Új, nagy lehetőség előtt állunk

Biológiai alapok és technológiai megoldások a gabona- (rozs- és tritikálé-) tömegtakarmány (szilázs) termesztésében – a klímaváltozás tükrében

Magyarország jó adottságai

A klímaváltozás következtében várható kevesebb csapadék, valamint a száraz időszakok hosszának növekedése és a hőmérséklet emelkedése miatt a tenyészidőszakban még tovább fokozódik a vízhiány, ami öntözetlen körülmények között egyre kockázatosabbá teszi a nagy vízigényű növények termesztését. Az éghajlatváltozás következtében tömegtakarmány termesztésünket jelenleg és a jövőben nagyobb biztonsággal alapozhatjuk a kis vízigényű őszi kalászos gabonafélékre – elsősorban a rozsra és tritikáléra, amelyek a téli csapadékot hasznosítva kora tavaszszal már nagy zöldhozamra (szilázs) képesek. Örvendetes, hogy ezt felismerve Magyarországon már növekszik a rozs-tömegtakarmány termőterülete, emellett a világ számos országában a tritikálét is elkezdték ilyen célra termeszteni. Így pl. az USA-ban, Mexikóban, Kanadában, Afrikában, Olaszországban és Ausztráliában is. Az eddigi kísérleti és termesztési eredmények alapján a magyar nemesítésű őszirozs- és tritikáléfajták és vetőmagjaik kiváló biológiai alapokat biztosítanak a hazai kalászos gabona tömegtakarmány-termesztéshez. Tömegtakarmány-termesztésünket (szilázs) ezért nagyobb biztonsággal és kisebb költséggel alapozhatjuk a többi gabonafélénél igénytelenebb és szárazságtűrőbb, magyar nemesítésű rozs- és tritikáléfajtákra. Biológiai alapjaink (fajta és vetőmag) ehhez kiválóak! Ezek a kis vízigényű növényfajok (fajták) – a téli félév várhatóan növekvő csapadékával – az áprilisi kaszálásig vegyszermentesen, környezetbarát módon és biztonságosan termeszthetők. A télen lehullott csapadék – megfelelő tápanyagellátás mellett – fedezi az áprilisban már nagy zöldtömeget adó (15-22 t/ha szilázs) rozs és tritikálé vízigényét. Tehát ezzel a hasznosítással elkerülhető a várhatóan egyre aszályosabbá váló nyári időjárás kockázata és már korán, kis ráfordítással és nagy termésbiztonsággal (kis termésingadozással) minden évben előállítható egy kiváló (magas fehérjetartalmú és kiváló rostemészthetőségű) tömegtakarmány – a gabonaszilázs. Cikkünkben az éghajlatváltozás tükrében bemutatjuk az ehhez leginkább alkalmazkodó hazai biológiai alapokat, a javasolt termesztési módszert, agrotechnikát ás a legújabb (2017. évi) kísérleti eredményeinket – amelyeket a már egyre több üzemi tapasztalat is alátámaszt –, megerősítve ezeknek a gabonaféléknek a létjogosultságát a hazai tömegtakarmány termesztésben és felhasználásban.

Termesztésük, hasznosításuk a világon és Magyarországon

A rozs termesztése világviszonylatban csökkenő (abrak) tendenciát mutat, 4,6 millió ha, Magyarországi vetésterülete pedig 31 ezer ha volt 2017-ben. Oroszország és Észak-Európa főként étkezési célra termeszti (kenyérgabona), a többi országban vegyes hasznosítás, (étkezési és takarmány-) felhasználás. A hazai statisztikai vetésterületben nincs benne a szilázs-előállítás egyre növekvő területe, amely a fémzárolt vetőmag előállításából, forgalmából (kb. 3000 tonna/év) és a felhasználók termesztési információiból becsülve 20-25 ezer ha lehet (logikus döntés!). A tritikálé termesztése világviszonylatban növekvő (abrak és szilázs egyaránt) tendenciát mutat, 4,4 millió ha, ebből Magyarország kb. 100 ezer ha körüli. Néhány országban pl. Ausztrália (78 ezer ha), Oroszország, Lengyelország és Magyarország az étkezési felhasználása is növekszik. Magyarországon az utóbbi években 120 ezer ha körüli területen termesztették, de 2017-ben 96 ezer ha-ra csökkent, amibe nincs benne a még kis területen folyó szilázs-előállítás.

A tritikálé mint új tömegtakarmány – kitekintés a világba

Az őszi tritikálét tisztán (nem keverékben) az USA délkeleti részén és Kaliforniában kb. 100 ezer ha-on

1.ábra. A tritikálé vetésterülete a világon, millió ha (forrás: FAO stat)

szilázsnak is termesztik, Ausztráliában is jelentős a tritikálé zöldhasznosítása – főként a száraz és gyenge termékenységű területeken. Algériában (Afrika) a tritikáléval a kukorica importot igyekeznek kiváltani – elsősorban tömegtakarmány- (szilázs-, szenázs-, zöldtakarmány-) termesztéssel. Mexikóban (CIMMYT) nemesítik „zöldhasznosításra” is és szarvasmarhával etetik, Kanadában szilázst készítenek belőle, Olaszországban zöld keverékekben is hasznosítják. Magyarországon is elkezdődött a tritikálé tömegtakarmány célú (szilázs) termesztése, hasznosítása.

A termésre (mennyiség, minőség) ható tényezők

1. Ökológiai tényezők (éghajlat és talaj) A kalászosgabona-félék tömegtakarmány-termesztéséhez az éghajlatunk és talajadottságaink kiválóak, és a közeljövőben ezt a klímaváltozás sem veszélyezteti!

2. Biológiai tényezők (biológiai alapok: fajta és vetőmag) A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő – elsősorban magyar nemesítésű fajták – és az azokból itthon előállított vetőmagvak kiváló biológiai alapokat biztosítanak a tömegtakarmány-termesztéshez. A külföldön nemesített – főként a Magyarországon hivatalos fajtakísérletekben sem vizsgált – fajtákban nagy lehet a kockázat télállóság, betegség-ellenállóság és termésmennyiség, -minőség vonatkozásában is!

3. Termesztési tényezők (agrotechnika, technológia) Ezt lehet jól és rosszul is csinálni. Ilyen műveletek: vetésforgó kialakítása, talajművelés, tápanyagellátás, növényápolás, betakarítás (kaszálás, rendkezelés stb.) és a post-harvest technológia (silózás).


2. ábra. A rozs vetésterülete a világon, millió ha (forrás: FAO stat)

A klímaváltozás várható hatása mint jelentős ökológiai tényező

A már most is érzékelhető klímaváltozás (felmelegedés) miatt nagyobb mértékű lesz az evapotranszspiráció, amely a nyári félévben növeli a vízhiányt, és kockázatosabbá teszi a nagy vízigényű növényfajok öntözés nélküli termesztését! Emellett a tenyészidőszak kevesebb csapadéka és a száraz időszakok hosszának növekedése – a hőmérséklet emelkedésével együtt – még tovább fokozza a vízhiányt, ami öntözetlen körülmények között ellehetetleníti a nagy vízigényű tömegtakarmány növények, pl. a silókukorica termesztését!

Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz a tömegtakarmány termesztésben – mi lehet a megoldás?

Tömegtakarmány-termesztésünket (szilázs, szenázs) nagyobb biztonsággal és kisebb költséggel alapozhatjuk az őszi kalászos gabonafélékre (elsősorban őszi rozs és őszi tritikálé). Ezek kis vízigényű – a többi gabonafélénél igénytelenebb – növényfajok (fajták) a nagyobb valószínűséggel rendelkezésre álló téli félév csapadékával (+ kevés tápanyaggal) vegyszermentesen, környezetbarát technológiával és biztonságosan termeszthetők (+ terület felhasználása nélkül). A betakarítás (kaszálás áprilisban) után még vetni lehet (siló) kukoricát, napraforgót, cirkot, kölest, szóját stb. Leggyakrabban 2 silókukorica között lehet termeszteni. A lucerna termesztése továbbra is biztonságos. Nagyobb figyelmet érdemelne viszont a szénakészítés is a 2., 3., 4. növedékből (speciális géprendszer)! Nagyobb jelentősége lehet még a tömegtakarmány-termesztésben olyan igénytelen, jó szárazságtűrő fajoknak és hazai fajtáiknak is, mint pl. Szöszös bükköny, Szarvaskerep, Évelő rozs!

Biológiai alapok a rozs és tritikálé tömegtakarmány-termesztéséhez

A Nemzeti Fajtajegyzékben (1. és 2. táblázat) szereplő, magyar nemesítésű fajták és az azokból itthon előállított vetőmagvak kiváló biológiai alapokat biztosítanak a gabona (rozs és tritikálé) tömegtakarmány termesztéséhez, és az ezekből előállított fémzárolt vetőmagvak kielégítik a hazai keresletet.

Tritikálé-nemesítés és -fajták

Az első tritikálé (búza-rozs hibrid) előállítása Wilson angol botanikus nevéhez fűződik 1875-ben. Az általa előállított hibrid azonban meddő volt. Az első termékeny hibrid előállítása Rimpau német növénynemesítő nevéhez kötődik 1890-ben. Ezek után sok kutató és nemesítő foglalkozott a tritikáléval a világ számos táján. Az első oktoploid (8n) tritikálét közönséges hexaploid (Triticum aestivum) búza x rozs amphiploidokból hozták létre. A helyes út a Triticum durum (vagy T. turgidum) búza és a rozs hibridizációján keresztül vezetett, amelynek eredménye a primer hexaploid (6n) tritikálé előállítása. A magyarországi tritikálénemesítés úttörője Kiss Árpád (Rédei György), akinek nevéhez fűződik a világon elsőként a szekunder hexaploid tritikáléfajták előállítása (1968, T-57 és


1. kép. A rekombinációs hexaploid Hungaro tritikáléfajta kromoszómái

T-64), majd utasításra a nemesítési anyagok átadása a lengyeleknek, és ezután hosszú szünet jött a magyar nemesítésben. Nemesítését sikerült újraindítani a 80-as évek végén Kisvárdán, majd Szegeden (Bóna Lajos, Pauk János), Martonvásáron (Láng László, Bedő Zoltán) és Karcagon is elkezdték a honosítását, majd nemesítését. Mosonmagyaróváron Kiss Árpád fia, Kiss József nemesítette. A kisvárdai magánnemesítés legnagyobb jelentőségű eredménye a Hungaro fajta előállítása volt (lásd 3. ábra), amely áttörést jelentett nemcsak a humán felhasználás területén, de újabban a szilázs-előállításban is. Az 1. képen a Hungaro triticale kromoszómái láthatók. A rozs genomi DNS-t Biotin-11-dUTP (világoszöld) segítésével jelöltük a martonvásári (MTA ATK) GISH vizsgálat során, míg a búza A és B genomjához tartozó kromoszómák jelöletlenek maradtak. Tehát hexaploid, 42 kromoszómával rendelkező tritikáléfajta, amely egyesíti magában a rozs és a búza (AB genom) génállományát, de azoktól eltérő, új, kedvező tulajdonságokat is hordoz.

Rozs nemesítés, fajták

A 19. század végén Németországban Rimpau nevéhez fűződik az első tudatos nemesítői beavatkozással nyert


3. ábra. A Hungaro tritikáléfajta nemesítési ábrája


1. táblázat. Tritikálé Nemzeti Fajtajegyzék (2018)
*Megjegyzés: Az összes szaporítóterület 2%-át meghaladó terület (forrás: Nébih)


2. táblázat. Rozs Nemzeti Fajtajegyzék (2018)
*Megjegyzés: Az összes szaporítóterület 3%-át meghaladó terület (forrás: Nébih)

rozsfajta. A legismertebb rozsnemesítő a német Lochow volt. Magyarországon tájfajták (Nyíri rozs) termesztését követően Fleischmann Rudolf, Horn Miklós, Papp Zsigmond, Teichmann Vilmos, Bauer Ferenc és Vágó Mihály rozsnemesítői tevékenysége eredményeként kerültek újabb fajták a köztermesztésbe. Tájfajták: Lovászpatonai a Dunántúlon, Varda (Kisvárdai 1) a Nyírségben. A mai igényeket (szilázs is!) kielégítő, korszerű populációs fajta: a Ryefood.

A tritikálészilázs előállításának agrotechnikája

Talajigénye: a rozsnál igényesebb a talajra, 0,8% humusztartalom fölötti talaj már jó, de szilázsnak jó talajon is lehet termeszteni! Elővetemény: korán lekerülő pillangósok (pl. lucerna), de szilázs előállításnál gyakran 2 silókukorica közé kerül. Talajművelés: ugyanaz, mint rozsnál! Nem igényel mélyművelést! Korán lekerülő elővetemények után tarlóhántás sekély szántással (2. kaszálás után lucerna feltörés szántással), tarlóápolás + hengerezés (homok-vízmegőrzés!), magágykészítés. Silókukorica után tarlóhántás


1. grafikon. Rozs és tritikálé (keverék) zöldtermés (szilázs) hozama, Szarvas (2017)


2. grafikon. Rozs és tritikálé (keverék) zöldtermés (szilázs) hozama, Iregszemcse (2017)

tárcsával és magágykészítés, vagy egy menetben (pl. kompaktor), de a legjobb megoldás a szántás + magágykészítés, majd vetés és hengerezés, mert így a zöldtermés kaszálásakor a szármaradványok és a talajegyenetlenség miatt kevésbé szennyeződik földdel a zöldnövény (szilázs minőség). Tápanyagellátás: ugyanaz, mint rozsnál, talajvizsgálattól, előveteménytől függ! Fontos: a N 70%-t (80-120 kg/ha) ősszel, a többit korán tavasszal! P, K, ha kell ősszel: P 30-40 kg/ha, K 60-70 kg/ha. Fajlagos tápanyagigénye (kg/100 kg fő- és melléktermés) N 1,8-2,2, P2 O5 1,1-1,4, K2 O 1,5-1,8 – N-ből annyit adunk, mint egy 8 t-s szemterméshez (N 140 kg/ha hatóanyag) a gyors fejlődésű, nagy zöldtömeg és magas fehérje érdekében, a P, K-ból felét! Vetésidő, vetési paraméterek: Korábban, mint szemesabrak-termesztés esetén, az optimális a Hungaro fajtánál: szeptember 20. és október 5. között! Vetési paraméterek: fajta- és termőhely-specifikusan, ezerszem-tömeg nagyobb, mint rozsnál (pl. Hungaro 35-43 gr), 4-4,5 millió csíra/ha (190 kg/ha) vetőmag, gabonasortávra, 3-5 cm mélyre. Növényápolás, gyomirtás: a magyar fajták jó gyomelnyomó képességűek, más esetben 2,4 D, vagy MCPA hatóanyagú herbicidekkel. Kórokozók: általában nem kell védekezni (pl. a Hungaro fajta lisztharmat-rezisztens!). Fuzáriummal fertőzött elővetemények kerülése, vetőmagcsávázás. Kártevők: kaszálásig nincs probléma, nem kell védekezni! Betakarítás (kaszálás): Kaszálás időpontja közvetlenül a rozs kaszálása (04. 05-15.) után, de még a lucerna 1. kaszálása (05. 05.) előtt, évjárattól, időjárástól függően: április 20-30 között, ekkor a kalász még hasban van és ebből a zöldtömegből állítható elő a legjobb takarmányértékű szilázs a nagytejű tehenek részére (1. és 2. grafikon).

Rozs-tömegtakarmány (szilázs) termesztésének agrotechnikája

Talajigény: igénytelen, Magyarországon szemes abraknak a homoktalajokon termesztik, de szilázsnak jó talajon is! Elővetemény: (ugyanaz, mint tritikálé) korán lekerülő pillangósok (pl. lucerna), de szilázs-előállításnál gyakran 2 silókukorica közé kerül. Talajművelés: (ugyanaz, mint tritikálé). Nem igényel mélyművelést! Korán lekerülő elővetemények után tarlóhántás sekély szántással (lucerna törés szántással), tarlóápolás + hengerezés (homok vízmegőrzés!), majd magágykészítés. Silókukorica után tarlóhántás tárcsával és magágykészítés, vagy egy menetben (pl. kompaktor), de legjobb szántani + magágykészítés, majd vetés és hengerezés, mert így kaszáláskor a szármaradványok és a talajegyenetlenség (rög) miatt nem szennyeződik a zöldtakarmány földdel (szilázs minőség!). Tápanyagellátás: (ugyanaz, mint tritikálé – ugyanannyi zöldtömeget tervezünk!); talajvizsgálattól, előveteménytől stb. függően: N 70%-t (80-120 kg/ha) ősszel, a többit tavasszal! P, K, ha kell ősszel: P 30-40 kg/ha, K 60-80 kg/ha! Vetésidő, vetési paraméterek: Korábban (hogy ősszel kitűnően bokrosodjon), mint szemesabrak-termesztés esetén, az optimális a Ryefood fajtánál: szeptember 10. és 25. között, fajta- és termőhely-specifikusan. A szabadelvirágzású fajtákat pl. Ryefood (ezerszem-tömege: 25-33 gr.), 5 millió csíra/ha (190 kg/ha) vetőmaggal, gabonasortávra, 3-5 cm mélyre. Növényápolás, gyomirtás: a magyar fajták jó gyomelnyomó képességűek, más esetben 2,4 D- vagy MCPA-hatóanyagú herbicidekkel. Kórokozók: általában nem kell védekezni (pl. Ryefood fajta szintén lisztharmat-rezisztens). Fuzáriummal fertőzött elővetemények kerülése, vetőmagcsávázás. Kártevők: kaszálásig nincs probléma, nem kell védekezni! Betakarítás (kaszálás): a kaszálás időpontja évjárattól, időjárástól függően: április 5-15. között, amikor a kalász még hasban van, ebből állítható elő a legjobb takarmányértékű szilázs a nagytejű tehenek részére (1. és 2. grafikon).

Szilázskísérletek eredményei 2017-ben

A kaszáláskor a parcellákon mért zöldtermések tömegét (a mért szárazanyag-tartalmuk alapján) egységesen 30% szárazanyag-tartalomra számítottuk át (szilázs hozam), és így hasonlítottuk össze (1. és 2. grafikon). A 2 kísérleti hely közel azonos időpontjaiban betakarított terméseket összehasonlítva megállapítható, hogy hasonló termésszintek voltak mérhetők – kivéve az áprilisi kaszálásokat. Jelen vizsgálatunk célja a téli csapadék által leginkább meghatározó kora tavaszi (áprilisi) zöldtermések értékelése. A rozs az 1. kaszálásban Iregszemcsén – optimális időpontban kaszálva – 14,5 t/ha szilázshozamot produkált, míg Szarvason 8 nappal később 16,7 t/ha-t. Jelen vizsgálati cél szempontjából a tritikálék és keverékeik tekintetében a 2. kaszálási időpont (április 24. és 26.-i) termései a legfontosabbak, ugyanis a téli félév csapadéka ebben a kora tavaszi időpontban leginkább meghatározó a tritikálé zöld- (szilázs-)hozamára, és annak takarmányértéke is ekkor a legjobb. Szarvason a legnagyobb terméseket a tritikáléfajták tiszta vetésben adták (19,8 és 19, 4 t/ha-t, kis különbséggel a 2 fajta között), 2-4%-al meghaladva az ezt követően 3. legnagyobb termést adó rozs termését (19 t/ha= 100%), ami viszont már túl volt a minőség (takarmányérték) szempontjából optimális fejlődési stádiumon. A Hungaro tritikálékeverékek 2,3-4,1 t/ha-al (12-21%-al) kevesebb termést produkáltak a tiszta vetésű Hungarónál, és 8-17%-al kevesebbet a Ryefood rozsnál is. Iregszemcsén a legnagyobb termést (25 t/ha) a standard Ryefood rozs adta, ami viszont már szintén túl volt az optimális fejlődési stádiumon. Majd közel azonos terméssel (22,6 és 22,7 t/ha) a tritikálé fajták tiszta vetésben következtek. A Hungaro tritikálékeverékek 1,5-3,8 t/ha-al (7-17%al), tehát itt is lényegesen kisebb termést produkáltak a tiszta vetésű Hungaro tritikálénál.

A kiértékelt kísérleti eredményekből következően – az irodalmakban közöltekkel összhangban – megállapítható, hogy a vizsgált hazai rozs- és tritikáléfajták (genotípusok) 2017-ben is nagy zöld (szilázs) hozamot produkáltak, következésképpen jelenleg és a közeljövőben is javasolhatók tömegtakarmány-termesztésre, ugyanis ezeknek a téli félév csapadékát hatékonyan hasznosító kis vízigényű őszi vetésű kalászos gabonaféléknek a klímaváltozás várhatóan nem fogja csökkenteni a kora tavasszal (áprilisban) már betakarítható zöldhozamát.

Összefoglalás

A klímaváltozás következtében várható kevesebb csapadék, a száraz időszakok hosszának növekedése és a hőmérséklet emelkedése miatt a tenyészidőszakban még tovább fokozódik a vízhiány, ami öntözetlen körülmények között egyre kockázatosabbá teszi a nagy vízigényű növények termesztését. A kalászos gabonafélék tömegtakarmány-termesztéséhez az éghajlatunk és talajadottságaink (ökológiai adottságok) kiválóak, és a közeljövőben ezt a klímaváltozás sem veszélyezteti! Tömegtakarmány-termesztésünket (szilázs) ezért nagyobb biztonsággal és kisebb költséggel alapozhatjuk a többi gabonafélénél igénytelenebb és szárazságtűrőbb magyar nemesítésű rozs- és tritikáléfajtákra. Ezek kis vízigényű növényfajok (fajták) – a téli félév várhatóan növekvő csapadékával – az áprilisi kaszálásig növényvédőszerek felhasználása nélkül, környezetbarát technológiával (a leírtak szerint!) és biztonságosan termeszthetők. A télen lehullott csapadék – megfelelő tápanyagellátás mellett – fedezi az április eleje-vége között már nagy zöldtömeget adó (15-22 t/ha szilázs, 30% szárazanyag tartalommal) rozs és tritikálé vízigényét. A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő – elsősorban magyar nemesítésű fajták – és az abból itthon előállított vetőmagvak (biológiai alapok) magas szinten kielégítik a hazai keresletet, és kiváló biológiai alapokat biztosítanak a rozs és tritikálé-tömegtakarmány termesztéséhez. A szakszerűen elvégzett agrotechnika, termesztéstechnológia (termesztési tényező) és silózási technológia (post-harvest technológia) pedig lehetővé teszi kiváló minőségű tömegtakarmányok (szilázs) előállítását – ennek érdekében célszerű specialista szaktanácsadó igénybevétele! A rozsszilázs logikus döntés, ezt kiegészítve: a tritikálészilázs az új, nagy lehetőség a gazdaságos, biztonságos és egyben környezetbarát, kitűnő minőségű gabonaszilázs előállítására.

Dr. Kruppa József PhD címzetes egyetemi tanár,

ügyvezető (Kruppa-Mag Kutató Kft.)

Dr. Orosz Szilvia PhD címzetes egyetemi docens,

takarmányozási igazgató (Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft., Gödöllő)

Dr. Futó Zoltán PhD egyetemi docens, dékán

(SZIE Agrár- és Gazdaságtudományi Kar, Tessedik Campus, Szarvas)

Dr. Hoffmann Richárd PhD egyetemi adjunktus

(Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Kaposvár),

Iván Ferenc agrármérnök, takarmánygazdálkodási szakmérnök

(E.V. szaktanácsadó)

Dr. Kruppa Klaudia PhD biológus, tudományos munkatárs,

(MTA, Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár)

Ifj. Kruppa József agrármérnök,

vetőmaggazdálkodási szakmérnök,

PhD hallgató (Kruppa-Mag Kutató Kft.)

Tartalom közti banner a cikk végére
no