Nincs idő ugaroltatni

„Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból.

Szeretem? de szeretem.”

(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra)

Tekintettel arra, hogy ilyenkor, ősszel már látszik a munkánk gyümölcse, szerintem sok mezőgazdasággal foglalkozó kolléga gondolja ugyanezt. Az őszi kalászosokkal végeztünk, szerencsés esetben már el is adtuk, megúszva ezzel a tárolási költségeket, a repcét elvetettük, és jön az én személyes kedvencem: a kukorica és a napraforgó betakarítása. Számomra ez megunhatatlan időszak. Persze annak kevésbé, aki naphosszat kint van a határban, és ül a kombájnon, vagy épp hordja-viszi a terményt. Az ősz mindenkinek megterhelő. Egyszerűen nincs elég ember ennyi munkára, mert olyan szintű munkacsúcsot jelent ez a vállalkozásoknak, amit szinte lehetetlen, de legalábbis nagyon nehéz beilleszteni a munkaidőkeretbe.

Munkacsúcsok pro és kontra

A talajművelés időigénye már az idényjellegéből következik. A növényápolási eljárásokat is figyelembe véve mindössze két-három téli hónapban szünetelhetnek a munkák. A talajművelési, talajjavítási technológiák fejlődése a művelés idényjellegét ugyan nem módosította, de lehetővé tette az őszi és tavaszi munkacsúcsok csökkentését. Hogyan? Többek között a talajnedvesség veszteségének csökkentésével, az arra alkalmas nyári alapműveléssel, vagy az egy menetben végezhető tavaszi elmunkálás és mikrobiológiailag aktív magágykészítés lehetőségeinek bővülésével. A termesztendő növények vetésterületét és azok egymáshoz viszonyított arányát úgy érdemes kialakítani, hogy művelés, vetés vagy betakarítás idején ne alakulhassanak ki nehezen leküzdhető munkacsúcsok. Persze könnyű ezt mondani, hiszen jön egy-egy váratlan időjárási „anomália”, és mindjárt borul is a jól szabott tervezés. Plusz a jövedelmezőség kényszere, ami szintén sokszor hat e célszerű törekvés ellen. Ezért nincs idő ugaroltatni.

A pihentetés előnyei

Az ugaroltatás, avagy a földek parlagon hagyása egyike a legnépszerűbb zöldítési programoknak (több mint 20 féle lehetőség közül lehet választani). A zöldítés alapvetően egy ma már államilag támogatott környezet- és éghajlatvédelmi intézkedés. Amellett, hogy a területalapú támogatást is döntően befolyásolja, a talajaink minőségére is igen nagy hatással lenne. Mivel azonban nincs idő rá, vagyis nem szívesen hagyja senki sem a területét „kihasználatlanul”, valamilyen más módszerrel kell biztosítanunk azt az előnyt, amit a pihentetéssel érnénk el. A pihentetés előnyei között szerepel a talajból a termesztéssel kivont tápanyagok természetes úton való visszajutása (nitrogénfixálás, foszforfeltárás, káliummobilizálás, nem beszélve a többi esszenciális mikroelemről). Ezeket a természet a múltban is tudta pótolni, minden bizonnyal most is tudná, ha lenne rá elegendő ideje és „segítője”. Ugyanígy a pihentetés előnye a táblán maradt gyökér- és szármaradványok lebontása. Alapvetően ez egy önműködő – kellene, hogy legyen –, viszont a talajfaunában nincs már elegendő mikroorganizmus hozzá. Miért? Az intenzív gazdálkodás miatt. A mai technológiákhoz és terméshozamhoz elengedhetetlen a baktericid és fungicid növényvédőszerek nagyfokú alkalmazása. Nos, ezek a készítmények nem válogatnak. Nem csak a patogén kórokozókat irtják ki, hanem a hasznos opportunista-szinergista mikrobákat is. Ezeket ahhoz, hogy a fent példaként említett két folyamat végbemenjen, szükség van ezekre a törzsekre, amelyeket célszerű pótolni. Tekintettel arra, hogy nem tudhatjuk, melyik törzs, nemzetség vagy család egyedeit sikerült drasztikusan lecsökkenteni, érdemes olyan készítményt választani, amely komplex összetételének köszönhetően sokféle mikroorganizmust, akár baktérium- és gombatörzseket egyaránt tartalmaznak széles spektrumban, nagy fajszélességben. Hatásuk évtizedek óta ismert és bizonyított, de ahogyan azt sem szeretjük, ha parlagon van a föld, úgy a nem feltétlen szükséges kiadásokat sem. Mára ennek a gondolkodásmódnak és gyakorlatnak köszönhetően a talajok minősége folyamatosan leromlott és mikrobiológiai értelemben halott, sivatagi környezetnek tekinthetjük talajainkat. A talaj javítására fordított minden egyes forint – igaz évekkel később, de – sokszorosan megtérül. Így már mindjárt nem felesleges kiadás a pihentetés, és az miatt sem kell aggódnunk, hogy nincs idő ugaroltatni.

Magyar Nikolett

Tartalom közti banner a cikk végére
no