Ősbizalmatlanság a magyar kalászospiacon

Fenyegetések és erőforrások – merre tart a magyar búzatermesztés?

Nagy szakmai-tudományos múltja, a magas színvonalú kutatói munka és a még mindig jó természeti adottságok ellenére a magyar búzatermesztés több tekintetben is lejtmenetben van. Különösen az utóbbi fél-egy évtizedben mutatkoznak a tünetek mind a termesztési irány megválasztásában, mind a piacképes árualap-előállításban, sőt, összességében a termőterület-csökkenésben is. Közben pedig a konkurensek már minőségben is a sarkunkra hágnak. Mindezek tetejébe még az összefogás – korszerűbb kifejezéssel: az integráció – már-már kóros hiánya sorolható a problémaleltár végére. Mi lesz így a sorsa – vagy-e egyáltalán jövője – a magyar búzának?

A mélypont alatt

A búza termésterülete utoljára a rendszerváltás utáni traumát követő években, a 90-es évek végén és az ezredforduló időszakában érte el a korábban stabilan meglévő 1,2 millió hektárt. Azóta a csökkenés folyamatos – tavaly már a 2011-es mélypontot is alulmúlóan, mélyen 1 millió ha alatt vetették a gazdálkodók ezt a kalászosfélét. Együtt fogyatkozik a búzával az árpa vetésterülete, ami a 90-es évekbeli 4-500 ezer hektárról tavalyra már a negyedmillió ha alá szorult vissza. (Mindeközben más szántóföldi növények térhódításban vannak: napraforgót ma már a 20 évvel ezelőttinek csaknem a háromszorosán – mintegy 650 ezer hektáron –, repcét a 90-es évek elejéhez képes ötszörös, 250 ezer hektáros területen termesztenek.)Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy ezzel a tendenciával párhuzamosan az éves összes búzatermés mennyisége az utóbbi fél évtizedben nemhogy változatlan, hanem még növekszik is, ami egyrészt a fajták és hibridek, másrészt a termesztéstechnológia hatékonyságának a növekedését bizonyítja. Az utóbbi 20 év csúcstermései (mindkét évben durván 5,6 millió tonna) 2008-ban és 2016-ban születtek, de tavaly is 5 millió tonna felett tároltak be e gabonából.Más irányú öröm az ürömben, hogy a búza visszaszorulása nem jelent generális visszaesést minden kalászosgabonára vonatkozóan. A tönköly bő háromszoros (csaknem 10 ezer ha), a durum a 2010es évek elejéhez képest kétszeres vetésterületet (34 ezer ha) tudhat magáénak. Nagyobb területen, ma már 227 ezer hektáron vetik az őszi árpát is. Ugyanakkor tény, hogy némi fellendülés után ismét visszaesőben van a rozs és a tritikálé. Ez utóbbi kalászosok jövőjét pozitívan befolyásolhatják azok a takarmánykísérletek, amelyek célja a klímaváltozás hatásait mérséklő-ellensúlyozó receptúrák összeállítása – ezekhez új vagy új termesztéstechnológiájú fajtákra-hibridekre van szükség.

Romlik a minőség trendje

A hanyatlás egy másik aspektusa a minőségibúza-előállítás kérdése. Az utóbbi tíz év markáns változásának következtében szinte megfordult az arány a malmi/étkezési és a kommersz/takarmánybúza előállításában. A Magyar Gabona-feldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége szerint rövid távon tovább fog erősödni a trend. Az étkezési és kommersz minőség viszonyát képviselő korábbi 70-30-as arány mára 50-50%-et mutat: vagyis ma már a magyar búzatermesztés felét takarmányozási felhasználásra termesztik.

Ennek Pótsa Zsófia a szövetség főtitkára szerint az az oka, hogy a minőségi és kommersz közti tonnánkénti 1-2 ezer forintos különbözet nem ösztönzi a gazdákat a technológiai értelemben több kihívást rejtő malmi búza felé való elmozdulásra. Borúlátó a búzajövőkép a konkurensek előretörése miatt is: Ukrajna ma 6-7 szer annyit exportál, mint Magyarország, és ma már egyre kevésbé mondható el, hogy a magyar takarmánybúza jobb minőségű, mint az orosz vagy az ukrán – de feljövőben van a bolgár és román export is, és lassan lemosnak bennünket a piacokról.

Ebből a helyzetből is volna kiút – a minőségibúza-termesztés. Miközben erre a szóra a gazdák a hódmezővásárhelyi búza-szakmai napon is csak csóválták a fejüket, az irányváltásnak nem gazdasági vagy technológiai akadályai vannak. Hanem (gazda)társadalom-lélektani okai: a gazdaságok szövetsége, összefogása, integrációja nélkül nincs versenyképes búzatermesztés és -kereskedelem (lásd erről keretes anyagunkat alább!).

Értem is, meg nem is ezt az ősbizalmatlanságot – mondja Pótsa Zsófia, a Szövetség főtitkára

– Mi az oka az ön által is említett trendfordulatnak, annak a makacs ellenállásnak, ami a magyar gazdaságokat távol tartja a minőségibúza-termesztéstől?

– Jövedelmezőségi és bizalmi okai is vannak meg hát a területalapú EU-támogatás kissé elkényelmesítette a gazdaságokat, nem teszi őket érdekeltté a profilváltásban, a hosszútávon való gondolkodásban. Voltak próbálkozások, például a Pannon Búza-program, ami pár 100 ezer tonnás minőségi árualap megtermelését tűzte ki célul, nem több, mint 10-12 hazai búzafajta felhasználásával. Sajnos, egyetlen tétel, semhogy nagyobb kereskedelmi mennyiségű árualap jött volna létre. A javító/magas minőségű búzatermesztés kétségtelenül nagyobb odafigyelést és ráfordítást igényel, meg egy átfogó, jó marketingtevékenység és türelem is szükségeltetik. A befektetés valószínűleg csak közép- és hosszútávon hozná meg gyümölcsét. Én bízok benne, hogy a közeljövőben lesz ilyen irányú elmozdulás.

– Ha tudni lehet, hogy a célzott búzatermesztés a hazai ágazat szinte egyetlen kitörési esélye a jövőben, akkor hogyan lehet, hogy ez nem lendíti előre az integráció ügyét?

– Részben értem, részben én sem értem. Van egy kétségtelenül létező ősbizalmatlanság az idősebb gazdagenerációban a szövetkezésekkel szemben. Azt hiszem, a fiatalabb gazdatársadalom már hajlani fog az összefogásra. A cél az, hogy ne néhányszáz tonnás mennyiségekből kelljen összevásárolni a hazai malmoknak, takarmányiparnak, iparnak és exportőröknek a sokszor inhomogén, nem szigorúan minőség szerint tárolt tételeket. Az igazi kereskedelmi tételek 6 ezer tonnánál kezdődnek, szigorúan minőség szerint és szakszerűen vannak tárolva.

Az export – ma még – bírja szusszal

Ma még exportpozícióink relatíve kedvezőek: a megtermelt 5 millió tonna durván 55%-át igényli a hazai felhasználás, a többi elkél a külhoni piacokon. A malom- és takarmányipar 2,4, az egyéb ipari felhasználás – növekvő mértékben – 0,3-0,5 millió tonnát fog igényelni a közeljövőben. Kivitelünk fő iránya Olaszország, Románia (innen akár tovább 3. országba), Németország, Ausztria és Hollandia, továbbá a főleg minőségi búzát igénylő Bosznia. A 2016/17-es gazdasági évben rekordnak mondható bő 3,5 millió tonnás volt búzaexportunk. Ám itt ismét igaz a megállapítás: ha a magyar búzatársadalom hajlandó volna az összefogásra, ezáltal homogén és kereskedelmi tételek előállítására, akkor magasabb áron a minőségi búzánkra is volna bőven fizetőképes kereslet.

Amit a hazai búzatermelők nem téveszthetnek szem elől, az a célpiacok igényeinek precíz felmérése, a versenytársak és emellett a világpiaci trendek gondos és folyamatos nyomon követése.

A nyerő stratégia

Az említett (a szegedi Gabonakutató és a hódmezővásárhelyi Hódagro által szervezett – lásd tudósításunkat a következő oldalakon!) szakmai napon elhangzott: komplex stratégiai terv nélkül ma már nincs eredményes termesztés és piaci részvétel a búza globális kereskedelmében. Az elsődleges cél az, hogy a vevők igényét kiszolgáló minőségű és árú búza kerüljön a piacra – ám ennek homogenitásában és mennyiségében is megfelelőnek kell lennie. Ma már nem vitás, hogy a gabonának szigorú minőségi paraméterei mellett szermaradvány- és toxinmentesnek kell lennie – vagyis a tárolástechnológia fejlesztés is része a stratégiának. Mindezt olyan innovációs fejlesztésekkel kell megvalósítani, hogy a szántóföldtől a piacokig tartó folyamat megfeleljen a jövedelmezőség és a környezeti fenntarthatóság elvárásainak.

Kohout Zoltán

Tartalom közti banner a cikk végére
no