Az őszi káposztarepce vírusbetegségei | Agrárágazat

Az őszi káposztarepce vírusbetegségei

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Az őszi káposztarepce világviszonylatban az olajos növények termőterület szerinti rangsorában a harmadik, hazánkban pedig a második helyen áll. A napraforgó, mint rivális növénye, a talajt jobban kizsarolja, és jóval nagyobb költséggel termelhető. Ezért az őszi káposztarepce termesztése bizonyos előnyöket élvez a napraforgóval szemben.

 

A világ és Magyarország

A világon az őszi káposztarepce termelés volumene az utóbbi húsz évben ötszörösére nőtt. A világ repcetermesztő országai közül a termelés volumenét tekintve Kína áll az első helyen, majd a sorrendet illetően India és Kanada követi. Az európai országok között a repcetermesztésben Franciaország, Anglia és Németország áll az élen. A növényolaj-termelés terén a pálma- és szója- után a repceolaj-termelés a harmadik helyen áll.

Magyarországon az őszi káposztarepce termesztésének komoly hagyományai vannak, ennek ellenére a vetésterülete, valamint a jövedelmezősége nagy ingadozást mutat. A vetésterülete a 2000-es évek elején 120-140 ezer hektár között ingadozott. Ami a hazai vetésterület nagyságát illeti, a hazai vetésszerkezet 300-400 ezer hektár repcetermő területet is elbírna. Az őszi káposztarepce az alternatív növények csoportjában első helyen áll, kedvező talajjavító hatása, jó elővetemény és jövedelmezősége miatt. A hazai bio-dízelolaj előállításának fejlesztése jelentősen hozzájárulna az őszi káposztarepce vetésterületének további növekedéséhez. Mindezek ellenére Magyarországon a 2000-es évek elején az őszi káposztarepce termelési színvonala nem érte el a kívánt szintet. A termésátlagok nem érték el az 1,8 t/ha mennyiséget, holott a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugat-európai országokban (Franciaország, Németország) a repce termésátlagai 3 t/ha felett voltak. Az őszi káposztarepce hazai viszonyok között a vetésváltásban betöltött szerepe és jövedelmezősége alapján nem érdemelte ki azt a termesztés technológiai fegyelmet, mint amilyenben a cukorrépa, az őszi búza vagy a kukorica részesült. Az őszi káposztarepce termőterülete a 2000-es évek óta folyamatosan nőtt, jelenleg a vetésterülete 200-250 ezer hektár között ingadozik. Az elmúlt években a repce olyan területeken is megjelent, ahol eddig nem foglalkoztak annak termesztésével.

 

Technológia és termésbiztonság

Napjainkban az új típusú hibridek termesztéstechnológiai igénye jelentősen eltér a korábban termesztett fajtákétól. A repce tápanyag-ellátása is sok kívánni valót hagy maga után, mely szintén hozzájárult a korábbi magyar termésátlagok alacsony mérvű alakulásához. Az elmúlt években az őszi káposztarepce lett a legintenzívebb technológiával termesztett szántóföldi növényünk, mellyel helyettesíteni tudta például a cukorrépa és más intenzív kultúrák területének drasztikus csökkenését. Az intenzív termesztéstechnológiával a termésátlagok is jelentős mértékben emelkedtek. Napjainkban az időjárási tényezők kedvező alakulása esetén 3-4 t/ha termés is elérhető.

Az őszi káposztarepce termesztésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a termésbiztonságot számos kártevő és kórokozó veszélyezteti, ezért annak növényvédelmi munkái sem elhanyagolhatók. A repce kórokozók közül a repcét károsító vírusbetegségek kártétele hazai viszonyok között nem ismert és nincs is a repcetermesztés reflektor fényében. A repcét károsító vírusbetegségek közül a tarlórépa sárgaság vírus és a retek mozaik vírus hazai előfordulására és kártételére szeretnénk a repcetermelők figyelmét ezúton felhívni.

 

A tarlórépa sárgaság vírus (Turnip yellows virus)

A vírus a Luteoviridae család tagja, a Polerovirus génuszba tartozik. A vírusrészecskéi izometrikusak, 26 nm átmérőjűek. A vírus mechanikailag és mag útján nem átvihető.

A tarlórépa sárgaság vírust a tarlórépán az 1950-es években írták le, azonban az őszi káposztarepcén való előfordulását csak az 1980-as években figyelték meg. Jelenleg az őszi káposztarepce legfontosabb vírusbetegsége. A fejlett repcetermesztő országokban a vírusbetegség gyakori előfordulására és kártételére már az 1990-es években felfigyeltek. Németország repcetermesztő területein ez a vírusbetegség átlagosan 55%-ban fordult elő, és az okozott termésveszteség mértéke 12-34% között változott. Anglia különböző részein a vírusfertőzöttség mértéke 2015 évben az enyhe tél miatt 46-90% között ingadozott. Magyarország különböző területein végzett felmérések alapján a tarlórépa sárgaság vírus fertőzés mértéke 2000-ben 6-74%, 2001-ben pedig 1-47% között volt a vírustüneteket mutató növényekben. A vírus által okozott termésveszteség mértéke az időjárási tényezők alakulásától függően 20-40%-ot is elérheti. Az irodalmi adatok szerint 1% vírusfertőzés növekedés 6-12 kg/ha termésveszteséget okoz. A termés mennyiségen kívül az olajtartalmat és annak minőségét is károsan befolyásolja.

A betegség terjesztésében a levéltetvek szerepe a döntő. A vírusbetegség terjesztésében 17 levéltetű faj vesz részt, amelyek közül a zöld őszibarack levéltetű a legjelentősebb a nagy vírusátviteli hatékonysága miatt. A gazdanövényei között számos gyomnövény szerepel, amelyek szerepe járványtani szempontból fontosak. A levéltetű-átvitel után a fiatal repcén a kezdeti tünetek enyhe levélcsúcs-vörösödés formájában már ősszel megjelennek (1. kép). A legjellemzőbb vírustünetek a repcén a levélszélek antociános elszíneződésében (2. kép) nyilvánulnak meg, mely gyakran összetéveszthető tápanyaghiánnyal.

 


1. kép
A tarlórépa sárgaság vírus kezdeti levéltünete

 

Ezek az antociános vírustünetek már kora ősszel igen feltűnőek, később a fertőzött növény levelei sárgulnak és leszáradnak. Így a repcenövény szára idő előtt felkopaszodik. A fertőzött növény növekedésben is visszamarad (3. kép). Ha az őszi időjárás a levéltetvek felszaporodásának kedvez, már ősz folyamán erős mérvű fertőzés alakulhat ki, és táblán foltos kipusztulás is bekövetkezhet.

 


2. kép
A levélszélek antociános elszíneződése

 


3. kép
A táblán a vírusfertőzött foltok helyén a növények kisebbek

 

A vírus diagnosztizálás: Vizuális vizsgálat, ELISA. Védekezés: vírusrezisztens fajták termesztése; a korai levéltetű-fertőzés megelőzésére inszekticides (vetőmag-csávázás); kelés után a tünetek és a levéltetvek megjelenésének figyelése, a tenyészidőszakban pedig a kártevők elleni hatékony védekezés.

 

A retek mozaik vírus (Radish mosaic virus)

A retek mozaik vírus a Comoviridae víruscsalád, Comovirus génuszába tartozik. A tarlórépa sárgaság vírus által okozott kártételhez viszonyítva kisebb jelentőségű. Hazai viszonyok között az őszi káposztarepcében a retek mozaik vírus a 2000. évben 4-17%, 2001-ben 2-6%-ban fordult elő az ország különböző területein. Az ezt követő években a vírus jelenlétének kimutatására vizsgálatok nem történtek.

 


4. kép
A retek mozaik vírus tünet az őszi káposztarepcén

 

A retek mozaik vírus igen elterjedt vírusbetegsége a keresztesvirágú növényeknek. A kórokozó mechanikailag átvihető, vírusrészecskéi izometrikusak, 30 nm átmérőjűek. A betegség terjesztésében a földi bolhák (Phyllotreta sp.) és levélbogarak (Epitrix hirtipennis, Diabrotica undecimpunctata) fontos szerepet játszanak. A keresztesvirágú növényeken a vírus mozaikos tüneteket, klorotikus vagy nekrotikus gyűrűsfoltosságot és érnekrózist okoz.

 

A vírus diagnosztizálás: Vizuális vizsgálat, ELISA. Védekezés: a levélbolhák és levélbogarak elleni időben való védekezés.

Pocsai Emil

Kapcsolódó cikkek