Szerelem és tudásvágy – ebben áll egy ritka pálya sikere | Agrárágazat

Szerelem és tudásvágy – ebben áll egy ritka pálya sikere

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Gyakran mondjuk, hogy a hazai mezőgazdaság egyre komolyabb gondokkal küzd a magasabb végzettségű és/vagy fiatal szakemberek utánpótlásában – különösen a mezőgépészet és az állattenyésztés várja a belépő generációk megjelenését. Ugyanakkor vannak példamutató kivételek: amikor egy fiatal annak ellenére is ezt az utóbbi, szorgalmat, áldozathozatalt igénylő ágazatot választja, hogy előre tudja: sok lemondással jár majd a pálya. Csürhés Tamás történetében a véletlen is döntő szerephez jut – de persze még fontosabb az elhivatottság és az olthatatlan tudásszomj.

Mindenki hasznára

Öt célt tűzött ki maga elé Csürhés Tamás, amikor a főiskolán úgy döntött, szarvasmarhatartó lesz. Amikor fiatal gazdaként európai uniós támogatáshoz jutott, vásárolt is Franciaországban 26 állatot – 25 charolais-tehenet és egy bikát –, majd elhelyezte őket a Kaszaper határában lévő farmján. Most azon dolgozik, hogy az ötpontos célkitűzés mellett törzstenyésztői státuszt kapjon, és ezzel, ahogyan ő fogalmaz: mind saját magának, mind a magyar mezőgazdaságnak a hasznára tevékenykedjen.

No, de honnan fakad ilyen elkötelezettség egy fiatalemberben?

 

Istálló, elletés – és válogatott mérkőzés…

A döntés a főiskolán született meg bennem, de nem egészen magamtól: egy évfolyamtársam vetette fel először a húscélú szarvasmarha-tenyésztés ötletét. rögtön elkezdtem ebben az irányban érdeklődni. A tanáraim, akik látták az érdeklődést, mindjárt nagy odafigyeléssel igyekeztek kielégíteni a kíváncsiságomat. Azt hiszem, némelyikük külön örült is, mert viszonylag kevés az ilyen terület iránt vonzódó fiatal – vezet a története fordulópontjához a diplomáját egy éve szerző gazdálkodó. Adódik is a kérdés: ő miért, milyen motivációtól vezérelve választotta az állattartást?

Jogos a kérdés, miután a növénytermesztés jóval kényelmesebb… Az állattartónak nincs igazán szabadnapja, nem nagyon mehet el tíz napra, két hétre szabadságra, ha éppen úgy gondolja. Ha nincsenek megbízható emberei, akkor még az etetés és istállótisztítás is otthon fogja az embert, elletéskor meg aztán nekem sincs egy szabad napom sem! Legfeljebb elletés után van egy kis fellélegzés: én is olyankor megyek szabadságra. Vagy, mint most, pár napra kiutazom Portugáliába a válogatottunk meccsére (portrénkat március 21-én rögzítettük – a szerk.).

 

Amikor beszippant a szerelem

Az ágazatválasztás oka, mondja Tamás, mégis abban keresendő, hogy egyszer csak kialakul egyfajta szerelem…

– Mivel ez a pálya sok lemondással jár, szeretni kell. Egyszer csak azon kapod magad, hogy beszippantott, mint egy szerelem. Azt érzed, hogy mindent tudni akarsz a szakmáról, az idősek tapasztalatairól és a legújabb fejlesztési lehetőségekről, a külföldi gyakorlatról és a hazai hagyományokról egyszerre – magyarázza meg Csürhés Tamás. Ő nemcsak esztétikai, hanem szakmai alapokon is választotta a charolais-t: úgy látja, ennek nemesítésében jó fejlődési lehetőség van mind tudományos, mind gazdasági szempontból.– Itt megvan a nagy múltú hazai tenyésztési tapasztalat, vannak barátaim e területen, van lehetőség intenzív takarmányozásra, és bennem megvan a kellő, Bár eredetileg általános mezőgazdasági mérnöknek tanult, a Hódmezővásárhelyen  végzettség után most a hazai állattenyésztés-oktatás fellegvárában, Kaposváron Állattenyésztő mester-képzésben kutatja a szakterületet.

De menjünk sorjában! A franciáktól tenyésztési céllal vásárolt, nagytestű, félintenzív körülmények között tartott 25 példányos állományt a közeljövőben 50-esre fogja bővíteni. A törzstenyészeti státusz eléréséhez 35 db, kétszer ellett tehén kell. Ezzel, törzstenyésztőként, már egyenes út vezet az egyébként világelső fajtájú, csúcsgenetikájú állatok mind jobb húskihozatala, jó ellésképessége, így piacképes tenyészállatok nevelése felé.

 

Arcról kell ítélni a jó minőségért

Mindez szigorú szakmai munkát jelent, ezt Tamás sem tagadja. – Ezt nem is lehet nagyüzemi méretekben. Úgy gondolom, legfeljebb 200 példányosra nőhet majd az állomány mennyisége, hiszen ahhoz, hogy jó minőséget produkáljunk, ahhoz nem a mennyiségen át vezet az út. Ahhoz, hogy ismerd az állományt és az egyes állatok állapotát, kondícióját, ahhoz mindegyiket úgyszólván arcról ismerni kell…! Csak úgy javíthatók a hibák, ha figyeled a hatékonyan megfigyelhető az egyed fejlődése – hívja fel a figyelmet Tamás.

Az a bizonyos ötös cél is ezt szolgálja: a könnyű ellést, a borjaknak bőséges tejszolgáltatást, a magyarországi viszonyokhoz való alkalmazkodást, úgy, hogy a fajta értékei ne vesszenek el, legvégül pedig a jó anyai vonal kialakítását. – Én ugyanis nem hiszem el, hogy elegendő kizárólag az apai vonalra, a bikára nemesíteni.Olyan anyai vonalat kell kialakítani,ami könnyen megelli,és sok teje révén kiválóan felnevelni képes az utódját. A hús és a tejtermelés egymás antagonistái, de meg kell találni az egyensúlyt a sikerhez. Sokszor pedig nem elég mindent megtenni, szerencse is kell. Úgy gondolom, hogy a nagy mennyiségű hús termeléséhez szükség van egy nagy, erős vázra is, amire az állat fel tudja építeni az elvárt izomtömeget. A charolais képes a legnagyobb élőtömeg termelésére, és ezt ki kell használnunk, de hosszú távon a húsminőségre is nagy hangsúlyt kell fektetni. Itt az értékes húsrészek mind nagyobb kihozatalára, illetve a kedvező izomszövetek közötti faggyútartalomra gondolok, ami megadja a hús zamatát, és növeli konyhatechnikai értékét – fejti ki a tenyésztő. Szavai szerint a borjak állapotában, sajátosságaiban tükröződő vonásokból, tulajdonságokból lehet következtetni arra, hogyan sikerült a gyengeségeket javítani, illetve az egymást erősítő vagy lerontó szülői minőségeket a várt irányba terelni.

 

Takarmány, tisztaság, toxinok

Mivel e munkának természetesen a kielégítő beltartalmú takarmány is fontos alapeleme, a Csürhés-gazdaság szembetalálja magát azzal, hogy vidékükön túl jók a földek a legeltetéshez. – Itt, ahol 40-45 aranykoronásak a talajok, szinte nincs legelő. Másodvetésű, időszakos legelővel próbáljuk orvosolni ezt. Egész évben a másfélhektáros mozgatókarámban és köretetőben etetjük az állatokat, ami persze drágább, mint a legeltetés, de emiatt is kell magasabb genetikai értékű tenyészállat, nem árutermelő állomány. – tudjuk meg. A kaszaperi charolais-k főként lucernaszénát, -szenázst és megfelelően szemroppantott kukoricaszilázst (ez utóbbinál Tamás szerint a legfontosabb az, hogy a legjobb fenofázisban silózott növénytől eredjen az alapanyag, magas tarlóval betakarítva), illetve egyéb növénytermesztési mellékterméket, szalmát kapnak, továbbá nyalótömbös ásványianyag-pótlást, igényeik szerinti mennyiségben.

Ezek a szántóföldi alapok egyébként Csürhés Tamásnak a tenyészetével együttműködő családi gazdaságban adottak. A család ugyanis, bár a 90-es években főleg háztáji sertéstenyésztéssel foglalkozott, a növénytermesztés felé fordult. Ma – a bérelt táblákkal együtt, összesen – mintegy 450 hektárról takarítanak be árunövényeket, amit maguk tisztítanak, tárolnak és forgalmaznak. Így tenyészállataikat is nagyobb biztonságban tudják a termékenységre és növekedési potenciálra veszélyt jelentő növényi toxinoktól. Vásárolni csak a takarmány-kiegészítőt és a borjútápot kell.

A gazdaságosság egyéni, családi gazdasági szinten Csürhés Tamás kalkulációja szerint, már akár 50 charolais tehéntől biztosított lehet, különösen akkor, ha a takarmány-előállítás saját körben biztosítható.

 

Kitartással és érdeklődéssel

Hogy ezek az erőfeszítések máris ígéretes jövőt sejtetnek, arról több szakmai elismerés is tanúskodik már. Csürhés Tamás idősebb tenyésztőket is megelőzött például a Charolais Tenyésztők Egyesületének küllemi bírálati tanfolyamán, ahol a 3. legjobb eredményt ő érte el. – Rendületlenül tanulok, faggatom az idősebbeket és a kortárs kollégákat, kikérem és igyekszem okosan felhasználni a véleményüket – kommentálja sikerét a tenyésztő, aki nemrég Hódmezővásárhelyen megismételte helyezését a fajta éves üsző charolas-versenyén. Részben e sikerek eredményeként jutott el Franciaországba is, ahol a sikeres tenyésztők egyikeként vehetett részt a küllemi bírálati tanfolyamon. – Egyébként azt tapasztalom, hogy a tenyésztőtársak nemcsak a kérdésekre válaszolnak készségesen, de mindig készek tenyésztési praktikákkal is ellátni, itt kiemelném az NPK Charolaist, akiktől rengeteg segítséget kapok – mondja örömmel Tamás.

 

Arc, kép. Az idén 24 éves, kaszaperi Csürhés Tamás a békéscsabai kórházban született. A család agrárkötődése egyáltalán nem mondható nagy múltra visszatekintőnek: nagyszülei háztáji szinten, szülei pedig fokozatosan kezdtek gazdálkodni, lépésről lépésre „Ebbe nőttem bele, de az állattenyésztést már szinte én találtam ki, miután a főiskolán egy barátom javasolta az ötletet, vallja a kezdetekről Tamás, aki tüstént le is kapcsolódott a növénytermesztési szakirányról. Ő egyébként azon ritka mezőgazdászok közé tartozik, akiknek a hobbija – ha csak a zöld gyepet nem tekintjük kapcsolódási pontnak – viszonylag távol esik az agráriumtól. „Nemcsak a magyar válogatott meccsei érdekelnek, magam is középpályásként focizok a helyi csapatban, és szeretem is nézni a közvetítéseket. Igaz, nagyon sok más sportágat is szeretek nézőként szemlélni”, teszi hozzá, azzal együtt, hogy a foci és más labdajátékok mellett az úszást és a szaunázást is kedvvel űzi. De honnan ered a szenvedélyes tudnivágyása? „Világéletemben gyorsan tanultam, és szerettem felhasználni, amit ellestem, meghallottam vagy válaszként kaptam. Sőt, azt tapasztaltam, hogy az iskolán kívül néha sokkal gyorsabban és sokkal több hasznos dolgot lehet elsajátítani, megtudni, mint a padok között, a leírt, néha soha többé nem használt elméleti leírásokból”, utal a duális rendszer és saját gyakorlati időszakai fontosságára a fiatal értelmiségi.

Tenni vágyása és eltökéltsége mindenesetre valószínűleg nem egyedülálló a családban: édesapjának, Csürhés István polgármesternek a tevékenységét 2015-ben a Belügyminisztériumban oklevéllel. Nemcsak sikeres a dinamikusan fejlődő település élén, de abban is egyedülálló, hogy egykor az ország legfiatalabbjaként választották a község élére, 24 éves kora óta, 27 éve látja el ezt a funkciót.

 

Jövőkutatások

A szakmai munka megalapozását az a diploma jelentette, amely mögött Csürhés Tamás főiskolai szakdolgozata állt. Ehhez nem kevesebb, mint 2200 hízó bika megfigyelését végezte el folyamatosan egy olyan telepen, ahol charolais, limousine és aubrac fajtákat tartottak. – A célom az volt, hogy elemezhessem: ha ugyanolyan takarmányozási és tartási körülmények között élnek az állatok, akkor hogyan alakulnak a tömeggyarapodásbeli különbségek. Azt tapasztaltam, hogy a charolais volt képes a legnagyobb élőtömeg-növekedésre: napi 200 grammal előzte meg a limousine-t és 400 grammal az aubracot. Ekkora felmérést egyébként még senki sem végzett korábban – ismerteti első tudományos munkája nagyságrendjét Tamás.

Az állattenyésztő mesteri diplomamunka természetesen tovább folytatta ezt a vonalat. A fiatal tenyésztő Kaposváron már a küllemi és húsminőségi vonások közötti összefüggéseket kutatja a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületének közreműködésével. Arra volt kíváncsi, milyen összefüggés található az intramuszkuláris (izmokon belüli) és bőr alatti faggyú mennyisége, a hátszín-keresztmetszet, és a küllemi izmoltsági és az általános kondíció pontok tekintetében. – Mivel a charolais tenyésztésében a fő cél a minőségi hústermelés, ezért döntő jelentőségű az intramuszkuláris faggyú megfelelő mennyisége. Az értékes húsrészek mennyiségére pedig a vastagabb hátszín-keresztmetszet utal – mondja a tenyész-értékbecslés szempontjairól.

A kutatás természetesen a jövőben is ad feladatot Csürhés Tamásnak. A Kaposvári Egyetemen az embrió-beágyazódás és a hőstressz összefüggéseit vizsgálják egy ígéretes, a későbbiekben várhatóan komoly gazdasági jelentőséggel kecsegtető eredmény érdekében.

Kohout Zoltán

Kapcsolódó cikkek