Nyakunkon a jövő, veszélyben a silókukorica!

Ha csak nem történik markáns fordulat az időjárás-változás irányában, akkor veszélybe kerül az állattartás egyik fontos szegmense: a szarvasmarhatartás. Fordulat márpedig nem lesz, így veszélyben a silókukorica és a már így is rossz állapotú legelők, rétek…

Égető kérdés

A klímaváltozás tényét ma már józanul senki sem vitatja, és a prognózisok a trendek, folyamatok erősödését vetítik előre: vízhiány, felmelegedés, szeszélyes csapadékeloszlás, az évszakok rendjének kibillenése és a többi. A klímaváltozás hazánkat is érintő egyik komoly fenyegetése, hogy a mind több nyári hőhullám és a mainál is szélsőségesebb vízjárás tovább csökkenti a nem öntözött gyepek állateltartó-képességét, és végveszélybe sodorja a silókukorica termésbiztonságát. Sok helyütt az öntözés eredményessége is kérdéses, hiszen a légköri aszályt és a lombozatot tartósan égető napfényt az öntözés sem képes minden esetben ellensúlyozni.

Mit lehet tenni?

Azonnali feladat hosszú távú, egymásra épülő növénytermesztési és takarmányozási stratégia kidolgozása – ezt sürgeti az Agrárágazat szaklap februártól induló sorozatában a szakterület egyik legelismertebb kutatója, Dr. Orosz Szilvia (SZIE). Az egyetemi oktató szerint a stratégia alapeleme kell legyen, hogy a húshasznú tehenek, a növendék- és hízómarhák egymástól eltérő igényeit figyelembe vegye; a silókukorica kifejezetten szárazságtűrő új hibridjeinek előállítását, illetve az öntözőrendszerek elterjedését segítse.

A gyengétől az ígéretes felé

Mindez azonban még kevés, miután a klímaváltozás nemcsak a silókukoricát fenyegeti: a nyári középhőmérséklet emelkedésével és a szárazság fokozódásával a nem öntözött gyepterületek állateltartó-képessége is csökkenni fog a közeljövőben. Gyepterületeink általában elhanyagoltak, ritka a szakszerű karbantartás, és lucernaszénáink is gyenge-közepes minőségűek.

További probléma, hogy a kukoricaszilázs egyes alternatíváinak – például a hagyományos silócirok és a szudáni cirokfű – energiatartalma elmarad a kukoricaszilázshoz képest. A kutatások tehát új takarmánynövények – például a rozs vagy a kiváló előmenetellel bíró tritikálé – felé fordítják a szakemberek figyelmét.

(A téma részletes, szakmai kifejtését lásd az Agrárágazat számaiban februártól!)

 

Kohout Zoltán

 

Kapcsolódó cikkek