A neonikotinoid-hatóanyagú növényvédőszerek korlátozása

Borítókép

A neonikotinoid olyan rovarölő hatású hatóanyagcsoport, melyet vetőmagcsávázásra és állománykezelésre is használtak főként kukorica, repce, napraforgó, cukorrépa és kalászos kultúrákban. A neonikotinoid hatóanyagcsoport három képviselőjét a klotianidin, imidakloprid és tiametoxam hatóanyagokat az EU Bizottság üvegházi felhasználásra korlátozta. Hazánkban ezek a hatóanyagok a 2013. évi felfüggesztés előtt kukorica-, napraforgó- és repcevetőmag csávázószereként kulcsfontosságúak voltak. Felfüggesztésük óta nehezen és csak nagyobb környezeti terheléssel helyettesíthetők.

Egy dolgot be kell látnunk: az emberiség száma egyre nő, jelenleg 7,6 milliárd ember él a Földön, az élelmezésük nem egyszerű feladat. A kultúrnövények általában gyengébb ellenálló-képességekkel rendelkeznek, mint a vadon növő társaik, ezért a védelmük, a növényvédelem roppant fontos. Számtalan olyan károsító létezik, amelyek elleni védekezés nélkül nem lenne mit betakarítani. Ugyanakkor sokakban megfogalmazódott az igény, hogy mivel amúgy is sok káros anyaggal vagyunk körbevéve, legalább az élelmiszerekben ne legyenek. Számos növényvédelmi módszer látott napvilágot, ökológia gazdálkodás, biológiai növényvédelem és manapság oly divatos fenntartható gazdálkodás. „Vigyázzatok a Földre! A Földet nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön” – tartja egy amerikai őslakos mondás. Valóban, vigyáznunk kell a Földre. Az éremnek két oldala van. Egyrészt el kell látni a Föld lakosságát egészséges élelmiszerekkel, miközben vigyáznunk kell a környezetre is. Megoldható! Az Európai Unió irányelvvel szabályozta a növényvédő szerek fenntartható módon történő alkalmazását, 2014-től kötelezően előírva az integrált növényvédelem alkalmazását a tagországokban. Az integrált növényvédelem alapelveit hazánkban a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet 8. melléklete tartalmazza. Röviden talán úgy lehet megfogalmazni az integrált növényvédelem növényvédőszer-használatát, hogy akkor és csak akkor, és csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges, hogy a károsítók okozta problémákat a gazdasági kárt okozó szint alá csökkentsük. Ehhez természetesen szükség van jó pár dologra, amelyekkel valóban le lehet csökkenteni, bizonyos esetekben kiváltani a növényvédőszer-használatot. A legfontosabb talán a növényvédelmi előrejelzés, amellyel pontosan meghatározható a kijuttatás ideje, elkerülve ezzel a felesleges, rossz időben történő és ez által hatástalan növényvédőszer-kijuttatást. A teljesség igény nélkül – az integrált növényvédelem része a mechanikai, agrotechnikai és biológiai növényvédelmi módszerek (rezisztencia, tolerancianemesítés, talajvizsgálatra alapozott tápanyag-utánpótlás, vetésváltás) is, azonban ezek ismertetésére most nem térünk ki.

Magyarországon a méhek védelméről a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010 (IV. 23.) FVM rendelet 15. § (1) bekezdésében rendkívül szigorú előírással rendelkezik. Gazdasági növények kezelése a virágbimbó feslésétől a virágszirmok lehullásáig terjedő időszakban (virágzásban) méhekre kifejezetten veszélyes vagy kifejezetten kockázatos növényvédő szerrel tilos. A tilalom a virágzás idején kívül is érvényes, ha a táblát vagy annak környékét tömegesen virágzó mézelő növények borítják, vagy ha a gazdasági növényt a méhek egyéb okból látogatják.

Ugorjunk vissza egy kicsit az időben!

Egyes feltételezések szerint a neonikotinoid hatóanyagú szerek alkalmazása negatív hatással lehet a méhekre, és egyes esetekben a méhek pusztulásáért ezek használatát tették felelőssé. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a méhek számos egyéb ok miatt is pusztulhatnak. Ezek közül az újabban gombáknak tartott Nosema spp., a Varroa atka és az általa terjesztett vírusok, valamint a deformáltszárny-vírus (deformed wing virus, DWV) a kiemelkedő méhegészségügyi problémák. Egyes baktériumos betegségek és a Nosema ellen – bár tilos – bizonyos méhészek humán-gyógyszerekkel próbálnak védekezni, amíg az ellenőrzések ki nem terjedtek ezekre is.

Az Európai Bizottság és a tagállamok többsége felkérték az EFSA-t (Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal), hogy készítsen jelentést, amely a neonikotinoidok használata és a méhek pusztulása közötti összefüggést vizsgálja. A 2013 januárjában megjelent tanulmány szakmai körökben heves vitát váltott ki, mivel sok szakmai kérdést nyitva hagyott. Az Európai Bizottság támogatta ezt a javaslatot, a tiltást kiterjesztették az összes méhekre attraktív növényre, és nem csak a csávázásra, hanem az állománypermetezésre és talajfertőtlenítésre is. Az EFSA tanulmányával párhuzamosan készült a Humboldt Egyetemen is egy tanulmány, mely a neonikotinoidok betiltásának a hatásait vizsgálta a mezőgazdaságra vonatkozó társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból. A tanulmány kimutatta, hogy a neonikotinoidos vetőmagkezelés betiltása az EU-ban öt év alatt akár 17 milliárd eurós gazdasági kárt is okozhat és 50 000 munkahely kerülhet veszélybe, főként a keleti tagállamokban, így Magyarországon is.

Az Európai Unió 48512013/EU végrehajtási rendeletében 2013 december elsejével felfüggesztette a neonikotionoid hatóanyagú csávázószerekkel kezelt vetőmagvak felhasználását többek között a kukorica, repce, napraforgó, szója, mák kultúrák esetében. Tilos továbbá a méhek számára vonzó növények virágzást megelőző permetezése, valamint a neonikotinoidos talajfertőtlenítés is.

Az ezt követő időszakban számos szervezet, kutatócsoport foglakozott a kérdéssel: vajon tényleg e hatóanyagok használata felelős-e a méhek pusztulásért. Természetesen voltak megerősítő és elutasító tanulmányok is. Egy dolog azonban nem változott: élelmiszert kell termelni a Föld növekvő lakossága számára. A növénytermesztés nem szűnt meg, a károsítók száma bizonyos kultúrákban a ma divatos „zöld” készítmények hatására nőtt is. A növénytermesztők a tiltást követően, a még rendelkezésre álló, méhekre szintén kockázatos készítményekkel (szerves foszfosav-észterek, piretroidok) permeteztek, egy tenyészidőben több alkalommal is. Őszi káposztarepce, napraforgó, kalászos vagy kukorica esetében a neonikotinoidos csávázás a talajlakó és a fiatalkori kártevők ellen is védelmet nyújtott. Ezek hiányában a növénytermesztőknek a kelés után a csírakori és fiatal növényeket állománykezelniük kellett a fent említett és az adott kultúrában engedélyezett hatóanyagokkal. Ez kétszeri-háromszori kezelést jelent, ami 2-3-szor jobban terheli a környezetet, továbbá jelentős üzemanyag-felhasználással és a traktor általi taposási kárral jár.

Az EFSA a betiltás utáni második év végére ígérte, hogy a beérkező tanulmányok alapján dönt a neonikotinoidok további sorsáról. A döntés jelentősen elhúzódott, a korlátozás érvényben maradt.

Számos cikk született ezen időszak alatt a „méhgyilkos”-nak bélyegzett szerekkel kapcsolatban, azonban ezt a kérdést árnyaltan kell kezelni. Valóban, a méhekre kifejezetten veszélyes hatóanyagok ezek, de az engedélyokiratnak megfelelő használat, a 43/2010 (IV. 23.) betartása esetén a méhpusztulás elkerülhető. Az elmúlt időszakban a méhpusztulás nem szűnt meg, noha e készítmények használata korlátozva volt.

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület levélben reagált a neonikotinoidos csávázások szükséghelyzeti engedélyeire. Leírták, hogy a hazai méhcsaládok egészségi állapota az ország sok méhészetében gyenge, az okokat nem tudják, de aggodalmukat fejezték ki az EU bizottsági rendelet ellenére kiadott szükséghelyzeti engedélyek miatt. A NÉBIH álláspontja szerint mivel nem bizonyított, hogy a méhpusztulás csak a neonikotinoidoknak köszönhető, és mivel a helyettesítésükre használt hatóanyagok veszélyesebbek, a szükséghelyzeti engedély kiadásáról döntöttek.

2018 márciusában az Európai Parlament állásfoglalásában kiállt amellett, hogy az EU és tagállamai tiltsák be a neonikotinoid rovarölő szereket, és fektessenek többet a méhek védelmébe. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) közzétette a témában 2013 óta összegyűlt kutatási eredményeket, melyekkel alátámasztják, hogy az említett növényvédő szerek károsítják a méheket. Ugyancsak ezen a héten hozta nyilvánosságra egy nemzetközi kutatócsoport azt az átfogó vizsgálatát, amely bemutatja, hogy a neontikotinoidok kiválthatóak döntően vegyszermentes védekezési módokkal, gazdasági károk nélkül. A neonikotinoidok és más felszívódó növényvédő szerek hatásait vizsgáló nemzetközi tudóscsoport kimondta, hogy e növényvédő szerek korántsem olyan hatékonyak, mint ahogy azt korábban gondolták – viszont a természetes ökoszisztémát, a beporzó rovarokat károsító hatásaik miatt indokolt a betiltásuk.

2018. április végén jött a hír, hogy év végétől tilos lesz szabad földön használni három neonikotinoid hatóanyagú rovarölő szert. Magyarország a javaslat ellen szavazott. A Magyar Növényvédelmi Szövetség elhamarkodottnak tartja a döntést. A növényvédőszer-gyártók által benyújtott, hivatalosan is elismert dokumentumokat az EFSA nem fogadta el. Jogilag még nem elfogadott útmutatást alapul véve döntött e három neonikotinoid végleges betiltásáról szabadföldön. A tiltás zárt termesztő berendezésekre nem vonatkozik.

Zsolnai Balázs

no