A legkedvesebb „udvartakarító”

Kedves, értelmes, kíváncsi és kezes állatoknak írják le a Zala megyei Nemesapátiban működő kecsketenyészet vezetői az anglo-núbiai fajtát. A szemre is egzotikusan ható állatok teje rendkívül egészséges, és a belőle készített termékekre egyre táguló piac vár, odafigyeléssel jól és jövedelmezően tenyészthetők. Ugyanakkor ez a szegmens is azzal küszködik, ami a magyar gazdaság más ágazataiban is kerékkötője a növekedésnek. Farkas Gyöngyvér tenyésztő és férje, Farkas Sándor számára azonban nemcsak a díjakat is termő, magas színvonalú szakmai munka a fontos Nemesapátiban, hanem a család lelki-szellemi fontosságát megerősítő katolikus közösségi munka is.

Szerencsés fordulattal jót alkotni

Mindketten „állatmániások” voltunk és vagyunk, és mindketten világ életünkben azt akartuk, hogy állatok vegyenek körül, s lehetőleg jó sok – vezet vidám előszóval a közös történetbe Farkas Gyöngyvér, amikor Nemesapátiban, a családi ház konyhájában, kávé mellett gombolyítjuk fel az anglo-núbiai kecsketenyészet históriáját. Azt is mosolyogva mesélik, hogy bár állatorvosnak készültek, ma már szerencsés fordulatnak ítélik, hogy mégsem lettek azok. – Miután a rendszerváltással megszűnt a nagyüzemi és mára lényegében eltűnt a háztáji állattartás is, legfeljebb a házi kedvencek, a kisállatok gyógyításával foglalkozhattunk volna egész életünkben, de ez nem a mi világunk. Mi viszont valami jót akartunk létrehozni, valami újat, jót és egészségeset akartunk létrehozni, még akkor is, ha tudtuk, hogy ez évi 365 napos és napi 24 órás elfoglaltság – teszi hozzá, mindjárt a motivációt is megjelölve Sándor.

Legeltetésből sikertörténet

A Farkas házaspárt az állattenyésztési ágazat 90-es évekbeli válsága is afelé terelte, hogy új utakat keressen. Sándor, aki az állattenyésztési mérnökség után marketingtanulmányokat is folytatott, a versenyszférában helyezkedett el kereskedelmi vezetőként, Gyöngyvér pedig az agrár-közigazgatásban kezdett dolgozni. – Az első anglo-núbiai kecskéket 2012-ben vásároltuk, amikor a legkisebb lányunk megszületett. Hogy milyen keveset tudtunk róla mint fajtáról, abból is látszik, hogy eleinte „udvartakarításra” szántuk: úgy véltük, majd rendben legeli a füvet... – folytatja még mindig derűs összegzéssel Gyöngyvér. – Azért később részben ez is megvalósult, csak éppen ezek az állatok nem a friss fűvel kezdik, hanem a fákkal, cserjékkel meg a gyomokkal – zárja a poént Sándor.

S bár jót és hasznosat akartak adni a hazai agrárközösségnek, talán ők maguk sem gondolták volna, hogy pár év múlva az ország egyik sikeres törzstenyészetét hozzák létre.

Többgenerációs törzskönyvezés

Ez a küllemre is különleges kecskefajta angol tejelő fajták és egy egzotikus afrikai, valamint egy indiai fajta keresztezésével jött létre, s kettős hasznosítását a bőséges tejtermelés mellett a nagy testtömeg teszi lehetővé. – A mi tenyészetünk húst nem értékesít: csak tenyészállatokat adunk el, illetve kecsketejet, sajtot, túrót, és más készítményeket – mondja Sándor. A Nemesapátiban született állatokat árutermelő- és tenyésztelepekre adják el, ahol az állomány produktivitásának a javítása a cél akár a több tej, akár a nagyobb húskihozatal szempontjából. – A tenyészetben minden egyed ismert, mindnek a szülői-nagyszülői adatait nyilvántartjuk, de még azt is folyamatosan regisztráljuk, melyik állat mikor mennyi tejet adott, mekkora volt a súlya, hogyan alakult a testalkata. Ahhoz, hogy hiteles törzskönyvet adhassunk, ezekre az adatokra precízen szükség van – hangsúlyozza a házaspár. Ugyanilyen szigorú a kiválasztás: egy tenyésztelepen csak a legkiválóbb mutatókkal rendelkező állatok maradhatnak meg továbbtenyésztésre.

Nappalok és háremek

Nemesapátiban jelenleg 36 anya található, ami azt jelenti, hogy jövőre akár 70 példányos szaporulatból kell majd szelektálni. A 2013-as, tisztavérű importra alapuló betelepítés során egyébként az 5 kiskecske mellé összesen 6 vemhes anyát is hoztak – ebből nőtt ki a mai állomány.

A tenyésztés alapja a fedeztetés, aminek az időzítését az állatok biológiai órája: a nappalok rövidülésének ritmusa adja meg. – Ilyenkor kezdenek ivarzani, nyilván azért, hogy az öthónapos vemhesség után, már a melegebb évszakban, tavasszal következzen az ellés – foglalja össze Gyöngyvér. Hozzáteszi, bár az ivarzás és ezzel az ellés szempontjából fontos, hogy a ridegen tartott újszülött kiskecskék ne a hideg legelőre szülessenek, a núbiai ebből a szempontból is „kényelmesen” tartható, mert kevésbé szezonális az ivarzása.

A törzstenyészetben egyébként azt is hitelt érdemlően kell tudni bizonyítani, mely állatnak ki volt az apja-anyja – ezt a fülből vett mintát elemző genetikai vizsgálatok igazolják. Ehhez persze a megfelelő bakot és anyát külön kell elhelyezni, így biztosítható nemcsak az említett nyilvántartási pontosság, hanem az, hogy csak a tenyésztési célnak megfelelően kiválasztott egyedek párosodjanak.

Az anglo-núbiai kecskebakok egyébként általában 10-40 anyás háremet tartanak, a Farkas-házaspár Nubistic Kecskefarm nevű tenyészetében ez persze kisebb, 5-10 egyedes csoportokat jelent.

Szeretet, nyugalom, ínyencség

Nagyon kedves, barátságos, simulékony, jól kezelhető állatok az anglo-núbiai kecskék – kísér a családi farm legelőjére Sándor. S valóban, a jámbor ábrázatú állatok a házőrző kutyusok rokonszenves magatartását idéző közvetlenséggel és bizalmával követik nemcsak a gazdát, hanem a látogató újságírót is. Igaz, a kecskékre jellemző kíváncsiság itt is érvényesül, amikor nemcsak a cipőfűzőt, hanem a fényképezőgép objektívét is előszeretettel kóstolgatnák... – Az egyik vevőnk annyira megszerette őket, hogy bár addig nem ismerte ezt az fajtát, később visszajött, és vitt még az elsőként vásárolt mellé további ötöt. Megértem, mert nem ijedős, nem ideges kecske ez, még a bakok sem támadókedvűek soha – zárja a jellemzést Sándor.

A nemesapáti tenyészetben persze nemcsak az állatok szeretete a szempont, hanem az állatok tejének hasznosítása is. – Igényes fajta a núbiai, a napi 3 vagy inkább 4 liter tejért meg kell neki adni, amit kíván: nyugalmat, jó takarmányt, rendszeres itatást, odafigyelést – mondja Gyöngyvér. A legeltetés mellett így az állatok folyamatosan kapnak szénatakarmányt, továbbá a fejős anyák tejelőtápot, ami készre granulált, a kellő abrak, rost-, mikroelem- és fehérjetartalmat biztosítja. Speciális összetételű táp-késztermék segíti a gidák ideális fejlődését is. Mindemellett a kíváncsi és sokoldalú núbiai kecskék előszeretettel fogyasztják a lédús takarmányok (alma, burgonya) mellett a falevelet, a borsót – és persze a cserjét, a fakérget, a gazat és a kórót: vagyis, mégiscsak „takarít”...

Volna helye a hazai gasztrokultúrában

A napi két fejés így, a jelenlegi viszonyok között napi 100-120 liter tejet ad. – A kecsketej A vitamint tartalmaz – szemben a tehéntejjel, ami az A vitamin előanyagát, a karotint –, ezért fehérebb, mint a tehéntej, a cukor- és fehérjetartalom nagyjából megegyező, viszont a zsírtartalma nagyobb, 4-5, de akár 7%-os is lehet. Ám a kecsketejzsír más szerkezetű és apróbb cseppekből álló, ezért könnyen emészthető. Egyszóval, a kecsketej méltán híres arról, hogy finom és egészséges – mondja Gyöngyvér, aki naponta 10-15 kiló sajtot készít. Az 1-2 nap alatt készre érlelődő gomolya és a lassabban, akár 4-10 hét alatt beérő félkemény érlelt mellett krémsajtot is előállít a nemesapáti családi farm. – Elsősorban éttermek, szállodák vásárolják, hiszen ma még inkább kuriózum ez a fajta kecskesajt. Ugyanakkor, ha volna valakinek ideje, pénze és energiája foglalkozni a kecskesajt marketingjével, akkor komoly jövőt lehetne jósolni neki a hazai gasztronómiában – vélekedik Sándor, aki hozzáteszi azt is, hogy az anglo-núbiai tejének sajátosságai miatt kevesebb alapanyagból több sajt készíthető. Marketingben jártas agrárszakemberként maga is tudná, mihez kezdjen a feladattal az egészséges, ízletes és különleges termékeknek a szélesebb konyhakultúrába való bevezetésével.

A fejlődés gátja (itt is) a munkaerőhiány

Csakhogy Nemesapátiban is kevés van abból, amiből az országban: megfelelő munkaerőből. Szinte szóról szóra ugyanazokat a – tíz éve még úgyszólván képtelenségnek hangzó – sztorikat halljuk a Farkas házaspártól, mint megannyi más gazdaság vezetőitől: ha van is kevés munkakereső, sajnos sokuk hanyag, fizikailag vagy mentálisan alkalmatlan munkaerőnek bizonyul. Nyáron ugyan szerencséjük volt néhány lelkiismeretes és lelkes egyetemistával, akik egyszerre tanulták és segítették a farmon folyó tevékenységet, de ahhoz, hogy a tenyésztőtelep fejlődhessék, legalább két megbízható és alkalmas dolgozóra volna szükség. Csakhogy ennyi sincs. – Pedig nem kérnénk lehetetlent. Amire itt szüksége van egy alkalmazottnak, az pár nap, egy hét alatt megtanulható, és a fizetés sem volna rossz, és nem kell megszakadni... – mondja csaknem szomorúsággal a hangjában Gyöngyvér. Sándor is úgy látja, hogy csak két ember kellene a kibontakozáshoz: ahhoz, hogy bővíteni tudják a 30-40 példányos állományt, és nagyobb, többféle sajtot kínáló kibocsátásra rendezkedjenek be, illetve bővíteni, korszerűsíteni lehetne az állatok elhelyezésére, fejésére szolgáló létesítményeket és gépparkot. – Ez egyelőre csak álom. Így most magunk végezzük a fejést, ami kétszer 2 óra, és a sajtkészítést, ami további 5-6 óra naponta, és akkor még nem beszéltünk azt állatgondozásról, meg hát a farmot érintő egyéb tennivalókról, illetve Gyöngyvérnél a házimunkáról, nálam meg a saját munkámról – sorolja Sándor, aki jelenleg is egy nemzetközi cég középvezetője.

Díjnyertes állatok

Hogy a fejlődésnek vannak/lennének távlatai, arra bizonyság az is, hogy a Nubistic Kecskefarm így is komoly szakmai sikereket ért el az utóbbi években. Tavaly az OMÉK-on 3 gödölyéjük és 3 növendékbakjuk szerepelt és a Tej Szakbizottság különdíját nyerte csoportjaiért, illetve a kiállítás legszebb növendékbakja díjat is Gyöngyvér állata kapta. Idén Kaposváron pedig Gyöngyvér anglo-núbiai gödölyecsoportja Kecsketenyésztési Különdíjat kapott. Minderről, illetve a különleges kecskefajtáról, a sajtkészítés érdekességeiről a farm honlapja (nubistic.hu) is sok hasznosat tartalmaz.

Kohout Zoltán

ARCKÉP

A Farkas házaspár még egyetemi ismeretségük révén választották egymást, s ma már három gyermekük – a 18 éves Márton, a 16 éves Eszter és a 6 éves Veronika – is kiveszi a részét a családi életből, így a kecskefarm működtetéséből is. Mint a cikkből kitűnik, a munkaerő-utánpótlás gondjai miatt erre szükség is van, ugyanakkor a família még ma is úgy tartja, hogy az állatok szeretete, tenyésztése és a róluk való gondoskodás egyben kedves időtöltés is számukra. A Nubistic Kecskefarm természetesen tagja a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének. Farkasék emellett tagjai a katolikus Magyar Schönstatt Családmozgalomnak is, amelynek szellemi céljai közt első helyen áll a család mint a társadalom alapvető része erejének és épségének megőrzése, és általa a hit, a benső fejlődés, a szerető gyermeknevelés és a közösségépítés előmozdítása.

 

Tartalom közti banner a cikk végére
no