Nem pusztán összeírás | Agrárágazat

Nem pusztán összeírás

Magyar tudós is részt vett a sztyeppék világát összegző nemzetközi munka koordinálásában

„Tán csodállak, ámde nem szeretlek” – írta majd’ két évszázada az alpesi hegyvidékről Petőfi Sándor, aki köztudottan a magyar Alföld tájaiért rajongott. A sokszor veszélyeztetett európai-ázsiai pusztákra vigyáznunk kell és érdemes, ezért is fontos, hogy most – kiemelt magyar részvétellel – átfogó tudományos „leltára” készült e különleges és gyakran különlegesen szép vidékek ökológiájának.

Eurázsiában sztyeppének, Észak-Amerikában prérinek, Dél-Amerikában pampának hívják a mérsékelt égövi füves pusztákat attól függően, mely földrész mely kultúrája található rajta. Mi, magyarok a hőn szeretett Alföldünk – Petőfi szavaival élve – „tengersík vidékin” található vidékét pusztának nevezzük. A mi Hortobágyunk egyébként az Eurázsia jelentős részén és Afrika északi területein is végighúzódó sztyeppövezet észak-nyugati határvidéke is egyben. A mi térségünkben elsősorban erdős, ligetes, néhol cserjeszigeteket, magas füvet növelő területek alakultak ki erdős, magas füvű, másutt sivatagi és hegyvidéki típusú sztyeppék jöttek létre – az eltérő éghajlati-ökológiai okok (csapadékmennyiség, hőmérséklet, talajviszonyok) hatására.

Az eurázsiai és afrikai puszták ugyanakkor számos ponton veszélyeztetettek, védelemre-megőrzésre szorulnak, továbbá mindeddig nem készült összegző, adatgyűjtő kutatás a mintegy 10,5 millió négyzetkilométernyi terület világáról. Erre most nemzetközi kutatócsoport vállalkozott, amelynek egyik koordinátora Török Péter, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Ökológia Tanszékének docense, az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója volt. A sztyeppék különböző típusairól száz, különböző nemzetiségű (köztük orosz, kazah, kínai, magyar, német és török) szakember munkája révén szerkesztették meg az a hiánypótló dokumentumot, amely a Biodiversity and Conservation (Biodiverzitás és Természetvédelem) nevű rangos angol nyelvű szaklapban jelent meg ez év novemberében.

A kutatók abban bíznak, hogy a fontos  mérföldkőnek számító munka jelentős hatással lesz a jelenleg igen veszélyeztetett sztyeppterületek kutatására és megőrzésére.

(KZ)

Kapcsolódó cikkek