok kedvezőek. Az imágókat és lárvákat fűhálózással mérhetjük fel.

A vetésfehérítő a zabot az összes többi gabonánál jobban szereti. Régen úgy védekeztek ellene, hogy a gabonavetés köré egy sávban zabot vetettek, így odacsalogatták a vetésfehérítőt, és amikor megjelentek a lárvák a zabot lekaszálták és az állatokkal feletették.

Vetési bagolylepke (Agrotis segetum) polifág faj. A hernyók a legkülönfélébb egyszikű és kétszikű növényen megélnek. A fiatal növényeket (gabonafélék, kukorica, napraforgó stb.) a talaj felett, 1–2 cm-es magasságban át-vagy lerágják. Ez a kártétel foltszerűen jelentkezik a vetésekben. A palearktikumban általánosan elterjedt. Magyarországon mindenütt megtalálható. A gradációs években súlyos kárt okoz.

Évente két nemzedéke van. A telet egy maga által készített kamrában vészeli át, amely 15-20 cm mélyen van a talajban. Az áttelelt lárva tavasszal már nem táplálkozik, bábozódik, az első nemzedék lepkéi májusban, júniusban repülnek. Az érési táplálkozás után a petéket a kapások föld közeli leveleire helyezik. A hernyók júniusban károsítanak, majd júliusra elérik a fajra jellemző fejlettséget és ekkor 2–3 cm mélyen a talajban bábozódnak. A második nemzedék imágói július végén, augusztus elején rajzanak. A vetési bagolylepke előrejelzése fénycsapdával: ha napi 5-nél több imágót fog a csapda az tömeges felszaporodásra utalhat. A védekezni a fiatal lárvák ellen kell. A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs utáni 10–14. napon várható. Az őszi gyomirtás és talajművelés a kártevő petéit, a fiatal lárvákat és a bábokat is pusztítja.

A fentiekből látható, hogy a gabonák rovarkártevők elleni védelme nem egyszerű feladat. A terület használója kell, hogy hetente többször bejárja a táblákat és ellenőrizze a kártevő populációk nagyságát és ha kell, megtervezze a növényvédőszeres beavatkozást. Itt szeretném felhívni az olvasók figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki Ha éveken keresztül, vagy évközben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy, a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódjaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölőszer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná.

Ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, akkor erősen ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagokat váltogatni, késleltetve ezzel a rezisztencia kialakulását. A búzatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2018.06.14-i adatok szerint:

  • Imidakloprid: cserebogár pajor, drótférgek, gabonafutrinka, gabona-levéltetű ellen (méhekre kifejezetten kockázatos);
  • Tiakloprid: gabonapoloska, vetésfehérítő bogarak ellen (méhekre nem jelölésköteles);
  • Bétaciflutrin: gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak, vetési bagolylepke ellen (méhekre kifejezetten kockázatos);
  • Alfa-cipermetrin (alfametrin): gabonafutrinka, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen (méhekre mérsékleten kockázatos);
  • Lambda-cihalotrin: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen (a méhekre a kockázat alapú besorolás folyamatban).

Takács Attila

növényvédelmi entomológus

Tartalom közti banner a cikk végére
no