Néha a szerelem is árt az agrár-munkaerőnek

Keserű a szamócahelyzet: elfogy a munkáskéz, alig van, aki leszedné az egyébként piacképes szezonális gyümölcsöt – adja hírül a sajtó ezekben a napokban. A probléma ennél sokkal tágabb: a szakértők lesújtó, kilátástalan képet festenek a munkaerő-utánpótlás esélyeiről, aminek néha a randevúk, néha a szakképesítés hiánya, néha a piálás, néha „csak” a rossz állami foglalkoztatásszervezés az oka…

Ma már a fejlődés gátja is

A két legalapvetőbb területen tesz keresztbe a magyar mezőgazdaságnak a szorgos és képzett munkaerő hiánya. Az egyik stratégiai terület a műszaki-technikai fejlesztés. A hazai mezőgépész-ágazat szakértői szerint a gépész-utánpótlás akadozása azzal fenyeget, hogy hiába fejlődik a gépállomány a bőkezű EU-támogatásokkal, az új eszközök kihasználtsága romlik. Ma 4-5 ezer fős mezőgépészigény van, de az oktatás csak ennek tizedét bocsátja ki évente…

A másik terület a növénytermesztés. Ha nincsenek hozzáértő gépészek, dolgozni képes és szorgalmas szak- és segédmunkások, akkor elmaradnak a beruházások: fajtagyarapítás, ültetvényfejlesztés stb.

Mindenki jól járna jobb jogszabályokkal

A zöldség-gyümölcságazat egyes szakértői úgy fogalmaztak az Agrárágazatnak: a munkanélküliek, közmunkaprogramokba bevont emberek nagy része nem alkalmas arra, hogy érdemben foglalkoztassák őket. Sokuk fizikailag nem képes a szüreti-betakarítási munkákra, mások mentálisan alkalmatlanok: sokan isznak, nem tartják be a munkaidőt, sokukra nem lehet rábízni egy-egy érzékenyebb termény leszedését, akár egy egyszerűbb gép üzemeltetését. Van, aki szerint megoldás lenne, ha a közfoglalkoztatók bérbe adnák a munkaerőt az agrárium legégetőbb időszakaiban, így jól járna a nemzetgazdaság is, a munkavállaló is, hiszen a közmunkánál magasabb bért kapna.

Kutatók szerint hatékonyabb közmunkaprogrammal, oktatás- és foglalkoztatásszervezéssel javítani lehetne hazánk versenyképességén, de ahhoz végre a szükséges jogszabályok megalkotására volna szükség.

A szerető, a piás és az 5 tanítvány

De vajon milyen mély ez a dolgozni képtelenség, motiválatlanság? Az Agrárágazatnak nyilatkozó gazdák szerint a munkanélküliségből és/vagy a közmunkaprogramokból elvileg felvehető munkások jelentős hányada „motiválatlan, képzetlen, hanyag, pontatlan, alkoholista vagy egyszerűen túlkoros, fizikailag alkalmatlan". Egy gazda forrásunk olyan esetre is emlékszik, hogy valaki azért hagyta ott a napszámot, mert férjes asszonyba volt „szerelmes", és csak hétköznap volt mód a légyottra... Mások csak addig dolgoznak serényen, míg meg nem kapják az első 3-4 napi bért: aztán napokig nem jelentkeznek. Egy gazdaságvezető azt idézte: egy kertészeti segédmunkás-tanfolyamra 20 jelentkezőt írattak be, 15-en jelentek meg az első órán, s végül 5-en végezték el a kurzust.

A legtöbb szorgalmas, hatékony segéd- és szakmunkás már nyugat-európai birtokokon vagy más ágazatban dolgozik. Hazánk e téren máris rászorul a migrációs vendégmunkásokra. „Ha romániai vendégmunkásokat szerzel, azok fognak hajtani, mert ők tényleg keresni akarnak!" – mondta egy gazda forrásunk.

Már románok, ukránok se jönnek ide…

A legfrissebb hírek szerint hiába emelkedtek azt utóbbi években a napszámos-jövedelmek, alig találni tartós, minőségi munkára hajlandó és alkalmas embert a szamócaszezonra. Míg itthon 800-1400 forintos órabért fizetnek a termelők, Európában ennek a 2-3-4-szerese a napi bér, így az fenyeget, hogy a nagyjából 10 ezer tonnás magyar szamócatermés egy része kárba vész. És így zárul a bevezetőben említett folyamat: máris vannak termelők, akik a munkaerőhiány miatt hagynak fel a szamócatermesztéssel.

A „megoldás” a vendégmunkás alkalmazás – lenne, mert ma már ott tartunk, hogy a magyar napszámosbér már az ukrán, szerb, román vendégmunkásoknak sem vonzó a nyugat-európaiakhoz képest.

Kohout Zoltán (forrás: Agrárágazat, index.hu, nepszava.hu)