Mind fenyegetőbb az orosz-ukrán jelenlét | Agrárágazat

Mind fenyegetőbb az orosz-ukrán jelenlét

A mennyiség helyett a minőség a túlélés stratégiája a magyar gabonaágazatban

A következő években ugrásszerű termelésnövekedés várható Ukrajnában és Oroszországban a gabonatermesztésben. Miután a túltermelés már így is jelent gondokat az ágazat magyar gazdáinak, az utolsó percekben vagyunk a kiutat megjelölő stratégia kidolgozásában – így összegezhetőek a főbb megállapítások a szektor vezetői számára a K&H-ban rendezett Agrár Klubon.

Már 1-2 százalék is komoly gond lesz!

A tavalyi kiugró terméseredmények alapján talán meglepő, hogy éppen most kongatjuk a vészharangot a gabonatermesztés jövőjével kapcsolatban, de figyelmeztetőek a világszinten magas készletek. A tavalyi, mintegy 1,2 millió tonna malmi és 2,5-3 millió tonna takarmány minőségű termés legnagyobb részét egyelőre nem értékesítették a gazdák, így annak értéke nem realizálódott a termelőknél. Eközben viszont Ukrajna és Oroszország egyre nagyobb mennyiséggel van jelen a világpiacon. Jelenleg a globális piac 56-58%-át teszik ki, így ha a közeljövőben csak 1-2%-kal növekszik a keletről érkező export gabona mennyisége, már az is igen komoly nehézséget okozhat a hazai termelők számára – hívta fel a figyelmet az ágazat problémájára Tresó István, a K&H Agrárüzletág vezetője az Agrár Klub legutóbbi rendezvényén.

Dr. Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutatóintézet kutatási igazgatója szerint míg a fejlett országokban a demográfiai fejlődés miatt inkább keresleti korlát, addig a fejlődő országokra kínálati korlát jellemző, így eltérő stratégia kell a két célpiacon. Világszinten a búza iránti kereslet 60 millió tonnával, a kukoricakereslet pedig 100 millió tonnával növekszik 5 évente. A repce esetében elképzelhető a termelés visszaszorulása Európában. Közben a napraforgó termelése egyre inkább Dél-Kelet-Európa irányába tolódik, a szójánál pedig a következő években ugrásszerű termelésnövekedés várható Ukrajnában és Oroszországban.

 

De akkor mi a megoldás?

A szakemberek szerint a hazai gabonatermesztésnek az ömlesztett áru mellett egyre inkább a termelési hely és minőség szerint megkülönböztethető, a végfelhasználás szerint elkülönülő specifikus termelés irányába kell elmozdulni. Ez jelentős többletráfordítást, külön termeltetői szerződések kialakítását és jól izolált logisztikai lánc megvalósítását kívánja meg. A sikeres feltétele a vertikális integrációk megerősödése, és a fizetőképes kereslet, amely elismeri a magasabb hozzáadott értéket.

Dr. Kovács István Dezső (üzletág-igazgató, KITE) a jó minőségű, a piaci elvárásoknak megfelelő áru előállítását hangsúlyozta. Csak nagy mennyiségű, minőségben egységes és egészséges, a bioüzemanyag-gyártók, a malomipar és a takarmánykeverők eltérő igényeit kiszolgálni tudó áruval vehető fel a verseny a hazai és a nemzetközi piacokon. Ehhez a kiterjedt vasúthálózat, a környező (bosnyák és olasz) felvevőpiacok kiaknázása mellett a precíziós technológiák fejlesztése kell, ami gazdaságos, folyamatosan fejleszthető és többletjövedelmet hozó gazdálkodást tesz lehetővé.

Kapcsolódó cikkek