A káros vízbőség | Agrárágazat

A káros vízbőség

Kiadvány, amelyben megjelent: 

„Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból. Szeretem? de szeretem.”

 

Lassan mindannyian végezünk a napraforgó aratásával, közben párhuzamosan vetjük el az őszi kalászosokat. Én tényleg szeretem. Nem sokára minden fa, bokor a narancssárga, a vörös és a barna tucatnyi árnyalatában fog tündökölni. A hőmérséklet kezd csípősre váltani és a forró hőség után ismét élvezni tudjuk a napsütést és annak erejét. Persze megérkezett az elengedhetetlen őszi eső is…

 

Pusztító bőség

Az intenzív nagy mennyiségű csapadék, az esetleges hozzáfolyás vagy túlöntözés és a kedvezőtlen talajtulajdonságok több módokon okozhatnak káros vízbőséget Egyrészt felszíni vizek képződésével, másrészt a talajvízszint megemelkedésével. A felszíni víz képződése a talaj felszínén egy vízborítást és a talaj pórusainak vízzel való telítődését okozhatja. Ez kedvezőtlen állapotot hoz létre a növények és a gépek üzemeltetése szempontjából.

Ebben az esetben a talajban a víz:levegő-arány a talajpórusok telítődésével olyan mértékben eltolódik természetesen a víz javára, hogy a levegő minimumra, esetleg nullára is lecsökkenhet, ami egyet jelent a fulladással. A növény számára optimális víz:levegő-arány – más néven a statikai vízigény – kielégítésének hiánya, a gyökérlégzés megszűnése miatt megviseli a növényt. Ennek arányos következménye terméscsökkenés, legrosszabb esetben a növény elpusztulása is lehet.

 

Mennyit tűr a növény?

A növényeknek azonban sok jó tulajdonságuk is van. Például megmutatják, hogy mennyi ideig képesek elviselni egyedpusztulás nélkül a fulladáspont körüli állapotot. Ezt nevezzük a növény víztűrő képességének. A víztűrő képesség külső és belső tényezőktől függ. Belső tényező például a faj, a fajta, a fenofázis; a külsők közül fontos a vízszint magassága, a levegő és a víz hőmérséklete is. A gyepek, fűfélék, vagy természetesen a gyomnövények víztűrő képessége jobb, mint a szántóföldi növényeké.

A növény fejlődésével általában fokozódik a víztűrő képesség. A hőmérséklet emelkedése fokozza a növény élettevékenységeit, és így a vízérzékenység is fokozódik. Ebből következik, hogy a növények víztűrő képessége eltérő a tél végi tavaszi és a nyári időszakban. Az előbbi időszakban ez pár hét, míg az utóbbi nyári időszakban mindössze néhány nap. Ezt persze a munkaműveletek tervezése során érdemes figyelembe venni.

 

Víz, talaj, gép

Azonban az ilyen káros vízbőség nem csak a növényeink termőképességében okoz problémákat. A talajunk is megszenvedi. Kárt okoz mind a talaj, mind a termelés szempontjából, ha a tavaszi talaj-előkészítési vagy a későbbi növényápolási, illetve betakarítási munkákat a gépek üzemelése szempontjából optimális talajnedvesség-állapottól eltérő nedvességtartalom mellett végezzük. Ilyen körülmények között a talajon mozgó, az azt munkáló gép tömöríti a talajt, rontja annak szerkezetét, a munka minősége is rossz, és az erőgép üzemanyag-fogyasztása is nagyobb.

Ősszel, amikor a munka csúcsosodik, a gépeinkből kétszer ennyi is kevés lenne a munka időbeni elvégzése miatt, gyakran tapasztaljuk, hogy a gépeink egyszerűen nem tudnak úgy haladni, és nem tudjuk tartani az ütemtervet. Ennek következményeként, az esőzések miatt a tányér visszanedvesedik, a betakarítás folyamatosan akadályokba ütközik, és kezdünk beletörődni, hogy ez már csak így van. Lehet. De attól ez még nincs jól így.

Van e mód arra, hogy a talaj vízháztartását befolyásoljuk? Ezt a rengeteg vizet elvezessük, vagy hogy a gépeink ne akadjanak el? Persze! A kedvező állapotba hozott talaj képes a felszínére jutó csapadék- vagy öntözővizet befogadni, tárolni, és a nedvességveszteséget csökkenteni. Az időjárási szélsőségek kára a kedvező talajállapot összetett hatásaként enyhíthető. A művelés a talaj állapotán keresztül befolyásolja a nedvességforgalmat, ezáltal a klimatikus szélsőségek (aszály, csapadékbőség) hatását. Az egyre gyakoribb időjárási szélsőségek enyhítésének feladata a kedvező talajállapot kialakítására és megőrzésére sarkall.

 

Megoldás a mikrobiológia?

Az éleződő piaci verseny miatt egyre magasabbak a követelményeket a talajok termőképességével és a termények minőségével szemben. Ezek az elvárások a ,,hagyományos” termesztésben csak a növényvédő szerek és más kemikáliák tömeges felhasználásával érhetők el. A növényvédő szerek kisebb-nagyobb mértékben felborítják a biológiai egyensúlyt. Elpusztítják ugyan a kórokozókat és a kártevőket, de nagyon gyakran a hasznos szervezetek is áldozatul esnek. A kórokozóknál és a kártevőknél a vegyszeres kezelések hatására rezisztens formák vagy törzsek alakulhatnak ki. Ebből az ördögi körből csak szemléletváltással lehet kitörni. A mikrobiológiai készítményeknek az agrotechnikailag integrálható rendszeres alkalmazása időszerű és szükséges, mind a környezeti, mind a gazdasági érdekek figyelembevételével.

A mikrobiológiai átalakulás hatására felgyorsul a holt szerves anyagok lebomlása és a kötött tápanyagok feltáródása, javul a talaj vízháztartása és tápanyag-szolgáltató képessége. A gyökérkolonizáció (szimbionta) mikroorganizmusok számának ugrásszerű növekedésével megnő a felszívást végző gyökérfelület és annak hatékonysága; a sokféle nitrogénkötő, foszfor- és káliumfeltáró, mikroelem-forgalmat segítő, vitamint, enzimeket termelő, stb. mikroszervezet közvetlenül segít a növénytáplálásban.

 

Hatékonyságnövelő áthangolás

A növény mikroflóráját alapvetően meghatározó ún. opportunista mikroorganizmusok anyagcseréjének kedvező irányba történő módosítása révén az oltóanyag fokozatosan beépül a talaj mikro- és makroszervezeteinek anyagcsere-folyamataiba és a növény tápanyagforgalmába. E folyamatok, illetve a dominancia-elv (rossz mikroflóra áthangolása, a kedvezőtlen, kórokozó mikrobák kiszorítása) eredményeként biztosított az egészséges növényfejlődés. Az aktiválódó talajélet révén csökkenthetjük műtrágya- és növényvédőszer-költségünket, növelhetjük termésünk mennyiségét, minőségét. Használatukkal az egészséges talajt és növényt meghatározó tényezők együttesen változnak meg kedvező irányba, melynek hatására könnyen művelhető, kiváló vízháztartású talaj és betegségeknek jobban ellenálló lombfelület – a növény számára minden tekintetben kedvezőbb – környezet alakul ki.

A fentiek jelentős költségmegtakarítást eredményeznek a hagyományos technológiával szemben.

Magyar Nikolett

Kapcsolódó cikkek