Sosem számolok, a feladat gyönyörködtet

Az ókori mítosztöredék szerint az Isten eleinte nem akarta az emberre hagyni a növénynemesítés feladatát a Földön, mert úgy vélte, az nem lesz kellően méltó és ügyes a feladatra. Aztán meggondolta magát, és tudatosan bízta a munkát a fajra, hátha éppen ez a tevékenység lesz az, ami elvonja a sötét ösztönöktől, és békét, derűt hoz teremtményei életébe. Talán innen ered a mondás, hogy aki a virágot szereti, az rossz nem lehet. S ha ez igaz, akkor egészen biztosan igaz a díszfaiskolák elhivatott szakembereire is. Szakemberek? Részben persze azok, akik küzdenek az időjárás, a piaci viszonyok, a fogyasztói szokások szeszélyeivel. Másfelől viszont érző szívű emberek, akik nemcsak az oltás, a szemzés szépségeit értékelik, hanem a bennünket összekapcsoló erkölcsi kötelékeket is. De beszéljen minderről inkább Kerekes Tibor, akinek enyingi díszfaiskoláját a nyáron a Magyarország Legszebb Birtoka versenyben aranyéremmel méltatták.

 

Kilépővel belépő

Ha nem is volt teljesen véletlen, egészen biztosan nem tudatosan eltervezett folyamatként kezdődött – mondja mindjárt látogatásunkkor az Enying nyugati részén található faiskola vezetője. Bár a térség lankás, egyenletes rajzolatú táján mindig is aktív gyümölcskertészkedés folyt, Kerekes Tibor gyermekként csak annyit látott ebből, mint minden kisfiú, aki nagyszülei szőlejében szemet kóstol, vagy a gyümölcsösben segít. – Nem volt hagyománya nálunk a díszkertnek, s nem is foglalkoztatott addig, amíg a kertészeti szakközépiskola után el nem kezdtem tanulni az akkor még Kertészeti Egyetemen – mondja ma már némi mosollyal a Legszebb Magyar Birtok versenysorozat nyári kategóriagyőztese. – Csakhogy aztán az egyetemről korán kiléptem, és mielőbb dolgozni akartam. Így kerültem a közeli kertészetbe, a Siófoki Állami Gazdaság Alsótekeresi Faiskolájába. Akkoriban ez a kertészet volt a legnagyobb ilyen profilú ültetvény, úgyhogy Tibornak volt honnan gyarapítania az egyetemről hozott tudást. – Fantasztikus embereket ismertem meg, akiknek a tudását még ma, majdnem negyven év távlatából is használom! – méltatja egykori „gyakorlati oktatóit”, azaz idősebb kollégáit az enyingi gazdaságvezető.

Ami nem ehető...

A pályáját fizikai állományban kezdő Kerekes Tibor technikusi iskolája elvégzése után hamarosan telepvezetői megbízást kap, s e poszton éri a rendszerváltás.– De már korábban, a 80-as évek végén elkezdtem önállósodni annyira, amennyire a rendszer megengedte. Engedélyt kértem a másodállású gyümölcsfa-iskolai munkára, és az első, 0,3 hektáros területen a szabadidőmben neki is fogtam. Akkoriban 6 ezer négyzetméternél több földje nem is lehetett senkinek. Igazán saját útra a 90-es években léphettem, amikor egyrészt lehetett már földet vásárolni, másrészt a privatizáció révén sikerült az alapvető viszonyokat megteremtenem. Tibor mindezzel együtt sem állítja, hogy tudatos építkezéssel hozta létre magán-faiskoláját. – Inkább szerencsés véletlenek sorának nevezném, ahogyan végül is kemény munkával, fokozatosan, kis lépések révén gyarapodtam – tisztázza szerényen a ma 15 hektárral gazdálkodó, elismert kertészetvezető. – És a kertészet kezdettől viszonylag szépen jövedelmezett. Így egyre több szabadidőm lett, még többet tudtam dolgozni, így még többet tudtam a fejlesztésre, növekedésre fordítani – meséli Tibor. Nem tagadja, a pénzügyi értelemben vett legnagyobb és igazságtalan teher az adó volt, amit a rendszerváltás után is fenntart/-ott a hazai agrárigazgatás. – A szocializmusban az volt a vezérelv, hogy az élelmiszertermelés a legfontosabb, ezért ott jár az adókedvezmény. A díszfaiskolákat viszont mintha afféle luxusnak tekintenék: bár a feladat szinte ugyanaz, mint a gyümölcsösökben, itt nincs kedvezmény...

Tisztában lenni a boldogsággal

Ez persze sosem volt elegendő ahhoz, hogy kedvét szegje a növénynemesítésről, a kertészetről ma is lelkesedéssel nyilatkozó szakembert. – A miénk közepes-kisüzemnek számít a hazai hasonló vállalkozások között. Családi vállalkozásnál persze több és nagyobb, hiszen a családtagokon túl 7 alkalmazottnak adunk munkát – kezdi a válaszát a Kerekes Tibor Kertészete nevét viselő vállalkozás tulajdonos-vezetője, amikor azt kérdezzük tőle: felmerült-e valaha, hogy feladja, vagy éppen nagyobbra növeli gazdaságát. – Azt hiszem, az emberi boldogtalanság egyik fő oka az, ha valaki nincs tisztában a képességeivel. Akár többet, akár kevesebbet képzel magáról, az baj. Én tudom, hogy mire vagyok-vagyunk képesek: ez a birtokméret, ez a darabszám és kibocsátási kapacitás éppen ahhoz elegendő, hogy garanciát tudjak vállalni a minőségre, a szállítások határidejére, vagyis a jövedelmező és tisztességes termelés fenntartására– hangzik a meggyőző és példaértékű vállalkozói ars poetica Kerekes Tibortól.

Egyébként pedig én nem üzletember vagyok, hanem kertész. Sose számolok, nekem a feladat az, ami adott, ami gyönyörködtet, ami eddig még mindig örömet adott. Nem azt nézem, miből mennyi lesz a végén, hanem azt, hogy ez a szemzés, az az oltás milyen koronaformát, új szépséget fog eredményezni a fácskáimon... Így is van stressz elég – teszi hozzá megfontolt mosollyal a cégvezető.

Összefogással európai szereplők lehetnénk

Kapunk a megjegyzésen: mi okozza a stresszt egy dísznövény-kertészetben? Tibor mindjárt kész a kétirányú válasszal.

– Az első természetesen az időjárás. Általában is igaz, és a kertészetben is, hogy nincs két egyforma esztendő, nem lehet ugyanúgy, ugyanarra készülni. Ez elkerülhetetlen tény, amit el kell fogadni. Azt viszont nehezebb megérteni, amit nem objektív körülmények, hanem az ember okoz. A boldogtalan napok között vannak azok, amiket az állami erőszak miatt szenvedünk el: a folyamatosan változó, kiszámíthatatlan szabályzás miatt! Az elmúlt évtizedekben nemcsak az fordult elő, hogy egy-két évente változtak a jogszabályok, de történt, hogy év közben is módosítottak az ágazati előírásokon! – korholja a szakmaiatlanságot a szakember. Meggyőződés eszerint sokkal jövedelmezőbb lehetne ez az ágazat is, ha kiszámítható környezetet teremtene a törvényhozás. A harmadik probléma, fájó módon, összecseng azzal, amit a mezőgazdaság más ágazatainak szereplői is évek óta hiába említenek: az összefogás hiánya.

– Magyarország ma Kelet-Európa egyik élvonalbeli dísznövényi-előállítójaként jelentős jövedelemre tehetne szert. A régióban nincs konkurensünk, szinte egész Európát elláthatnánk dísznövényekkel! Ehhez az kellene, hogy a kis- és közepes méretű kertészeteket egy-két integrátor összefogja, és nagy kibocsátási volument előállítva hatékonyan tudjunk megjelenni a piacokon – összegzi Tibor. Mindjárt meg is kérdezem tőle: tapasztalja-e jelét annak, hogy az összefogáshoz szükséges bizalom megvan Magyarországon?

ARCKÉP.


Az 1963-ban született Kerekes Tibor tavaly másodízben részesült rangos szakmai elismerésben. Míg tavaly a Legszebb Magyar Birtok zsűrije a kertészet-kategória győztesévé emelte, 2011-ben „óriási meglepetésemre megválasztottak a Hortus Hungaricus szakmai kiállításon az Év dísznövény-kertészének”. Tibor az iskoláit Balatonfüreden és Budapesten végezte, majd 1983-ban került a Siófoki Állami Gazdaság cikkben említett kertészetébe. 1989-től másod-, majd 1991-től főállású magánvállalkozó. 1987-ben nősült, s házasságából született fiával kapcsolatosan ugyancsak a kertész-bölcsességnek is beillő józanság nyilvánul meg: „szeretném, ha tetszene neki a szakma, és továbbvinné a kertészkedést, de… tudja mit? Elsősorban és legfőképpen azt szeretném, hogy boldog legyen, bármit is csinál majd az életben!”, mondja a büszke apa. Tibor szakemberként úgy véli, „a klímaváltozás miatt előbb-utóbb muszáj lesz a fejlesztéseket a munkaerőhiány pótlására bevezetni, és bármilyen összetett, nagy kézimunka-igényű is a kertészkedés, előbb-utóbb abban a digitális eszközök, robotok is szerephez jutnak majd. Ám még ehhez is kellenek majd hozzáértő szakemberek, úgyhogy valamit az oktatáson is javítani kellene addig”.

...és akkor 15 percre leszakadt az ég

– Nem, sajnos a bizalmatlanság ebben az ágazatban is akadályozza az összefogást – ismeri el a szakember. Kerekes Tibor mindezt úgy mondja, hogy tüstént kész egy ezzel ellentétes, a magyar gazdasági életben ritkán hallható, rokonszenves történetet is feleleveníteni. A példázat ott kezdődik, amikor 2007-2008-ban az a bizonyos időjárás kiadós példát adott a szeszélyességéből...

– Éppen a vegetációs időszak finisében voltunk, rengeteg megrendelésünk volt, készültünk a kiszállításokra. Aztán egyszer csak lezúdult a jég. Nem tartott sokáig, talán 10-15 perc lehetett az egész vihar. Viszont mire elvonult, addigra a csemeteállomány nagy része tönkrement, vagy súlyosan megsérült. Azonnal láttam, hogy nem tudom teljesíteni a szállítási szerződéseinket – mondja komor tekintettel emlékezve Tibor. Fogta magát, felhívta a felvásárló-partnereket, hogy mielőbb tájékoztassa őket a történtekről, és arról, hogy más beszállítót kell keresniük. Azokban a napokban úgy tűnt, a tízmilliós nagyságrendű kár a Kerekes-kertészet végét jelenti, Tibornak pedig talán külföldön kell majd állás után néznie...

– A legnagyobb partnerem már a telefonban fordított a dolgon: határozottan azt mondta, nem fordul el tőlünk, nem keres másik beszállítót. Azt javasolta, várjunk egy pát hetet – idézi a szívderítően megdöbbentő fordulatot Tibor. – Egészen addig hajlandóak voltak várni, míg a fáink nagy része meggyógyult, és végül egy-másfél hónap múlva el tudtuk kezdeni a szállításokat!

A sokmilliós károk így oly mértékben mérséklődtek, hogy a kertészet nemcsak túlélte a katasztrófát, de hitelt sem kellett felvenni a finanszírozáshoz.

Családias tisztesség

– Szerencsés vagyok: olyan partnerekkel dolgozunk, akikkel 15-20 éve élő a kapcsolat. Csak azt sajnálom, hogy az előbb említett integráció: a közös gépvásárlás, piaci fellépés nem valósul meg. Azonos konténeres termesztés, azonos ültetőközeg és azonos technológia révén jó árakat, szép jövedelmet, erős piaci helyzetet érhetne el a homogén árukínálattal ez az ágazat – teszi Tibor egymás mellé az örömöt az ürömmel. Szerint még olyan rendszer is felépíthető volna, amely kiváltaná a jelenlegi szaporítóanyag-behozatalt önálló elállítással. Tibor szerint a hazai földek kiválóan alkalmasak e tevékenységre, így az ilyen integrációkra is. A Kerekes-kertészetben 15 faj 90-120 fajtája terem, ha nem is széles összefogás keretében, de az ott dolgozók számára harmonikus tevékenység eredményeként. – Nálunk családias a vállalkozás; sokan, a munkatársaim közül hosszú évek, vagy évtizede dolgoznak nálunk. ismerik a munkamorált, azt hiszem, tisztességes jövedelmet és komfortos munkavégzési körülményeket biztosítunk a nem-szakember kollégáinknak is.

ARCKÉP. Az 1963-ban született Kerekes Tibor tavaly másodízben részesült rangos szakmai elismerésben. Míg tavaly a Legszebb Magyar Birtok zsűrije a kertészet-kategória győztesévé emelte, 2011-ben „óriási meglepetésemre megválasztottak a Hortus Hungaricus szakmai kiállításon az Év dísznövény-kertészének”. Tibor az iskoláit Balatonfüreden és Budapesten végezte, majd 1983-ban került a Siófoki Állami Gazdaság cikkben említett kertészetébe. 1989-től másod-, majd 1991-től főállású magánvállalkozó. 1987-ben nősült, s házasságából született fiával kapcsolatosan ugyancsak a kertész-bölcsességnek is beillő józanság nyilvánul meg: „szeretném, ha tetszene neki a szakma, és továbbvinné a kertészkedést, de... tudja mit? Elsősorban és legfőképpen azt szeretném, hogy boldog legyen, bármit is csinál majd az életben!”, mondja a büszke apa. Tibor szakemberként úgy véli, „a klímaváltozás miatt előbb-utóbb muszáj lesz a fejlesztéseket a munkaerőhiány pótlására bevezetni, és bármilyen összetett, nagy kézimunka-igényű is a kertészkedés, előbb-utóbb abban a digitális eszközök, robotok is szerephez jutnak majd. Ám még ehhez is kellenek majd hozzáértő szakemberek, úgyhogy valamit az oktatáson is javítani kellene addig”.

Kohout Zoltán

Promotált hírcsoport