Kedvelt ragadozók az ökokertben | Agrárágazat

Kedvelt ragadozók az ökokertben

Kiadvány, amelyben megjelent: 

A kertészet számára kártékony állatok riasztására ma már egy komplett iparág szolgál megoldásokkal. A gazdálkodók egércsapdák, csigaűző szerek és rovarirtó vegyszerek sokasága közül válogathatnak egy-egy nagyobb szaküzletbe betérve. Ugyanakkor számos olyan hasznos állat is létezik, amelyek szinte ingyen a segítségünkre lehetnek kertünk fenntartásában, valamint a termés megóvásában. Ezek védelméről és a velük történő „együttműködésről” olvashatnak az alábbiakban.

 

A kert egy összetett rendszer

Az élőlények rendszerekbe szerveződnek, összességük egy nyílt környezeti rendszer. Ez azt jelenti, hogy a rendszerre nem jellemző a változatlan állapot. Az anyag- és energiaáramlás változásokat okoz a rendszerben, de annak főbb tulajdonságai megmaradnak, ugyanis a környezeti rendszer dinamikus egyensúlyi állapotban van. E dinamikus állapot fenntartásához a rendszernek önszabályozó képességgel kell rendelkeznie.

A kertjeinkben számtalan, sokszor láthatatlan élőlény él egymással szoros kapcsolatban. Egyesek hasznosak, mások károsak a mi megítélésünk szerint. De egymásra többnyire szükségük van. A parazita nem élhet meg tápláléka nélkül, amely a mi számunkra kártevő. Az alapos kártevőirtással nemcsak közvetlenül pusztítjuk őket, hiszen érzékenyebbek a növényvédő szerekre, hanem mert elpusztítjuk táplálékukat, utódaik bölcsőjét és eleségét. Egy gondos gazda sohasem feledkezik meg arról, hogy mi csupán ennek az élő rendszernek töredékét látjuk.

Közismert, hogy a múlt század első felében a gazdálkodás, a háztáji, a konyhakertek művelése gyakorlatilag biogazdálkodás volt. Akkor még ismeretlen volt a génmódosítás, a műtrágyák, szintetikus rovarirtók, gyomirtók használata, általános gyakorlat volt a vetésforgó és a szervestrágyázás. Vagyis a környezeti rendszer egyensúlyban volt. Ma már szerencsére egyre több gazdálkodó ismeri fel ennek az egyensúlynak a fontosságát.

 

Hasznos parazitoidok és predátorok a kertben

Egy kertben rendre számos olyan rovar is megjelenik, amelyek jelenléte sok bosszúságot jelent a gazdáknak. Mit tehet ellenük a kertész? Egyszerű és hatékony megoldásnak tűnik vásárolni valamelyik specifikus rovarölő szerből és így „rövidre zárni a problémát”. De mit tehet az, aki a jövő iránt felelősen gondolkodva a természetre hagyná a „feladat megoldását”. Jó hír, hogy a kertben garázdálkodó kártevőknek – legyenek levéltetvek, lepkehernyók vagy bogarak – mind-mind léteznek természetes ellenségeik. Ez utóbbiakat életmódjuk (és hatásuk) szerint három nagy csoportba sorolhatóak, mégpedig: a paraziták, a parazitoidok és a predátorok csoportjára. A témánk vonatkozásában az utóbbi kettő bír jelentőséggel, így ezekkel foglalkozunk.

 

A parazitoidok fő jellemzője az, hogy a gazdaállatban fejlődnek ki, és végül elpusztítják azt. Ilyen értelemben a fürkészdarazsak, a fürkészlegyek és a hozzájuk hasonló rovarok mind parazitoidok. A harmadik csoportba tartozó természetes ellenségeket predátoroknak vagy ragadozóknak nevezzük. A ragadozó a zsákmányát azonnal, illetve rövid időn belül elpusztítja. Ragadozók például a katicabogarak, a futóbogarak és a fátyolkák is. A teljesség nélkül ismerkedjünk meg néhányukkal közelebbről is!

Azzal, hogy milyen károkozásra képesek a levéltetvek minden gyakorló gazda tisztában van. Ezért most nem a kártételükkel, hanem a természetes alapokon nyugvó gyérítésükkel foglalkozunk. A levéltetvek körül kialakult táplálékláncban vannak olyan ragadozók, amelyek számára nagy csemegének számítanak a levéltetvek. Ilyenek a katicabogarak, zengőlegyek, zöld és barna fátyolkák, virág-, mezei-, tolvajpoloskák és valódi fülbemászók.

Egy Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) lárvaként 300-800 és kifejlett állapotban 1000-2500 levéltetűt fal fel. Nem sokat kockáztat, amikor a lassan mozgó tetveket lerohanja és felfalja. Náluk azonban lényegesen hatékonyabbak a levéltetű fürkészek (Aphidiidae). A család minden faja endoparazitoid, lárvaállapotban kizárólag levéltetvekben és kéregtetvekben élnek. Egyetlen fürkész nőstény 200-1000 tetűbe rakhat tojásokat. Hazánkban eddig 82 fajuk ismert.

Futóbogarak vagy futrinkák (Carabidae), a ragadozó bogarak (Adephaga) alrendjébe tartozó család, amelynek hozzávetőlegesen 650 faja él Magyarországon. A bogarak nagy része éjjel vadászó ragadozó; rovarokat, rovarlárvákat, bábokat fogyasztanak. Általában hasznosak, ismert kivétel a növényevő és kizárólag a kalászos gabonaféléket károsító gabonafutrinka. Az említett kivételtől eltekintve a táplálékállataik között számos kártékony rovar, valamint azok bábja, lárvái és petéi találhatók. A bogarak testsúlyuknak akár háromszorosát is képesek elfogyasztani a táplálkozásuk során. A zsákmányállatok között a legkülönbözőbb hernyók, csigák, drótférgek, cserebogárpajor, krumplibogár stb. találhatók.

A zengőlegyek (Syrphidae) vagy más néven lebegőlegyek többsége közepes méretű, élénk színű, méhekre, darazsakra emlékeztető rovarok. A kifejlett egyedeknek virágnektárra, pollenre és mézharmatra van szükségük, de a lárvák táplálkozásmódja eltérő. A család fajainak mintegy kétharmada tartozik a levéltetű-ragadozók csoportjába. Ebből fakadóan igen hasznosnak bizonyulnak a levéltetvek, pajzstetvek, atkák, legyek ritkítása terén. A vak lárvák szájszerszámukkal nyársalják fel a levéltetveket, majd kiszívják azokat. Egyetlen lárva két hét alatt akár 700 levéltetvet képes elfogyasztani.

A fátyolkák Chrysoperla fajcsoportja egy széles elterjedésű csoport, melynek növényvédelmi jelentőségét az is jelzi, hogy lárvájukat kibocsátással biológiai védekezésre is alkalmazzák. A kifejlett fátyolkák legtöbb faja nektárral, virágporral és mézharmattal (a levéltetvek édes váladéka) táplálkozik, a lárvák azonban magukat a levéltetveket falják fel. Egy átlagos fátyolkalárva teljes kifejlődése során 300–500 levéltetűt, fiatal lárvákból akár 1000 egyedet is elfogyaszt. Liszteskéből 600-800 darabot, rovartojásokból 300-6000 darabot is elpusztít. Egy ragadozó fátyolkaimágó naponta 15-100 levéltetűt pusztít el, az egy hónapra eső átlagos tetűfogyasztás 2500-3000 példány is lehet. Mivel az imágók hosszú életűek (több hétig, illetve több hónapig élnek), hasznosságuk még a lárvákét is meghaladja (forrás: A szántóföldi és kertészeti növények kártevői, Mezőgazdasági Kiadó).

A közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) az egyik legelterjedtebb faj. Mindenevők; esetenként érett gyümölcsöt, fiatal palántát, virágszirmot rágnak meg, azonban elsősorban állati táplálékot fogyasztanak. Fő táplálékukat a környezetükben található rovartojások, lárvák, bábok adják. Szívesen fogyasztanak levéltetveket, amelyeket tömeges megjelenés esetén jelentős mértékben képesek korlátozni. Főleg éjjel aktívak, nappal sötét, lehetőleg nyirkos helyen tartózkodnak. Tömeges elszaporodás esetén károkat is okozhat, de egymaga is képes egy egész kártevőegyüttes szabályozására is (forrás: A szántóföldi és kertészeti növények kártevői, Mezőgazdasági Kiadó).

 

Madárkák, sünök, kacsák – a kertész „kollégái”

A rovarok mellett a kisebb-nagyobb testű, gerinces állatok is segítségünkre lehetnek. A legnagyobb honos békafajunk, a barnavarangy étlapján a csigák szerepelnek az első helyen. Emellett férgekkel, pincebogarakkal, pókokkal és rovarokkal táplálkozik. Ezek között számos olyan kártevő van, mint pl. a krumplibogár, a repcefénybogár, hernyó (pl. káposztapillangó).

A feketerigó rovarokkal és földigilisztával táplálkozik, de nem vetik meg a csigákat sem. Az évszak adta táplálékkínálattól függően bogyókat, magvakat és gyümölcsöt is fogyasztanak.

A cinegék különösen a fiókák nevelése idején fogyasztanak rengeteg levéltetvet, hernyót és más rovarokat. Télen főként magok találhatók étrendjükön. A verebek is szorgos rovargyűjtők a költési idő alatt.

A sünt, bár a mesekönyvekből úgy ismerhetjük, mint egy növényevőt, aki a tüskés hátán hordja az odvába a lehullott gyümölcsöt, valójában egy ragadozó, rovarevő. Éppen ezért nevezik a kertész egyik pajtásának. A kertben élő és növényeket károsító rovarok, hernyók és meztelen csigák képezik a sün fő táplálékát, így féken tartja ezeknek a hirtelen és gyors elszaporodását még akkor is, ha az időjárási viszonyok a csigáknak kedveznek. Bár magányos életmódot folytatnak, ha egy nőstény sün megtelepszik kertünkben, akkor a kicsinyeit is ott fogja felnevelni, ami azt jelenti, hogy egész nagy területet fognak csigától, sáskáktól és más káros rovaroktól megtisztítani.

A denevér pedig az egyetlen olyan emlősállat, amely éjjel aktívan repül. Jelenlétük a környezet fajgazdagságának legjobb jelzője. Hazánkban legalább 25 denevérfaj él. A denevérek étlapján számos olyan kártevő szerepel, mint az alma-, és szilvamoly vagy a bagolylepke.

A cickányfélék (Soricidae) az emlősök (Mammalia) osztályába a cickányalakúak (Soricomorpha) rendjébe tartozó család. Három alcsalád, 19 nem és 304 faj tartozik a családhoz. A cickány nem egér! Bár testi felépítésük első ránézésre hasonlatos, még távoli rokonságban sincsenek egymással. Anyagcseréjük a testméretükkel fordítottan arányos. Minél kisebb egy állat, testfelülete a teljes testtömeghez képest annál nagyobb, és így hővesztesége is nagyobb, ezért állandó tápanyagfelvételre van szüksége. Étlapjukon főleg rovarok, pókok, ízeltlábúak és csigák szerepelnek. A cickányok éjszaka és nappal is aktív állatok, hiszen naponta testsúlyukkal megegyező vagy annál is több táplálékot kell felvenniük. Ha nem találnak elég táplálékot, sajátságos, merev állapotba jutnak. Gyakorlatilag éjjel-nappal ennie kell, másképpen éhen pusztul. A legtöbb faj a párzási időn kívül magányos életet él, többé-kevésbé állandó területen, amelyet véd a betolakodókkal szemben. Mivel a cickányok igen erős szagú anyagot termelő pézsmamiriggyel rendelkeznek, a legtöbb ragadozó inkább kerüli őket.

A vakond táplálkozását tekintve ugyancsak hasznos, hiszen rengeteg kártékony rovarlárvát fogyaszt el. Károsnak akkor tekintjük, amikor a gyepet feltúrja.

A fenti állatok egyik közös tulajdonsága az, hogy bizonyos praktikákkal a kertbe lehet csábítani őket. Van azonban egy olyan, hasznos állat is, amelyet úgy kell „betelepíteni” a területre. Ez pedig az az indiai futókacsa (Anas platyrhynchos f. domestica). Míg a többi fajta meztelen csiga ellen be-bejönnek bizonyos praktikák, a spanyol óriás könnyedén átmászik a tojáshéjon, átrágja magát még a kaktuszon is, ha az útjába kerül. Ez a kacsafajta tökéletes megoldást jelent a meztelen csigák ellen, ami nem csak a kifejlett példányokat fogyasztja nagy lelkesen, de a petéket is felkutatja, akárhol is rejtőznek a kertben. Nála környezetkímélőbb megoldás nem ismert a meztelen csigák ellen. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy tőlünk nyugatra már arra is van lehetőség, hogy a gazdák „feladatmegoldásra” kölcsönözzenek futókacsákat.

 

Hogyan csalogassuk a kertünkbe a számunkra hasznos rovarvendégeket?

Ha szeretnénk élni a természet kínálta lehetőséggel, és ezzel egyúttal mellőzni tudjuk a kémiai védekezést, akkor valahogyan a kertünkbe kell invitálnunk az „ingyen munkásokat”, vagyis a számunkra hasznos rovarokat.

Érdekes tény, hogy a parazitoidok és predátorok sem csupán állati eredetű táplálékot fogyasztanak, néhány illatos virággal a kedvükre lehet tenni. Ahhoz, hogy a hasznos rovarok energiát gyűjtsenek a létfenntartásukhoz és a szaporodásukhoz, maguk is megkívánnak némi szénhidrátban gazdag virágnektárt és pollent (amelyek értékes fehérjéket tartalmaznak számukra). Nem mindegy persze, hogy mit ültetünk: egyes növények sokkal jobb nektár-, illetve pollenforrásnak bizonyulnak társaiknál.

A konyhakert szegélyére ültetett dísznövények kellő csábítóerővel rendelkeznek a rovarok számára ahhoz, hogy a kertbe költözve a „szolgálatunkba” álljanak. A leghasznosabb szegélynek ültethető dísznövényeket közzé tartozik többek között a:

  • Kék búzavirág (Centaurea Cyanus) – a nektárjának igen magas a cukortartalma, ezért mágnesként vonzza a katicabogarakat, a fátyolkákat és a fürkészdarazsakat;
  • Fülesternye (Lobularia Maritima) – főként a fürkészdarazsak kedvelt növénye;
  • Kerti borágó (Borago Officinalis) – a levéltetvek irtásában élenjáró zöld fányolkák által leginkább kedvelt növény; a rovar előszeretettel helyezi a petéit a növény szőrös leveleire;
  • Óriás szilfium (Silphium Perfoliatum);
  • Festő pipitér (Anthemis Tinctoria).

A fenti lista korán sem teljes, hiszen számos olyan egynyári és évelő növény van, amelyik jó pollenadó képességgel rendelkezik, így szintén betöltheti a „csalinövény” szerepét. Az említett növények közös vonása, hogy ezek könnyen nevelhető, strapabíró fajok, így kezdő kertészkedők is bátran ültethetik őket.

Czékus Mihály

Kapcsolódó cikkek