Szarvasok névvel, személyiséggel

Gyermekkorunk meséinek és felnőttkorunk – majdnem Oscar-díjas – filmjeinek, nemzetünk eredetmítoszának egyik leginkább ismert és kedvelt állata a szarvas. De vajon tényleg jól ismerjük őket?

Tóth Márton több tucat dámszarvast nevel Kunfehértó és Kiskunhalas között létrehozott fás legelős vadasfarmján, és sok állatát már névről ismeri. Sőt, ismeri a magatartásukat is – mert Márton szerint ezeknek az okos, játékos, kíváncsi és alapvetően jámbor vadaknak saját személyiségük, szokásaik, viselkedési jellemzőik vannak. A Haver becenévre hallgató bika például egészen úgy viselkedik, mint a kedves házőrző kutyusok: a farmra érkezőkhöz óvatos, de barátságos érdeklődéssel közelít, és amint kap egy falat zöldet, máris derűsen tűri a simogatást…

Az Agrárágazat júliusi számában a fiatal gazda arról is beszél, miért volt fontos neki, hogy a szarvasok igényeit, eredeti életkörülményeit a lehető legjobban biztosító viszonyokat teremtsen farmján. Elmondja azt is, milyen előítéletek és tévedések akadályozzák, hogy a jó minőségű és egészséges szarvashús visszakerüljön a magyar gasztronómiában elfoglalt helyére, és arról, miért nem szereti a ma divatos vadászatot…

Kép, szöveg: Kohout Zoltán

Tartalom közti banner a cikk végére
no