Páratlan páros 2.: olasz-amerikai keverékek hazánkban | Agrárágazat

Páratlan páros 2.: olasz-amerikai keverékek hazánkban

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Az olasz-amerikai koprodukcióról nekem a klasszikus westernfilmek jutnak eszembe és Ennio Morricone zenéje. A történet azonban hazánkban játszódik, napjainkban. A kezdeti eredmények alapján pedig úgy látom, ez is izgalmas történet lesz…

 

Az olasz háttér fontossága

A ’páratlan páros’ témaköréről már korábban írtam. Egy Rómához közeli székhelyű olasz cég zászlajára tűzött egy új koncepciót, amit a „tömegtakarmány filozófiájának” nevezett el. A céget három szarvasmarha-takarmányozási szakember alapította. Az egyik kolléga a Cornell Egyetemen tanult takarmányozást, és 35 éve szaktanácsadó szarvasmarha-telepeken. A másik alapítótagnak saját szarvasmarha-telepe van, mégis elsősorban a vetőmag-fajtaválasztás és a növénytermesztési kérdések tartoznak hozzá. A harmadik kolléga szintén évtizedek óta gyakorló szarvasmarha-szaktanácsadó, de egyetemi kutatói háttérre építette a szakmai tapasztalatait. A keverékek kifejlesztésének célja nem egy új, eladható termékcsoport létrehozása volt, hanem a kényszer. Róma mellett meleg van, és drága az öntözött silókukorica-szilázs. Nem egyszerű takarmányozási szakemberként ebben a helyzetben jó szaktanácsokat adni. Így e speciális keverékek inkább eszközként szolgáltak az olasz kollégák kezében a munkájuk során, mivel a cél elsősorban a tejtermelés, a költséghatékonyság és a tehén egészségének fenntartása volt forró-száraz mediterrán környezetben. Miért tartom fontosnak leírni ezt a hátteret? Mert meghatározó a keverékek összetétele szempontjából, hogy akik létrehozták, azok komplex szemlélettel rendelkeznek és a gazdákkal való együttműködés a mindennapjaik része. Így a kritika is, amivel Olaszországban sem fukarkodnak a gazdák. Az új szemléletű keverékeknek meg kellett felelni az agrotechnikai korlátoknak (szárazságtűrés, mérsékelt költségek, egyszerű kivitelezhetőség, tág betakarítási ablak), egyben a költséghatékonyság sem maradhatott el az olasz gazdák miatt (itt a hozam a legfontosabb paraméter), miközben a kedvező takarmányozás-élettani hatás (jó rostemészthetőség) volt a legfontosabb kritérium, mindennek a fundamentuma (tej-kg, tejzsír, bendőműködés, energiatartalom és abrakköltség vonatkozásában).

Olaszország 2016. Róma mellett: gabonakeverék-szilázsok. Szmh. telep 12.000 kg laktációs termeléssel
(az öntözőrendszer hiánya miatt kukoricaszilázs nélkül)

 

A döntő fontosságú emésztés-élettani hatások

Az új koncepció lényege a bendő hatékony működtetetése: a kd (bendőbeli lebonthatóság) és a kp (az áthaladás üteme) közötti egyensúly megteremtése egy keverékszilázs segítségével. Tulajdonképpen a lebontható rost (dNDF) és a nem lebontható rost (uNDF) arányának a beállítása történik ekkor a bendőben. A könnyen lebonható rost gyorsabban halad át, míg a nem lebontható rost lassítja az áthaladás sebességét. Gondolják csak el, hogy a kukoricaszilázs 180 g emészthető NDF-tartalmával szemben a keverékek dNDF-tartalma 300-400 g/kg sza.( ez már hazai adat!). Ez önmagában is jelentős különbség. De ha megnézzük a másik oldalt, az is tart meglepetéseket. A nem lebontható rost, az ún. uNDF érték a kukoricaszilázsban 180-190 g/kg sza., míg a keverékekben a hazi mérések szerint 220-250 g/kg sza. normál betakrítás mellett. Így a dNDF/uNDF aránya a kukoricaszilázsban 1:1, a keverékekben viszont 1: 0,5-0,7. Egyszerűbben megfogalmazva, a keverékekben a sok emészthető struktúrrost mellett arányaiban kevesebb a nem emészthető rost, viszont abszolút értékben mindkettő jelentős: táplálva bendőt, kérődzésre stimulálva a tehenet, növelve az aktív mikrobiális élet helyszínét: a szőnyegréteget, és némileg, de nem túlzottan lassítva passzázst (nyár!). Utóbbira azt a kifejezést is használhatjuk, hogy kontrollálja a bendőbeli áthaladás sebességét. Ezek az emésztés-élettani hatások nemcsak a gabona-gabona és gabona-fű keverékekre jellemzőek, a korai betakarítású rozs és a tritikálé (önmagában termesztve) is hasonló funkcióval bír. A keverékek inkább az agrotechnikai jellemzőikkel tűnnek ki az ’egynövényes kultúrák’ csoportjától. Ezen új keverékek inkább kiegészítik a hazai tömegtakamány-palettát, mintsem helyettesítenék a már meglévő fajtákat.

 

Az USA is most ébred

A keverékekhez az USA-ban nemesített, nagy hozamra képes, speciális genetikájú, de nem GMO vetőmagok szolgáltatják az alapot. Joggal tehetik fel a kérdést: ha amerikából származnak a vetőmagok, akkor miért nem hallunk a keverékekről többet az USA-ból? Mert ők is most kezdik felfedezni az általuk nemesített vetőmagokból Olaszországban ’megálmodott’ keverékek hatását, jelentőségét, előnyeit! És ez nem túlzás, a témában jártas, neves porfesszor (Prof. Mary Beth Hall, Usa, Wisconsin Egyetem, Madison) is elismerte az olasz kollégák úttörő munkáját ezen a területen.

 

Hozam és beltartalom

Mik is ezek a keverékek, és mitől újszerűek? Az öntözés rendkívüli költségei miatt az olasz kollégák olyan növénytermesztési stratégiát kerestek, ami kikerüli a meleg nyári időszakot. Ezért az őszi vetésű, nagy hozamú gabonaféléket párosították más gabonafélékkel és füvekkel. Olaszperjével kezdték 20 évvel ezelőtt, de Róma mellett ez nem bizonyult sikeresnek – ekkor jöttek a képbe a gabonafélék. Mi az oka a szokatlan párosításnak? Miért nem nagy fehérjetartalmú pillangóssal kombinálták a gabonaféléket? Mi 30-40 évvel ezelőtt a pillangósoknak a keverékekben betöltött ’elévülhetetlen’ szerepéről és előnyeiről tanultunk, a zöld futószalagnak szerves részét képezték ezen keverékek, aztán eltűntek. Dominánssá vált (amerikai minta alapján) a silókukorica és a lucerna. Majd felbukkantak újra a keverékek, de elsősorban már üszőknek termesztve. A szokatlan párosítás és a pillangósok kihagyásának egyik oka, hogy a fehérjét könnyebb pótolni, mint az emészthető rostot. A kd érték, azaz a bendőbeli lebomlás szinten tartása nehezebb feladat, mint a fehérjepótlás megoldása. A pillangósoknak pedig jelentős a lignintartalma (6-7% sza.), ami csökkenti a rost és az egyéb táplálóanyagok emészthetőségét. A lucerna, a herefélék, de még a borsó bendőbeli átlagos rostlebonthatsóága is csak 40-45%. Szemben a füvekkel, melyeknek 2-3% a szárazanyagra vonatkoztatott lignintartama (kalászhányás előtt), és a rostemészthetőség átlagosan 60-70%. De nem ritka már a 80% sem. A különbség minimum 20% a füvek és a gabonafélék javára! A ’páratlan páros’ esetében tehát a korai betakarítású gabona biztosítja a megfelelő hozamot, a fűféle pedig a magas fehérjetartalom mellett jó rostemészthetőséggel gazdagítja a keveréket. A fű általában olaszperje. A fű a jelzőnövény, azaz a fű kalászhányása előtt javasolt a keveréket betakarítani, ha elsőosztályú minőséget szeretnénk kapni friss fejős és nagytejű teheneinknek. A gabonaféléket egymással kombinálva is értékes keverékeket találhatunk a palettán, amik jó rostminőséget tudnak adni kalászhányásban kaszálva (ez szintén hazai tapasztalat, 2017. májusából), míg kivételes hozamot képesek nyújtani későbbi fenológiai fázisokban üszőknek (2017. hazai júniusi mérési eredmény szerint).

 

Fontos előny az alkalmazkodás lehetősége

Ha a két legfontosabb paramétert kiemeljük, akkor azt mondhatjuk: amelyik keverék eléri a 60% NDFd érték mellett a 7-9 tonna hektáronkénti szárazanyag-hozamot, az már potenciálisan figyelemre méltó silózási alapanyag. Természetesen mindkét irányba elmozdulhatunk: azaz kereshetjük a 70% feletti NDFd értéket (kalászhányásban) teheneinknek (5-7 tonna sza/ha), vagy eltolhajuk a betakarítást a 15-20 tonna szárazanyag-hozam irányába 50-60% közötti NDFd érték mellett, üszőinknek. Kivételes esetekben még a szem is hasznosítható, természetesen visszaforgatva saját teheneink takarmányába (keverékről van szó, ami nem értékesíthető). A legfőbb előny: a választás szabadsága, azaz a kritikus időjárási-műszaki korlátokhoz való alkalmazkodás lehetősége.

 

Régi-új ismerős

Meg kell említenünk egy újabb „újdonságot”. A gabonaszéna fogalma újra előkerül a keverékek révén. Hazánkban talán a zabszéna az egyedüli, ami jobban ismert ebben a témában. De ez sem elterjedt szénafélénk. Pedig a gabonaszénákban – korszerű genetikát és újszerű betakarítási szemléletet alkalmazva – nagy a potenciál. Több szempontból is érdemes vizsgálni a szénának termesztett keverékeket majd: óriási hozampotenciál van bennük. A hazai mérések szerint 5-8 tonna sza/ha várható első kaszálásra még nagyon gyenge talajon is.  És van lehetőség több kaszálásra. A struktúrhatásuk jelentős (szalmaszár), ezért kevesebbet kell majd etetni belőlük ugyanazon struktúrhatás eléréséhez. Nem pereg a levelük, a betakarítás ebből a szempontból kevésbé kényes. Elvileg kisebb a káliumtartalmuk, mint a pillangósoknak vagy a fűféléknek, így az előkészítők adagjába könnyebben beépíthetőek.


Törtel, 2017. május Nem optimális, de még elfogadható az emészthetőség kalászhányásban is (árpa-búza-őszi zab)

 

A betakarítási ablak pedig valóban széles. Az ablak szélessége függ a gabonakomponensek egymáshoz viszonyított arányától (tritikálé, árpa, búza, őszi zab), a fajták tenyészidejétől (korai, közép vagy késői érésű gabonafajta az adott gabonafélén belül), a fű tenyészidejétől és ezek egymáshoz való viszonyától. A korai gabonaféle hosszú tenyészidejű fűfélével párosítva jó hozamú és egyben jó emészthetőségű párost ad. A készterméket, tehát a vetőmag-keveréket természetesen e szempontok alapján fejlesztették ki.


Olaszország 2016: Virginia nevű gabonaszéna szárazonállóknak és előkészítőknek

 

Törtel, 2017. május Texas: a hozampotenciál egyértelműen látszik

 

Ígéretes történet kezdődik

Nyilvánvaló, hogy tritikálé, búza, árpa vagy őszi zab esetében a betakarítást később kezdjük mint a rozsnál (májusban kalászhányásban), ami kedvez a fonnyasztásnak és az erjedés minőségének. Az ablak pedig nyitottabb, azaz ’kényelmesebb’ a betakarítás, mert ez az új párosítás hosszabb ideig tartja a jó rostemészthetőséget. Hátrány, hogy ezután a silókukorica vetése már kihívást jelenthet egyes régiókban, még rövidebb tenyészidő esetében is. És sok egyéb kérdés merül még fel. A külföldi fajták télállósága és tényleges szárazságtűrése, a potenciális hozam hazai körülmények között. Látszik talán, hogy még csak most kezdődik a történet, ami tartogathat jó és kevésbé jó meglepetéseket egyaránt.

Két hazai nagyüzemben (Hódmezőgazda Zrt. Vajháti tehenészet és DPMG Zrt Törtel) három szilázsalapanyagot és egy szénának való keveréket teszteltek 2016-2017. folyamán. 2016-ban jött egy kemény tél -25° C-kal. Majd egy aszályos tavasz. Ezt követte egy változékony időjárású május. Tehát nehezített körülmények között kezdték az első évüket a keverékek hazánkban. A növénytermesztők szerint „egy év nem év”, de kiindulási pontnak mindenképpen fontos lehet az első év tapasztalata, különösen ha nem optimálisak a körülmények. Az eremények szerint a keverékek szeszélyes időjárási körülmények között és gyenge adottságú talajon is képesek voltak regenerálódni. Mindkét termőhelyen nagyobb hozamokat produkáltak, mint a rozs. Komplett öregedési modellünk nincs ezen keverékekre, csak kezdeti adatokkal tudunk szolgálni.

A 2017. évi május-júniusi betakarítási időszakban az alábbi eredményekkel takarították be a keverékeket Törtelen (1. táblázat). Az alapanyagok a betakarításkor már nem voltak ideális fenológiai fázisban, de a potenciál így is jól látható. Törtelen a Texast meghagyták egy kisebb parcellán a tesztelésre, így lehetőség volt ’öregen’ is kaszálni. E későbbi vágás során 20 tonna feletti szárazanyag-hozamot adott hektáronként, ami 60 tonna feletti szilázshozamot jelent. Ez már tehénnek nem való (NDFd 53%), de üszőt lehet rajta nevelni. A még tovább meghagyott alapanyag pedig 3,5 tonna szemtermést adott.

A Hódmezőgazda Zrt telepén a Missouri keverékkel voltak minőség tekintetében különösen megelégedve (65% NDFd, 23%sza. nyersrost), jó szilázs lett belőle, de hozmaban még nem teljesített. A Dakota azonban jól bizonyított mind minőségben, mind mennyiségben közel 100 hektáron (2. táblázat). A Virginia elnevezésű szénakeverék 6 tonna körüli szárazanyag-hozamot adott első kaszálásra Vajháton.

Köszönet a két cégnek a fáradozásért, mert segítségükkel gyakorlati tapasztalatokat gyűjthetütnk és hazai adatokhoz jutottunk.

1.táblázat Gabona-fű keverék (Dakota) hazai termesztési eredményei
(NIR adatok, termőterület: DPMG ZRt, Törtel, homokos gyenge minőségű talajon, -25° C-os tél után)

Keverék neve

Betakarítás időpontja

Betakarítás fenofázisa

Sza hozam

NDFd

dNDF

uNDF

Nyersrost

NDF

ADL

Nyersfehérje

t sza/ha

%

g/kg sza.

g/kg sza.

g/kg sza.

g/kg sza.

g/kg sza.

g/kg sza.

Dakota

2017.05.19

kalászhányásban

8,5

59

350

240

288

590

31

140

Dakota

2017.05.19

kalászhányásban

7,5

62

349

217

273

566

29

152

 

2.táblázat Gabona-fű keverék (Dakota) hazai termesztési eredményei
(NIR adatok, termőterület: Hódmezőgazda Zrt, Vajhát, 2017.)

Keverék

neve

Betakarítás

 időpontja

Betakarítás fenofázisa

Sza hozam

NDFd

dNDF

uNDF

Nyersrost

NDF

ADL

Nyersfehérje

t sza/ha

%

g/kg sza.

g/kg sza.

g/kg sza.

g/kg sza.

g/kg sza.

g/kg sza.

Dakota

2017.05.
17-20.

kalászhányásban

7,3

60

362

240

300

602

31

121

 

E keverékek nem konkurensei a rozsnak, mivel később takarítjuk be őket. De a kapott adatok és hazai tapasztalatok szerint társa lehet a tritikálénak: a szélesebb betakarítási ablak, a potenciális hozam és a több-funkciós jelleg miatt. De ne szaladjunk előre! A tapasztalatgyűjtés időszakában vagyunk még. Nem tudjuk, hogy a keverékek miben lesznek jobbak, mint a tritikálé, vagy miben lesznek gyengébbek. Ígéretes, izgalmas történet, sok kérdéssel és lehetőséggel…

Dr. Orosz Szilvia

Állattenyésztési- Teljesítményvizsgáló Kft., Gödöllő

Kapcsolódó cikkek