Lombtrágya? Mint nekünk a vitamin…! | Agrárágazat

Lombtrágya? Mint nekünk a vitamin…!

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Az etei gazdaság agronómusának az emberek és a növények „nyelvét” is meg kellett tanulnia

Komoly küzdelem áll a Komárom megyei Ete-Agro Kft. szakemberei, vezetői mögött, akik stabilizálták és jövedelmezővé tették a község nevét viselő vállalkozást. Horváth Csaba növénytermesztési és növényvédelmi ágazatvezető maga is megerősíti: nemcsak a gazdasági viszonyok változásai és az időjárás szeszélye okoz-okozott folyamatos kihívást. Számára fontos tanulási időszak volt fiatal szakemberként kivívni a mezőgazdaságban veterán szakemberek, a helyi idősebb generáció respektusát, és megtalálni a közös nyelvet mind a kollégákkal, mint az intenzív körülmények között termesztett növényekkel – még ha ez utóbbi még ma is kissé különösen hangzik. Lássuk hát, mit értenek ez alatt Etén!

Dilemmák és dokumentumok

– Téeszelnök vagy mérnök: ez a kettő akartam lenni gyerekkoromban, mert úgy gondoltam, hogy a téeszvezetőnek jó sora kell legyen, az építészet pedig izgalmasan hangzott – mondja kertelés nélkül az Ete-Agro Kft. növénytermesztési és növényvédelmi ágazatvezetője. Pedig Horváth Csaba kisgyerekként inkább csak a családi szőlők és az inkább hobbiból, kézi kapálással művelt, félhektáros szántóföldi kultúrából ismerkedhetett a mezőgazdasággal. – De mindig is szerettem a határban járni. Amint megjött a tavasz, engem már kint lehetett látni, és nekem volt legelőször napbarnította alkarom. Amit sosem akartam, az az irodai papírmunka… – mutat körbe vegyes mosollyal katalógusokkal, vetéstérképekkel és más dokumentumokkal teli íróasztalán.

Végül osztályfőnöke bölcs szintézist javasolt a középiskoláját jó eredménnyel végző diáknak: ha ötvözné a két szakterületet, abból az agrármérnökség néz ki legelébb, így került Csaba a mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi karára, ahol az utolsó két évben már elszerződött az Etén akkoriban átalakulóban lévő Kossuth Szövetkezethez.

Egy próféta küzdelmei

Manapság, amikor az egész hazai agrárium a generációváltás kellős közepén jár, és amikor a felsőfokú végzettség még mindig csak néhányszázalékos az ágazatban, különösen érdekes, hogyan látja a pályakezdést egy fiatal szakmérnök. – Tudjuk, hogy a saját hazájában senki sem lehet próféta: nekem is meg kell-kellett küzdenem az idősebb kollégákkal a szakmai viták során, meg kellett tanulnom elfogadtatni magam és a szemléletem, és persze nekem is elfogadni az ő szempontjaikat – idézi fel Csaba. A kezdetek nehézségét fokozta, hogy a szövetkezet a 2000-es évek elején kezdte meg sokéves, komoly kihívásokat hozó átalakulását, amelynek eredményeként több cég vette át a különféle tevékenységeket. E folyamat közben vette át Horváth Csaba a növényvédelem és -termesztés irányítását. – Sokáig meg volt kötve a kezünk a stabilitás megalapozása, a pénzügyi egyensúly megteremtése miatt. Meg kellett például akadályoznunk, hogy elveszítsük a bérmunka-partnereinket, és hatékonyan tudjunk termelni, továbbá finanszírozni tudjuk a fejlesztési beruházásokat.

Válság és növekedés

A folyamat végül sikeresnek bizonyult: ma a Kossuth Szövetkezetből – több lépcsőben – létrejött Ete-Agro Kft. és a vele szorosan együttműködő, a szövetkezet állattartási ágazatát átvevő Állért Kft. Utóbbi végzi a 450 fejőstehén és szaporulatai gondozását. – A tejágazat válsága előtt új istállókat, fejőházat létesítettünk, és bár tavaly majdnem kiszívta a cég erőit a krízis, végül a tartalékok révén stabil maradt a cég – összegzi a közelmúlt eseményeit Horváth Csaba.

Az Ete-Agro még több pozitívumról számolhat be: nagyrészt az EU-támogatások révén milliárdos fejlesztések – szárítóépítés, traktor-, kombájn- és más gépvásárlások és -cserék – valósultak meg, miközben dinamikusan fejlődött a növénytermesztés volumene, szakmai nívója is.

A rekordot az eső sem moshatta el

Az 1000 hektáros, változó minőségű és aranykorona-értékű földek felett rendelkező etei gazdaság döntően a dolgozók és helyiek kezében van; tőlük bérli és nekik szolgáltat a vállalkozás. A felaprózódó és az osztatlan közös tulajdonok közötti tervezés kezdetekben szintén okozott fejtörést a gazdaságvezetésnek. – Szerencsére a falun belüli integráció és a higgadt szakmai tanács révén egyre inkább sikerül egymás mellé állítani az érdekeket – teszi hozzá rögtön az ágazatvezető. Elmondása szerint ma durván 200 hektáron terem gabona: benne a domináns búza mellett takarmánynak való tritikálé, míg a homokosabb talajokon lucernát állítanak elő. A napraforgó általában 120-170 hektárt kap a vetésforgóban, míg a repce 60-80, a cukorrépa pedig mintegy 35 hektáron terem. A döntő részt a kukorica foglalja el a maga 3-400 hektáros termőterületével. A takarmányozásban itt kap még szerepet a rozs, hibrid olaszperje szenázsnak, és e növények után másodvetésben a silókukorica.

A tavalyi év nálunk is rekordokat hozott minden területen. Még a repcénk is szépen hozott annak ellenére, hogy a korán kitett műtrágyát a tavaszi sok csapadék a mélyebb rétegekbe mosta. Így is lett vagy 3,5 tonnás az átlag. Kukoricából viszont 10 tonna felett arattunk, búzából 6,5, napraforgóból 3,5 tonnás volt az átlagunk – sorolja büszkén Horváth Csaba.

Elég egy apró hiba…!

Ebben és a korábban említett szakmaiszínvonal-emelkedésben szerepe van a világszerte, így szerencsére lassacskán nálunk is polgárjogot nyert, egykor még alternatívnak nevezett technológiák bevezetésének.

– A talajművelésben még keressük azt, ami nálunk leginkább beválna. Három éve sok eső volt, két éve száraz és forró, de nemcsak ez, hanem a nagy tábláink alatti földréteg sajátosságai is nehezítik a dolgunkat. Vannak területek ahol a vízzáró rétegek gyűrődése miatt megáll a víz. De például napraforgó utáni gabonák alá sosem szántottunk, ott kultivátorozunk. Pályáztunk az AKG programban is, ami támogatja a szántás nélkül való művelést – nyújt betekintést technológiájuk főbb vonalaiba az ágazatvezető. Aztán kiemeli, hogy mindennek csak következetesen talajkímélő szemlélettel, a talaj számára mindig az adott időpontban legjobb műveletet megadva van igazán értelme. Ezen kívül nagyon fontos szerep kell, hogy jusson a baktériumtrágyázásnak. – Nekem is van 35 hektár saját földem. Közte van olyan, amit úgy vettem át, hogy már az esőt sem volt képes beinni…! Nyolc évembe telt, mire rekordot termett. De általánosan igaz, hogy elég egy rossz mozzanat, egy átgondolatlan művelet valamelyik évben, és akkor aztán évekbe telhet, mire a hibát korrigálni tudod. A talajjal nagyon kell vigyázni! – fogalmaz félreérthetetlen szigorral a szakember. – Ugyanakkor szépen meg is térül a gondosság, mert nemcsak a gépek haladnak könnyebben a helyreállt talajszerkezetnek köszönhetően, de a növények is jobban gyökereznek, szebben fejlődnek a lazításos és baktériumos talajművelés után.

Lombtrágya: a meghatározó minimum

Etén a másik, nagy figyelemmel folytatott tevékenység a lombtrágyázás. E technológia az USA-ban már az 1950-es években megjelent – elsősorban a légi permetezésben –, és a 70-es évekre világszerte felfutóban volt, Magyarországon igen gyorsan követtük a világtrendet. Az Ete-Agrónál az új alapokra helyezett gazdasági-technológiai szerkezet részeként a 2000-es évekről kap hangsúly az intenzív rendszernek ez az eleme. – Nálunk is sok cég megjelent azzal, hogy a rézalapú lombtrágyázást „erőltesse”. Értünk is el szép eredményeket a gabonában, de természetesen pillanatok alatt eljutottunk mi is oda, hogy nem lehet vagy nem érdemes a mikro-, mezo- és makroelemeket különválasztva alkalmazni. Közismert a Liebig-féle minimumtörvény: hiába adsz például maximális mennyiségű nitrogént a növénynek, ha például a bór vagy a molibdén kevés, akkor nem fog tudni annyit hasznosítani, mint ha mikro- és mezoelemekből is megkapja a minimálisan szükséges mennyiséget – fejti ki Horváth Csaba. Ő az Ete-Agrónál folyamatosan ki is terjesztette a lombtrágya-alkalmazást az olajosnövényekre és a cukorrépára is: utóbbiban a bórt például kifejezetten a tömegre és a cukortartalomra hatóan. – Olyan ez, mint a vitamin az ember számára. Köztudott az a szomorú tény, hogy manapság az élelmiszerekben egyre kevesebb a vitamin-, nyomelem- és ásványianyag-tartalom. Hiába eszünk és etetünk zöldséget, tejet és gyümölcsöt a gyerekeinkkel, messze nem kapják meg azt a tápanyagmennyiséget, amire szükségük lenne a szervezet egészségéhez. Ezeket táplálék-kiegészítőkkel kell pótolni, ami a mi esetünkben hasonló, mint a növényeknél a lombtrágya – mutat fel analógiát a humánélelmezés területéről az ágazatvezető.

Mindenütt szükséges, mindenütt megtérül

Ezek az anyagok mind részt vesznek a fotoszintézisben, lényegében ezek segítségével építkezik a növény. Ennek révén lesz erősebb, ellenállóbb, termékenyebb, és a beltartalom is nagyban függ ezektől a feltételektől. Így aztán én a komplex műtrágyák és lombtrágyák híve vagyok. Ezeknek az alkalmazása, kijuttatása természetesen egyéb technológiai feltételeket követel a permetezést illetően. Ugyanakkor az esetleg lemosódó lombtrágya legrosszabb esetben is a talajba jut, és onnan szívódik fel a növénybe. Egy biztos, az intenzív technológiák ma már nem nélkülözhetik ezt a megoldást. Kis, akár néhányhektáros parcellákon ugyanúgy szükség van rá, mint egy többszáz hektáros táblán. Én elő is szoktam írni ott, ahol növényorvosként tanácsadást vállalok, hiszen a lombtrágyában lévő elemek bejuttatása és a minimumtörvény nem a kultúra termesztési méretétől, hanem a növény tápanyagszükségletétől függ – hangsúlyozza Horváth Csaba.

Az említett technológia az Ete-Agrónál is a növényvédelmi beavatkozásokkal együtt történik. A legkönnyebb dolguk a jól bokrosodó, nagy lombfelülettel rendelkező gabonában és repcében, no meg cukorrépában van. Ugyanakkor kukoricában előfordul, hogy nem lehet a növényvédelmi kezeléssel együtt – a még kicsiny levélfelület miatt – kijuttatni a lombtrágyákat, ezért a jó hatás elérése érdekében külön kezelésre is sor kerülhet.

Kohout Zoltán

Arc, kép. 

Az idén 44 éves Horváth Csaba a mezőgazdaság lelkes híveinek válaszát adta arra a kérdésemre, van-e hobbija. „Ezt a szakmát csak szerelemmel, szerelemből lehet csinálni. Anélkül egyszerűen nem megy. Üzleti alapon rövid távra jelenthet érdeket, de hosszú távon egész’ biztosan nem”, vallja a növénymérnök, aki azt a ma már gyakran szlogenként emlegetett indián közmondást szintén magáénak érzi, mely szerint a földet az unokáinktól kaptuk kölcsön, s nekik is kell visszaadnunk épségben, egészségben. „Nekem pedig van kikre gondolnom, hiszen három gyereket nevelünk a feleségemmel, és a legidősebbről, a fiúról már most könnyen el tudom képzelni, hogy az apja hivatását fogja követni”, vetít vonzó képet a jövőbe Csaba, aki egy 13 éves és egy 3 éves kislányra is gondot visel.

Az etei lakosként kis magángazdaságot is sikerrel üzemeltető gazda nem vadászik, „legfeljebb a vaddisznót lőném meg a vadkárok miatt”, mondja tréfásan, és a horgászatokon is „főleg csak az italfelelősi szerep az enyém”. A lovaglás „olyan vágy, amit most, hogy a nagyobb gyerekeim gyakorolják, már kevésbé érzek sürgetőnek”, legyint Csaba, azt viszont hozzáteszi: a korábban nagy kedvvel művelt thai boxra ma már kevés ideje van.

Kapcsolódó cikkek