A szalma szerepe a talajerő-gazdálkodásban | Agrárágazat

A szalma szerepe a talajerő-gazdálkodásban

Kiadvány, amelyben megjelent: 

A szemtermés mennyiségének növekedésével évről-évre nő a gabonaszalma tömege, ugyanakkor az almozáshoz egyre kevesebb szükséges. A C:N aránya 90:1, ezért a lebomlása gyors, és átmenetileg nagy a nitrogén (N) lekötése. Ennek ellensúlyozására a szalmatrágyázást össze kell kötni a megfelelő mennyiségű N biztosításával, erre pedig kiválóan alkalmasak a különböző cellulózbontó és talajépítő talajbaktérium készítmények.

 

Célszerű a – sokszor gombabetegségektől (pl.: fuzárium) fertőzött – szalmát előzetesen szecskázni.

A komplex talajbaktérium készítmény a nyárvégi és őszi vetésekig humifikálja (szerves kötésekben tárolja) a tápanyagban gazdag szár-, levél- és gyökérmaradványokat, aminek köszönhetően – talajvizsgálati eredmények alapján – az őszi alaptrágya (P, K) jelentősen csökkenthető, hosszabb távon akár el is hagyható.

 

Az, hogy az aratás után a növénymaradványok milyen gyorsan bomlanak, és a bennük lévő tápanyagokból mennyi fog a következő növénykultúra rendelkezésére állni, az attól függ, hogy a talajban mekkora számban élnek hasznos baktériumok. A helyzet az, hogy az elmúlt évtizedek mezőgazdasági gyakorlatának a következtében még a legjobbnak tűnő földekben is alig tizedannyi hasznos baktérium található, mint amennyi optimális volna.

 

Amikor a kalászos gabonák vagy a repce betakarítása után beforgatásra, bekeverésre kerül a hektáronkénti mintegy 5-10 tonna szalma, illetve szár, akkor a talajban hirtelen új állapot keletkezik. Az elszáradt növényi részekben ugyanis a bennük lévő értékes tápelemek mellett a talaj szempontjából fontos szén:nitrogén-arány 80-120:1-re változik. A talaj számára az lenne az optimális, ha ez az érték 10-15:1 lenne. Fontos megjegyezni, hogy a pillangósok és a hüvelyesek esetében 15-30:1 az arány, és ez az oka annak, hogy ezek a növények különösen jó előveteménynek számítanak.

 

A pentozánhatás akkor alakul ki, ha nagy mennyiségben kerül a talajba 30:1-nél nagyobb C:N-arányú növénymaradvány. Régóta tudták a gazdák, hogy nem érdemes még éretlen istállótrágyát kijuttatni, hiszen az is kiváltja a pentozán hatást, ami azt jelenti, hogy a nagy széntartalmú molekulákat bontó mikroorganizmusok a fehérjék és enzimek előállításához N-t igényelnek, amelyet a talaj még mobilizálható N-készletéből fedeznek.

Ez azt jelenti, hogy az éretlen trágya, illetve a talajba forgatott növénymaradvány átmenetileg jelentős mértékben csökkenti a talaj nitrogénkészletét. Amikor ezt az összefüggést felismerték, akkor azt gondolták, hogy egyszerű megoldás az, hogy a műtrágyát kell kijuttatni a tarlóhántás előtt.

 

Az eddigi tapasztalatok megerősítik, hogy a tarlókezelés után fellépő pentozánhatás elkerülésére a komplex hatású cellullózbontó és talajépítő talajbaktérium készítményeket ajánlott választani, amelyekben együtt vannak a cellulózbontásért felelős és a légköri N megkötését végző baktériumok ezért a szár- és a gyökérmaradványokban lévő cellulóz, hemicellulóz, keményítő és pektin gyors és hatékony bontása mellett a meglévő N-készlet nemhogy csökkenne, hanem mérhetően nő. A talajszerkezet kedvező változása és az egészséges bomlási folyamatok következtében ekkor nem képződik metán, kénhidrogén vagy ammónia, hanem a széntartalmú anyagok széndioxidra és vízre bomlanak, miközben az értékes makro- és mikroelemek felvehető formában a gyarapodó humuszba épülnek.

Magyar Talajbaktérium-gyártók és –forgalmazók Szakmai Szervezete

Kapcsolódó cikkek