Rossz talajon is teremhet kiváló zöldség

Az emberi leleményesség, az elszánt kísérletezőkedv és a hozzáértés előbb-utóbb meghozza a maga zöldségét – így csúsztathatnánk meg a közismert szólásmondást, amikor szemmel és ízlelőbimbókkal vizsgáljuk a sárszentmihályi Németh Tamás okleveles növényorvos biodinamikus kertészetében termő paprikát és paradicsomot. Tamás már a 90-es évek közepén, gyerekkorában – akkor még félig a játék öröméért – építette első fóliasátrát. Később, kertészmérnökként, ill. okl. növényorvosként már azt tűzte ki, hogy kemikáliák alkalmazása nélkül termeljen egészséges, gazdag tápanyagtartalmú zöldségeket. Ám eközben még egy komoly akadályt le kellett és kell küzdenie.

„Éreztem, hogy el fogok térni”

A Székesfehérvár mellett fekvő Sárszentmihályon valószínűleg keveseknek jutna eszébe zöldséget termelni. A talajok rossz állapotáért egy évtizedekkel ezelőtti, elhibázott művelési metódus a felelős: a korábban zömmel szőlőtermelő táblákat mélyen felforgatva kötött, szikes-rögös, kötött földek alakultak ki, amelyekbe nemhogy növényi gyökér, de még ásó is legfeljebb kiadós eső után tud nagy nehezen behatolni...

Ezért aztán adódott a kutatási téma, hogy a szélsőségesen szikes talajokon végezhető zöldségtermesztés irányában tájékozódjak, aztán azzal foglalkozzam – vág a közepébe Tamás, amikor 17 éve nekifogott agrártudományi tanulmányainak. Gyerekkorától érdeklődött a fóliasátras termesztés iránt, amikor pedig tanulmányai mellett belefogott a termelésbe, csakhamar tapasztalta, hogy minden erőfeszítés és inputanyag-bevitel ellenére idővel csökkenni kezdenek a terméshozamok.

Addig a hagyományos, az akkoriban tanult módszerek alapján műveltem a növényeket. De a tapasztalatok miatt egyre inkább éreztem, hogy el kell, el fogok térni új irányokba, mert csak úgy lehet fenntartható gazdálkodást folytatni.

„Az egészségünk miatt fontos”

A nagy fordulatot egy – végül szerencsére pozitív kimenetelű – igen súlyos családi betegség adta meg.

Két-három éve végső meggyőződésemmé vált, hogy át kell formálni a mezőgazdaságot, a kemikáliaalapú termesztési módról. Biológiailag tiszta, biodinamikus módozatokra kell áttérni mind a szántóföldi, mind a kertészeti gazdálkodásban. Az élelmiszereinkbe kerülő vegyszerek mennyiségének csökkentése mellett ez a tápanyagtartalom növelése miatt is fontos: hiába eszünk gyümölcsöt-zöldséget, ha azokban az egykori vitamin-, nyomelem- és más tartalomnak csak a töredéke van meg... – érvel Németh Tamás, aki azóta, mint látni fogjuk, nagy arányban alkalmaz baktériumtrágyákat és biológiailag aktív megoldásokat a növényvédelemben, tápanyag-utánpótlásban. Ma már pedig nemcsak saját kertészetében alkalmazza ezt a szemléletet, hanem – miután egyetemi tanulmányait befejezte – a környékbeli gazdáknak adott szaktanácsaiban is igyekszik e szemléletformálást végigvinni.

„Így segítem a talaj táplálóerejét”

Németh Tamás birtokán ma összesen 500 négyzetméteren folyik biodinamikus zöldségtermesztés. A három, csepegtetőrendszerű fóliasátorban fehér termésű TV paprika és folyton növő paradicsom terem.


Arckép. Az idén 36 éves Németh Tamás, mint állítja, eleinte nem volt szorgalmas diák: hogy élnek benne ambíciók, arra csupán az utalt, hogy már 12 éves korában kis fóliasátorban vizsgálta e szegmens sajátosságait. Velencében kezdte meg agrártudományi pályáját gazda szakon; itt egy növényvédelmi tanfolyam keretében, még 2002-ben az akkori Növény- és Talajvédelmi Állomáson dolgozó Dr. Szeőke Kálmán növényvédelmi zoológus szerettette meg vele a növényvédelmi szakmát, majd az érettségi után Székesfehérváron, a Szent István Szakközépiskolában mezőgazdasági technikusnak tanult, de már akkor országos tanulmányi díjat nyert. A Budapesti Corvinus Egyetemen, alapszakon kertészmérnöki később, mesterszakon okleveles növényorvosi diplomát szerzett, közben több cég és szakmai szövetség szakmai, nagy- és különdíjait nyerte el kutatásaival. „Mindig is az volt a célom és egyben a hobbim is, hogy az általánoson túlmutató, új eszközöket, megoldásokat próbáljak ki, elsősorban a biológiai alapú növénytermesztésben”, mondja ma is. Ezt a fejéri gyenge talajokon, lám, be is bizonyíthatta. Amint azt is, hogy elkötelezett a fenntartható minőség mellett is – arra a kérdésre, hogy növelné-e birtoka nagyságát, azt feleli: „ez a méret pont akkora, amekkora termésmennyiségért minőségben, beltartalomban felelősséget tudok vállalni”.

Már 2007 óta rezisztens paprikahibridek csávázatlan vetőmagjaiból palántázok. Ezt még a házban, védett-fűtött körülmények között megcsinálom, a palánták pedig a sterilt tőzeges termőtálcába kerülnek február végén. A sziklevél megjelenésekor, az időjárástól függően március derekán viszem ki a duplafalú, nyáron még egy vékony sárréteg felhordásával is „klimatizált” fóliasátorba. Ilyenkor gyenge még a növény, de kell, hogy erősödjön, elegendő vizet szívjon fel, legfeljebb gyertyával fűtök, ha fagyosabb azidő – vázolja a technológiát Tamás. A palánták végül április vége táján, 7-8 lombleves, korai bimbós fenológiai fázisban kerülnek a sátor földjébe, amit takarófólia véd.

A gyökér ilyenkor már erős, áthatol a tápkockán, és találkozik a baktériumokat, gombatrágyát tartalmazó termőréteggel. Sajnos, ma már szinte alig van állattartás, úgyhogy istállótrágya nincs elegendő. Ezért a talaj tápanyag-szolgáltató erejét azzal segítem, hogy ősszel a gyökérmaradványokat a talajba forgatva valamint a csepegtetőrendszeren keresztül még algatartalmú trágyát, baktériumokat, gombákat, valamint speciális biokomponenseket juttatok ki.

A szakember visszatérően hangsúlyozza a Trichoderma-gomba jelentőségét.

Ez a gombaféle rendkívül hatékonyan segíti a kezdeti fejlődést is, ezért már palántanevelés előtt, a tálcába is juttatok belőle, aztán, a kiültetést követő tőkezelés során. A másik nagyszerű, biológiai alapú, tehát nem vegyianyag-készítmény egy különleges mikorrhiza-gomba keverék. Ezt agyag-granulátumként a talajba keverve juttatom ki. Mivel a feketefóliát évente újrafektetem, a szezon végén, hogy a gyökérgubacs-féreg kifagyjon, az ajtókat kitárom és a talajt 25 centi mélyen átforgatom: ekkor kerül bele ez a többivel szinergikus hatást kifejtő tápanyag.

„Fontosabb, hogy tápláló legyen”

Tamás a paprikát 50-60 centis sor- és bő 30 centis tőtávval ülteti ki a majd’ egyméteres, ikersoros ültetvényen. – Ezzel nemcsak a különféle talajtápanyagok, hanem maguk a növények is segítik egymást – osztja meg tapasztalatát. A paradicsomot 120-es ikersoros vetéssel neveli, 70 centis tő- és bő 30 centis „csepegtetőtávval”. Ez utóbbit beültetéskor két bő öntözéssel indítja el, később azonban csökkenti az „itatását”, hogy a virág növekedése-termékenyülése domináljon. Kétfürtös állapotnál metszi, 5 fürtnél pedig csúcsra járatja az öntözést: akár heti 2 öntözéssel 40 mm vizet is ad a palántáknak. – A szár ilyenkor akár 4-5 méteres hosszúságig is eljut, ha visszahajtom a sátorban, és amikor aztán 8-10 termése van már, akkor kell elkezdeni felkötözni. Egy négyzetméterről durván 10-15 kilót szüretelek egy szezonban – utal a jövedelmezőség vonatkozásaira a gazda. Ugyanez a paprikatermést illetően úgy fest, hogy 1 négyzetméterről – azaz 4-5 növényről – növényenként 2-3 kiló szüretelhető, ám a szezon június végétől akár november első dekádjáig is eltarthat.

Mivel ma a tömeg-kereskedelemben elkényeztetett vevőközönség sokszor nem beltartalmi, hanem esztétikai alapon vásárol, megkérdezzük Tamás: van-e módja méret és szín alapján „szabványosítani” a terményeit. – Talán felerészben lehetséges ez, de ez nagyban függ az időjárástól. Én azonban nem arra törekszem, hogy hipermarketek vagy benzinkutak polcaira „beférjek” a nagyra puffasztott, szabályos alakú zöldségekkel: fontosabb az, hogy egészséges és tápláló legyen” – érvel a gazda.

S hogy megéri-e az egészévi munka? – Háztól adok el mindent – mondja rá rögtön Tamás. Szavait még a beszélgetésünk közben visszaigazolja az élet. Miközben a sátorban fotózunk, egyszer csak autó fékez a ház előtt. Tamás máris fogja a vödröt, a mérleget és a nyugtatömböt; teleszedi az edényt, és viszi az ismerős vásárlónak. – Orvosok, tanárok jönnek akár még a szomszéd településekről is: mindenki, aki ismeri a technológiát, és tudja, hogy itt eredeti, egészséges zöldséget kap – mondja, amikor az üres vödörrel visszatér.

Kalkulációi szerint egy négyzetméter fóliasátoros ültetvény egy szezonra vetített bekerülési költsége 800 forint körül alakul, míg az onnan – szó szerint és átvitt értelemben is – szakítható jövedelem jobb szezonban elérheti a 2 ezer forintot is. Ez persze még nem a tiszta nyereség, hiszen a fólia karbantartása, az inputanyag-beszerzés és az egyéb költségek még ebből jönnek le.

„A legfontosabb vívmány”

Számomra mégsem a bevétel, a jövedelem a siker és az eredményesség elsődleges fokmérője, mivel szaktanácsadásból is van bevételem. Nekem a legfontosabb az a szakmai vívmány, hogy ilyen rossz talajonis sikerül fenntartani a talaj termőképességét, és emellett biológiailag fenntartható eszközökkel, technológiával sikerül távoltartani bizonyos betegségeket, kártevőket – mutat rá motivációja gyökereire Németh Tamás. Újra rámutat: bár monokultúrában termeszti zöldségeit, mégsem halmozódik fel a szklerotínia, sőt, a Trichoderma- és az egyedi mikorrhiza-gomba keverék a fehérpenészes valamint egyéb talajlakó kórokozó által kiváltott rothadással is eredményes küzdenek.

A rovarkártevők – mint például a levél- vagy az üvegházi molytetű, takácsatkák, stb. – ellen olyan eszközökkel veszi fel sikeresen a harcot, mint például a szintén bioalapú zsurlós, valamint egyéb gyógynövényeket és különleges illóolajt tartalmazó kivonatok. Közben hangsúlyozza: minthogy a bioaktív szerek nem jelentenek terhelést, bátran lehet ezeket alkalmazni, akár többször is, és elsősorban preventív jelleggel. Ugyanilyen közvetett, tiszta eszköz az olyan, egyszerűnek tűnő megoldás, mint a már említett sárréteges fóliatakarás: ez nemcsak a hőstressz, hanem a takácsatka elszaporodása és a tripsz ellen is jó eszköznek bizonyul Németh Tamás biokertészetében.

Azt gondolom, hogy a hozamok mellett a jövőben minél fontosabbá válik az értékes beltartalmi potenciál növelése, amit csakis fenntartható mezőgazdasági termelés mellett érhetünk el, oly módon, hogy kiaknázzuk a lehetséges biológiai eszköztár előnyeit. Hosszútávon csak így védhetjük meg környezetünket, talajainkat, hasznos vízkészleteinket, beporzó méheinket, valamint egyéb állatainkat és végső soron saját egyezségünket is!

Kohout Zoltán

Tartalom közti banner a cikk végére
no