Kitartunk a minőség mellett | Agrárágazat

Kitartunk a minőség mellett

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Magyaratád környékén még a homokbányát is termőre fordítják – mondják az arrafelé élők, és amikor ennek igyekeztünk utánajárni, hamar kiderült, mi a titka az ottani szövetkezetnek. Ami első látásra semmi szenzációsat, rendkívülit nem árul el, arról közelebbről nézve kitűnik: a gondosság, a törődés és a lelkiismeretes munka mind a gazdaság, mind a benne érdekeltek számára fenntartható gazdálkodást eredményez. Lackovics Sándor szövetkezeti elnököt kértük rá, vezessen be a Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet mindennapjaiba.

 

A megbecsült alkalmazottak

Valahogy úgy alakul, hogy beszélgetésünk tüstént a minőségi munkaerő kérdésével kezdődik. Arra vagyok kíváncsi, hogy ma, amikor a képzett és szorgalmas legjava külföldön próbál – a magyarhoz mérten extra – jövedelemhez jutni, Magyaratádon hogyan birkóznak a feladattal.

Amikor elnök lettem, magam is éreztem, hogy ezen a téren azonnali és gyökeres szemléleti fordulat kell. Az embereknek ugyanis nemcsak főszezonban kell fizetniük a számlákat, hanem, sőt, főleg télen, amikor valójában alig akad tennivaló a növénytermesztésben, de, ugye, a fűtés, satöbbi… Ezért 2006-ban, amikor a vezetést átvettem, megnéztük az előző három év átlagát, és úgy döntöttünk: felfelé kerekített átlagot fogunk fizetni a dolgozóknak egész évben, hogy biztonságban érezzék magukat – fejti ki Lackovics Sándor. Az új rendszer, mint mondja, nemcsak kiszámítható a dolgozóknak, nemcsak a megbecsülést demonstrálja, hanem ösztönző is a jó munkára. – Így jobban a magukénak érzik a közöset, és inkább a szívükön viselik a szövetkezet eredményességét – teszi hozzá.

 

Mi teszi a jó földet?!

Bár a Barátság Szövetkezet saját földje az osztatlan területek felosztásával és a tag-földtulajdonosok önállósodásával 260-ról 180 hektár alá csökkent, a domináns feladat – a teljeskörű szolgáltatás – ma is jócskán meghaladja a 800 hektárt. A növénytermesztési részszolgáltatással együtt pedig 2000 hektáron végez munkát a szövetkezet Magyaratád 50 kilométeres vonzáskörzetében.

A földek jók, átlag 22 aranykoronásak… De hát mit is jelent ez az „jó”, és mit jelent az aranykorona-érték? – kérdez vissza érdeklődésemre ravasz mosollyal Lackovics Sándor. –A kezelésünkben áll például az a 6 aranykoronás homokbánya, ami a mi kezünk alatt képes rá, hogy átlagtermést hozzon! – erősíti meg az elnök, s készséggel közli a számokat: kukoricából például tavaly 8-10 tonnát, repcéből 4,8 tonnát takarítottak be. Elmondása szerint a titok a talaj tápanyag-visszapótlásában rejlik, és persze rögtön megadja a kötelező tiszteletet az átvitt és szó szerinti értelemben vett égieknek: „a végső döntést persze a Természet hozza a termésről…!

 

A szár márpedig a földben marad!

E gondos talajtápanyag-gazdálkodás egyik döntő fontosságú eleme a szármaradványok visszaforgatása. – A szár marad! Mióta a rendszerváltás után lényegében megszűnt a szervestrágya-utánpótlás, ezt a döntést meg kellett hoznunk. Minden évben bombáznak minket az erőművek, a bálakereskedők, hogy adjuk el a maradványokat, de rendületlenül állunk. Csak két kis kazánunkat fűtjük, ami egészen elenyésző az összes szármaradvány-mennyiséghez képest – mondja az elnök. Indoklását természetesen a takaros talajvizsgálati eredmények és az azokra alapuló kimutatások is visszaigazolják.

– Ezekből kiderül, hogy még pénzügyileg sem éri meg lehozni a szárat a földről – mutatja az adatsorokat Sándor. – Ha mindazt a tápanyagot, ami a szárban van, következő évben műtrágyával kellene pótolni, akkor máris látná a gazda, hogy a gyors és könnyű pénz igencsak drága. Arról nem is szólva, mennyivel egészségesebb, természetesebb a természetes módon lebomló szár a talajban. Jobban őrzi a vizet, jobb tápanyag-utánpótlást biztosít – érvel a szövetkezetvezető.

 


Arc, kép.Lackovics Sándor 1959-ben született Kaposváron és a Magyaratád melletti Rácegresen gyerekeskedett, ahol „már az általános iskolában a foci volt a mindenem: inkább, mint a tanulás”, vallja ma is őszintén, így nem csoda, hogy „viccnek vettem volna, ha bárki akkor azt mondja, téeszelnökként végzem…!”. Mindjárt hozzá is teszi: szerinte a ma kisgyerekeinek is hiányzik a természet közelsége, a sok szabadlevegős időtöltés, a határban kószálás. Mivel azonban a labdarúgás komolyan és tehetséggel ment a fiatal Sándornak, a kaposvári gimnáziumi tanulmányok mellett folyamatosan edzésre járt, s 1974-ben már az NB I-ben igazolt focista volt a Rákócziban, majd a Vasasban. Sajnos, egy szerencsétlen Achilles-ín-szakadás derékba törte az ígéretes sportkarriert, „mondta is a doki: eztán már csak unokákkal focizhatok, óvatosan”. Így Lackovics Sándor előbb villamossági műszerész, majd agrár tanulmányai után – 1985-ben, hívásra – téesz-alkalmazott lett. Mint írtuk, az akkor már Barátság Szövetkezetként működő szövetkezet vezetését 2006-ban vette át – szoros eredménnyel legyőzve egyetlen kihívóját. Amikor két év múltán az elnökválasztás megismétlődött, már nem is akad konkurense a posztra…

„Mindebben a feleségem a legnagyobb támogatóm: nélküle mindez nem alakulhatott volna így”, vall magánszférája örömteli viszonyairól Sándor, aki arra is emlékszik, hogy az ő Erzsébetjét 1982. szeptember 25-én éjjel, az első óra-átállításkor kérte feleségül. Két gyermeküktől majdnem három unkájuk van – lányuktól két fiú született (mindkettő máris futball-akadémista Kaposváron), míg fiuk októberben néz apai örömök elé.

 

 

Elkél a mértékletesség

Az aratás után a talajban maradó növényi maradványok lebomlását persze Magyaratádon is szárbontó baktériumokkal segítik. – Szerencsére jól bevált, minőségi hazai termékekből tudunk vásárolni – árulja el Lackovics Sándor –, és ezt akkor juttatjuk ki, amikor a tarlóhántógép a talajba forgatja a szárat. A teljes sor úgy alakul, hogy szántás előtt rövidtárcsával 15-20 centi mélyen végigmegyünk a táblán, majd az őszi mélyszántásnál pedig legalább 32 centi mélyen forgatjuk át a talajt. Nálunk a kukoricában két év alatt szép, fekete humuszos lesz a talaj – jelenti ki az elnök.

A Barátság Szövetkezetnél a mélyszántást a vetésforgótól teszik függővé: ha kukorica után búza következik a vetésforgóban, akkor alkalmazzák. Ha búza után repce, vagy napraforgó után búza következik, akkor a tarlón rövidtárcsával mennek végig a táblán, adjuk közben a baktériumot, és végül gruberrel alakítják ki a magágyat.

Persze, ebben is elkél a mértékletes józanság, mert szerintem a szántás mellőzésének hátrányai is vannak. A pocok például köztudottan 10-20 centi mélységnél mélyebbre húzódik a hideg elől, és akkor már csak mélyszántással érhető el, hogy ritkuljon a populáció. Hosszú távon ezzel a veszéllyel kell szembenézni – mutat rá az elnök.

 

Oltók-bontók és meggyőző változások

Javult-e a földek szerkezete, termőképessége a baktériumok alkalmazása óta? – ezt kérdezzük eztán, és a válasz már túltekint a konkrét technológiai aspektusokon.

Nagy örömömre, a műtrágya-terheléses talajvizsgálatok azt mutatták ki, hogy a saját gyakorlatunk lényegében az ideális mennyiségekkel dolgozott eddig is. Vagyis annyit juttattunk ki az alaptrágyákból, amennyit a földek felvehetővé tudtak tenni a növények számára – fejti ki Sándor. Ugyanakkor szól a földtulajdon-szerkezet ellentmondásairól is. – Az igazán hatékony a precíziós gazdálkodás bevezetése volna, amivel még pontosabban hangolhatnánk a talajtápanyag-utánpótlást. Erre viszont csak akkor van lehetőség, ha a sok kisebb parcella (és mifelénk sok ilyen van) tulajdonosa is partner ebben – tárja szét a kezét az elnök. Kérdésünkre, hogy mi győzné meg a szövetkezeti integráció tagjait, Lackovics Sándor úgy véli, a fix felvásárlási árak: hogy a gazdák lássák, megéri beruházni, fejleszteni ennek érdekében. – Nekünk egyébként is folyamatosan célunk homogén technológiát követni és elterjeszteni. Közös érdekünk, hogy a teljes termesztési vonalon: vetőmagok, szerek, technológiaés egyebek terén egységes alkalmazásokat kövessünk, hiszen akkor még kifizetődőbb a tevékenységünk.

 

Árulkodó giliszták

Mindemellett azért azt is megtudjuk, hogy a Magyaratádon követett gyakorlat visszaigazolja a szárbontó és talajjavító baktériumok közvetlen hasznosságát. – Már két év után megmutatkoznak a kedvező változások, és nemcsak a talaj tápanyag-szolgáltató képességének a javulásában, bár nyilván abban is. A talajoltók segítenek megkötni a nitrogént, amit így aztán könnyebb felvennie a növénynek.A szárbontók pedig olyannyira javították a talajszerkezetet, hogy a gépek is könnyebben haladnak benne, vagyis a növények mellett a gazdálkodás kiadásai is csökkennek, mert kevesebb üzemanyaggal tud haladni a gép a jobb földben.

A javulás olyannyira szembeszökő volt – mesélte Sándor –, hogy az egyik szántóföldi bemutatójuk alkalmával az egyik szemfüles vendég hitetlenkedve emelt fel egy hatalmas földrögöt. Két gilisztát vett észre benne, majd a rögöt az orrához emelte, és gyanakodva szólt: „hát mégis használnak itt istállótrágyát…!?” – Természetesen neki is megmondtuk az igazságot: sajnos nincs szervestrágyánk, de tény, hogy a gyors humuszosodás megfigyelhető a baktériumok és a gondos talajápolás után.

 

Mit árul el a mai kenyér…?

Mindez azért is kap különös hangsúlyt Magyaratádon, mert, mint az elnök hangoztatja: meggyőződésük, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség az előrevivő út a magyar mezőgazdaság előtt. – Akitől mi takarítunk be, annak általában mi adjuk a vetőmagot is, és a stabil technológia mellett így tudjuk garantálni a minőséget. Azonnal mérjük is a tábláról lehozott termény minőségét: a hektolitersúlyt és egyebeket, ami mutatja a várható beltartalmi értéket – vezeti fel indoklását az elnök. – Meggyőződésem, hogy a hazai agrárium előtt a minőségitermelés áll, nem pedig a mennyiségi, a takarmányáru-előállítás. Ez a magyar mezőgazdaság valósága: nem a hektáronkénti 11,5 tonnás búzák hajszolása a cél, amikben gyenge a fehérje- vagy sikértartalom, hanem a minőségi búza. A mai bolti kenyér azért foszlik szét, amikor vágod vagy vajjal kened, mert nincs benne beltartalom. Viszont a földrajzi fekvésünk, a gonddal ápolt talajaink révén a minőségre lenne kereslet – érvel Sándor, aki mezőgazdász kollégáival egyetértésben úgy véli: hazai vetőmaggal, néhány újranyitott hazai malommal jövedelmezően lehetne a hazai kenyérpiac igényeit kielégíteni. – Mi mindenesetre nem a mennyiségi termelést tartjuk szem előtt, kitartunk a minőség mellett, és ezt próbáljuk ötvözni a mennyiséggel. Ezidáig beváltak a számításaink!

 

Zöldíteni is tudni kell

A Barátság Szövetkezet e szempontok alapján követi alaptrágyázási technológiáját, amelynek lényege a pétisó (MAS) alkalmazása. E hatékonytápanyag- és nitrogénforrásnak előnye, hogy javítja a termésmennyiséget és -minőséget, a növények általános állapotát és stressz-ellenállóságát, és javítja a talaj állapotát-szerkezetét azzal, hogy enyhén lúgosít. – A kukoricában és a napraforgóban április második felében juttatjuk ki, és azért is hasznos ez, mert nem hirtelen bomlik, hanem fokozatosan táplálja a növényt, folyamatosan rendelkezésre áll. Magánykészítéskor a talajoltókat is kijuttatjuk, vetéskor pedig mikroelemes straterműtrágya-granulátummal adunk fontos tápanyagokat, foszfortúlsúllyal, amire a gyökérfejlődés előmozdításához van szükség. Közben a napraforgó- és kukoricasorok mellé adagoljuk a jó vízoldékonyságú 120-150 kiló műtrágyát–részletezi az elnök. Arról is beszél, hogy a repcében mostanában az olajosok növénybetegségeinek megelőzésére-kezelésére alkalmas szerrel kísérleteznek. – Arra vagyunk kíváncsiak, elérhető-e a többszöri újravetés, illetve a repce-búza-repce vetésforgó anélkül, hogy a tipikus betegségek felerősödnének – mondja Lackovics Sándor. Az elnök mindemellett, a zöldítés kapcsán megjegyzi: az alapvetően jó irányú célkitűzés finomhangolására szükség volna. – Hogy mást ne említsek, a kisebb parcellákon gazdálkodók aligha tudják kiütemezni a néha túl szigorú határidőket. Akinél például napraforgó után búza jönne, aligha lesz 60 napja a zöldítésre: gyakorlatiasabban kellene ezt csinálni. De hogy csinálni kell, azzal egyetértek: mi a hagyományos zöldítés mellett például azt is megszoktuk, hogy az átrostált repcemaradványokat a búzatarlóra juttatjuk.

 

Mindenki szolgálatára

A magyaratádi szövetkezet mindezek mellett számos talajművelési és növénytermesztési kísérletnek is otthont ad. A már említett, minden egyes növényfajra külön kiterjedő műtrágya-terheléses vizsgálatok mellett a talajbaktérium-alkalmazást is külön parcellánként kontrolálják. – Én inkább óvatos voltam és vagyok új szerekkel, technológiákkal szemben, de azt kell mondjam: akárcsak a lombtrágyák, a baktériumok is fontos elemei a technológiának – ismeri el Lackovics Sándor. A szövetkezet e tevékenységi körének része a szántóföldi növényeiket érintőtöbb, mint 200 fajtasor-kísérlet. – Ezek és a növényvédő szeres kísérletek nemcsak nekünk segítenek a legjobb termék, vetőmag vagy más kiválasztásában, hanem azoknak a gazdáknak is, akik számítanak ránk a megfelelő megoldások megtalálásában – mutat rá kísérleteik közérdekű hasznára a szövetkezeti elnök.

Kohout Zoltán

Kapcsolódó cikkek