Siker és leépülés a 24. órában | Agrárágazat

Siker és leépülés a 24. órában

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Nem kell ellenfél annak, aki nem becsüli saját kincsét - állítólag ez a felirat olvasható egy kora-ókori egyiptomi feliraton, amely arra intette a birodalom fiatal királyait, hogy óvják az ország vagyonát, adottságait, értékeit. Hogy az idők nem változnak, arra bizonyság a hazai körteágazat némely mai jelensége. Nyár végén jártunk a magyar körtetermesztés és -forgalmazás egyik legelismertebb szaktekintélyénél, hogy aztán vegyes érzelmekkel távozzunk a riportról. Reményt nyújthat, hogy komoly lehetőségeink vannak-lennének visszakapaszkodni az európai élvonalba, de ehhez az is kellene, hogy a jogszabályok és a termesztői együttműködés is hozzátegye a magáét ahhoz, amit a természet évezredek óta lehetővé tesz. Sipos Gyulával, a nagykanizsai Gyümölcskert Zrt. elnök-vezérigazgatójával beszélgettünk.

 

 

A 24. órában vagyunk: már csak a szerveződés segíthet

A magyar körte hazája közismerten Zala megyében van, ahol idén 65 éves múltra tekinthet vissza e gyümölcs termesztése. Volt idő, amikor 1000 hektár körüli területen érett ez az egészséges, kül- és belföldi piacokon egyaránt keresett finomság, s vitték is olyan célországok, amelyek ma már inkább konkurenseink - rosszabb esetben már versenyképesebb előttünk járók - az ágazatban.

- A magyar körtének ma ugyanarra van szüksége, mint ami a meggy terén már megmutatja a kilábalás lehetőségét: a szakma összefogására. Egyrészt kell egy általános felmérés, hogy hol, mit és milyen nagyságrendben termesztenek: hogy legyen rálátásunk országos szinten is. Aztán szükség van tész-szerű összefogásra annak érdekében, hogy az ágazat szereplői képesek legyenek hatékonyan képviselni és érvényesíteni az érdekeiket a kereskedelem szereplőivel szemben. Ez az együttműködés egyben a korszerű és hatékony technológiák általános bevezetését is előmozdíthatná, így az egész ágazat versenyképessége erősödhetne ismét - előlegezi meg a feladatsor nagyságát Sipos Gyula, aki szerint „évek óta a 24. órában vagyunk", és egyre fogy az esélyünk a versenyképesség megtartására. A szakmában eltöltött csaknem fél évszázad tapasztalataiból merítő szakember szerint az export erősödése mellett egy ilyen szerveződés a hazai piacokon is bizonyítaná hasznát: például lehetővé tenné, hogy a belföldi vásárlók augusztustól március végéig magyar körtéből elégíthessék ki igényeiket.

 

Évjárat és áruházi alku: hogyan lesz a 100-ból 600...?

A körte ráadásul nehezen termeszthető növény: kitartás és alapos tudás kell hozzá. – Eleve nem lehet gyors és rövid sikeres időszakokra berendezkedni: a körte 3-5 év alatt fordul termőre, döntően évjáratfüggő, vagyis már tartós termesztés után is csak öt-hatéves időszakokban lehet a jövedelmezőségről érdemi megállapításokat tenni. Egy nagyobb ültetvényen könnyedén bejönnek milliós károk egy fagy, egy tűzelhalás-fertőzés következtében, de máskor szép bevételt lehet elérni különösebb ráfordítás nélkül... Szóval, ha például öt évből legalább három nyereséges, akkor már nem lesz veszteséges a mérleg – fejti ki a Gyümölcskert vezetője. Ő csak tudja: náluk az utóbbi 5 évben kétszer is elvitte a fagy a termés jó részét, amikor 10 tonnát sem szüretelhettek egy hektárról. – Minimum húsz tonna fölé kell menni ahhoz, hogy a növényvédelem, a munkaerő és az egyéb költségek után, akár még jó piaccal is, nyereséget tudjon elkönyvelni a gazdaság.

És akkor már valóban „csak” a piaci sikeren: a kereskedelmi leleményességen és tárgyalóképességen múlik a jövedelem. – Nekünk részben szerencsénk van: a megtermelt mennyiséggel 6-7 hónapig el tudjuk látni partnereinket, mivel több fajtával tudunk a piacon jelen lenni. Miután 47 éve vagyok a szakmában, és szinte mindenki ismer, így gyakran eleve ezzel az ismertséggel is jó irányba tudom terelni a termelő-vevő kapcsolatokat. A vásárló számára nehezen elfogadható a 490-600 forintos körte a boltok polcain, pedig a nálunk jelenleg 100-120 forintos költséggel megtermelt körtére további 80-100 forint hűtési, csomagolási és szállítási költség is rakódik - vonja össze a szemöldökét a szakma veteránja, aki ebben a küzdelemben nemcsak a Gyümölcskertet, hanem lényegében az egész hazai ágazatot képviseli.

 

Amikor százmilliók gyomosodnak értelmetlenül

Ám azt ő sem tagadja, hogy az összefogást az általános bizonytalanság is akadályozza. A Gyümölcskert például körtefronton hiába nevezhető lényegében stratégiai súlyú gazdasági társaságnak, az utóbbi évek földtulajdon-változásait igencsak megsínylette. - Egyrészt a dolgozóink felétől meg kellett válnunk, amikor elvesztettük a szántóföldi területeinket - említi a cégvezető.

ARC-KÉP.



„A kereskedői vénám mindig is megmaradt, talán azért, mert az őseim között is sokan kereskedők voltak”, mondja Sipos Gyula némileg ellenpontozva pályaválasztását, amelynek kezdetén a keszthelyi egyetem agrármérnöki karát végezte el 1970-ben. Dolgozni aztán Vésén, a helyi TSZ-ben kezdett, ahol rögtön jött a következő profilmódosítás, miután „annak ellenére belemerültem a nagy gyümölcságazatba, hogy eredetileg szántóföldi növénytermesztői végzettséggel jöttem ki az egyetemről”. A Nagykanizsai Állami Gazdaságnál „már én intéztem a körteexportot”, és ennek révén „Borsodtól Szatmárig mindenütt ismernek, ráadásul évekig dolgoztam a KGST-piacaira is forgalmazó Hungarofructnál”. A 47 éves „szakmai pályafutásom alatt részt vettem a moszkvai olimpia gyümölcsszállításaiban, a brazil almaexportban és a finn körteexportban, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Több tízezer tonna gyümölcs eladásában vettem részt.”

Nagykanizsa térségében ráadásul egy 108 hektáros körtés eladása nem sikerült, jelenleg is gondozatlanul áll. Sokan féltek a több százmilliós értékű, jelentős szakmai és anyagi tőkét igénylő, nehezen művelhető körtetermesztésbe belefogni, különösen ekkora volumenben. Hiába kérték és javasolták Nagykanizsáról az állami döntéshozókat, hogy bontsák meg a hatalmas földbérletet. Ugyanakkor a korábbi művelő, a Gyümölcskert sem kaphatta azt vissza bérletbe, mivel csak egyéves időtartamra kötött volna szerződést az állam. Végül, két év után már közvetlenül fenyegetett, hogy több százmilliós érték megy veszendőbe - ekkor felkínálták a Gyümölcskertnek, hogy évente megújított bérletben kiveheti a korábban általa telepített, nevelt és nemrég harmadában általuk fiatalított körtést. Csakhogy gyümölcsöst csak hosszú távú bérletben lehet rentábilisan művelni, így aztán most a százmilliós profitra képes, önmagában is százmilliós értékű terület azóta is üresen áll, gyomosodik, romlik, és az állam is rosszul jár, hiszen tartósan elesik a bérletidíj-bevételtől...

 

A kölcsönös függés virágzása és gyümölcsei

- Ezen a vidéken 1952 óta folyik körtetermesztés, fajtanemesítés, termesztéstechnológiai kutatás. Egykor itt volt a legnagyobb egybefüggő tábla, csaknem 30 féle fajtát állítottunk elő. Amikor átalakult a Nagykanizsai Állami Gazdaság, és létrejött a Gyümölcskert Rt., majd zrt., még akkor is csaknem 600 hektáron termesztettünk gyümölcsöt, a szintén 5-600 hektáros szántóföldi területeink mellett. A körte mellett 65 hektáron meggyet állítunk elő - összegez Sipos Gyula. A meggynek egyébként 100, a körtének 30%-a megy exportra, így végső soron nemzetgazdasági érdek is, ami Nagykanizsán, az egykor és ma is legnagyobb körtetermesztő kertészetben történik. Mindenesetre, ha az előbb említett anomáliát nem vesszük, a 90-es évekbeli privatizációval (amikor a dolgozók és szakmai befektetők vásárolták ki az egykori ÁG részvényeit) és a közelmúlt földbérleteivel sem járt rosszul a Gyümölcskert. - Ez a Gyümölcskert volumenének másik előnye: ahogy a kereskedelem, úgy a földeket megszerző új bérlők is függnek a társaságunktól. Elvégre évente 2 ezer tonnát veszünk át tőlük, ami Magyarországon jelentős mennyiségnek számít. Nálunk megvan az a felvásárlási, feldolgozói, tárolási kapacitás, piaci integritás, amire közvetve és közvetetten nekik is szükségük van, és ez a kölcsönös függés eddig megfelelő együttműködést eredményezett.

 

A jövő az öntözésé

Ebben nyilván annak is szerepe van, hogy az integráció révén a partneri gazdálkodók segítséget kapnak az eredményes technológiához való hozzáféréshez. Erre szükség is van, miután a körte - már többször •említett - szakértelmet igénylő termesztése mind a művelésben, mind a növényvédelemben megkívánja a magáét. - Ma már öntözés, csepegtetéses öntözés nélkül nem is nagyon szabad termesztésbe fogni - jelenti ki határozottan a szakember, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor a mai 4-500 milliméteres csapadékszinteknek a duplája is lehullott egy-egy szezonban. A Gyümölcskert-területek 80%-a meg is kapja ezt a technikai támogatást a támrendszer és az intenzív művelés más eszközei mellett. Ugyanakkor vadon és félintenzív-öntözött ültetvényekről is szüretel a társaság, amely az ismert Bosc-, Vilmos-, Konferansz- és Packhams-fajtákat is termeszti.

A növényvédelem fő terhét a gyümölcságazatban közismert gyakori permetezés, irányát pedig gomba- és rovarfertőzések elleni küzdelem jelöli ki. Ez utóbbi, a körte-levélbolha elleni védekezés ráadásul igen költséges. A más országoktól átvett fajták és technológiák nem minden esetben sikeresek a hazai éghajlati viszonyokban, ezért óvatosan kell bánni az újonnan bejövő fajtákkal.

A Gyümölcskert Zrt. elnök-vezérigazgatója úgy látja, ma is megvannak az ország adottságai a hatékony, korszerű és jövedelmező körtetermesztésre és -forgalmazásra, de ehhez az innováción túl összefogásra és a központi szabályzórendszerek új szemléletére is szükség van. Az ágazat egyébként - teszi hozzá - a kereskedelmi bevételeken túl más vonatkozásban is hasznot hajt a nemzetgazdaságnak: ma a főszezonban napi 20 tonnát feldolgozó, 50 főt állandó és 100 főt időszakosan foglalkoztató Gyümölcskert Zrt. és általában a kézimunka-igényes gyümölcságazat a munkahely-teremtési törekvéseknek is célpontja lehetne. A korszerű hűtő kapacitás és válogató-, csomagoló gépek szükségesek a jelen kor piacainak ellátásához.

Kohout Zoltán

Kapcsolódó cikkek