Újabb ősz, fokozódó kihívások a repce növényvédelmében

Bogaras őszre” számíthatunk

2018 tavaszán a gombafertőzések és a rovarkártevők egyaránt nagy feladatok elé állították a növényvédősöket és a gazdákat. Az előrejelzések alapján a repcevetést követően hamarosan újabb és újabb kártevő-gradáció elé nézünk. Egyszerűen szólva „bogaras őszre” számíthatunk. Különösen az olyan táblákon kell felkészülnünk például nagyobb bolhainvázióra, amelyek erdőszélen vannak, vagy a szomszédos táblán másodvetésként keresztes virágú kultúra található. A dolgunkat csak megnehezíti a tény, hogy a repcét ettől az ősztől már nem lehet neonikotinoid hatóanyagú készítménnyel csávázni. Ezeknek a hatóanyagoknak az volt az előnyük, hogy a növényben szállítódva a föld alatti és a föld feletti részt egyaránt megvédték a kártevőktől.

A kis repcenövénynek több károsítója van, amelyek már korán, akár szikleveles korban a kelőfélben lévő állományt tizedelhetik. Ilyenek például a földibolhafajok. Szintén komoly kárt okoz a fiatal növényben talajszinten a mocskospajor (vetési bagolypille lárvája). Egyre többször hallunk és olvashatunk a kis káposztalégy nyüvének kártételéről. Az ősszel kicsit később jelentkező károsító pedig a repcedarázs-álhernyó.

A repcebolha komoly károkat tud okozni az asszimilációs felület csökkentésével, továbbá a sebzésekből adódó vízveszteség által. A károsított táblák növényzete a fejlődésben visszamarad, súlyos esetben tőpusztulás is előfordulhat. A kártevő folyamatos betelepülése – és a rovarölő csávázószerek folyamatos védelmének hiánya – miatt többszöri védekezésre lehet szükség. Célszerű felszívódó, hosszabb hatással rendelkező készítményt választani kombinációs partnerként a szokásos piretroid hatóanyag mellé.

A kis káposztalégy lárvái a repce gyökérzetét, jellemzően a gyökérnyakat és a főgyökeret károsítják. A repcenövények a fejlődésben visszamaradnak, a rágások nyomán rothadási folyamatok indulhatnak be, de akár tőpusztulás is lehet a károsítás eredménye. Mivel a nyüvek a talajban a gyökér belsejébe rágják be magukat, tökéletes vegyszeres védekezési lehetőség – a rovarölő szeres csávázáson kívül – nemigen van ellenük. A kártevő elleni védekezéshez mindenesetre felszívódó, lehetőleg gázosodó készítményt válasszunk, de a várhatóan kártétellel fenyegetett táblák esetében a rovarölő szeres talajfertőtlenítést se zárjuk ki!

A repcedarázs kora ősszel megjelenő álhernyói szintén a szikleveles vagy néhány lombleveles repcenövényeken táplálkoznak. Mivel a kártevő fénykedvelő, a kezdetben szürke, később fekete lárvákat könnyű észrevenni a leveleken. Jellegzetes kárképéről, a karéjozó rágásnyomról is felismerhető jelenléte. Védekezni a fiatal lárvák megjelenésekor, a repce fejlődését még nem veszélyeztető, alacsony kártételi szintnél javasolt.

A rovarok okozta kár nemcsak tőszámcsökkenésben nyilvánul meg, hanem azokon a növényeken, amelyek túlélték a károsítást, a későbbiekben a gombabetegségek a rovarok által megnyitott kapun könnyebben bejuthatnak a növénybe. Ezért is fontos, hogy nagy gondot fordítsunk az ellenük való védekezésre, az ősz folyamán akár több ízben is. Ha az időjárás csapadékos, a fómás megbetegedésre nagyobb felületen számíthatunk. A fómára különösen igaz, hogy együtt jár a rovarkártétellel, így „bogaras” őszön a gombák elleni védelemre is célszerű fokozottabb hangsúlyt fektetni.

A repcének nemcsak sok kártevője, hanem nagyon sok kórokozója is van. Ezek ellen a vetésváltás betartása lenne az elsődleges védekezés, ami azonban jobbára repce-búza, repce-búza váltásra korlátozódott főleg a zalai, somogyi és vasi térségben, ahol az erős vadkár miatt a kukorica egyre inkább kiszorul. A vetésváltás betartását nehezíti, hogy a gazdaságokban sok a napraforgó és a szója, ezek pedig több repcekórokozónak is tápnövényei. Így aztán főleg hajlamosító időjárás esetén bizonyos évjáratokban a gombabetegségekkel szemben ádáz küzdelmet kell vívni.

A megváltozott éghajlat, amely bár szélsőségekkel tarkítva, de egyre inkább hasonlít az óceánihoz, segíti a fómás betegség terjedését hazánkban is. Néhány évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag csak a szakirodalomban olvashattunk róla, az utóbbi években viszont a szklerotínia mellett a repce egyik legfontosabb betegségévé vált. A repcenövény szinte minden részét fertőzi. Már ősszel fontos ellene védekezni, hiszen a termőtestek megjelennek a leveleken, akár a sziklevélen is. A fertőzés a talajmaradványokról indul, és enyhe, csapadékos teleken, 3 ºC felett a gomba sporulál. Ha ősszel nem figyelünk oda, az enyhe teleken a gomba tovább fejlődik, a levéllemezről az ereken keresztül eléri a szárat, és ilyenkor már nagyon nehéz ellene védekezni. A gomba feléli a szárban a bélszövetet, és a táblában megjelennek a távolról a szklerotíniához hasonló tüneteket mutató, kényszerérett tövek. A 2018-as betakarítást követően a tarlóvizsgálatok arról tanúskodnak, hogy a kényszerérést csaknem olyan mértékben okozta fóma, mint szklerotínia.

Ilyen körülmények között az őszi gombaölő szeres védekezés kihagyhatatlan eleme a növényvédelmi technológiának. Erre a leginkább elterjedt hatóanyag a tebukonazol, amely nemcsak kiváló gombaölő, hanem egyben regulátorhatással is bír: a lombozat fejlődését visszafogva inkább a gyökérzet erősítésére „koncentrál” a növény. Ez az alapja a télállóságnak és a tavaszi erőteljes indulásnak, akár szárazabb időjárás esetén is. A fóma ellen szintén kiváló hatóanyag a lokálszisztémikus (mély hatású, nem szállítódó) prokloráz. A tebukonazol és a prokloráz együttesen szinergista hatást fejt ki a korai repce betegségei ellen.

2018 tavaszától a Nufarm szélesebb palettával szolgál a repce rovarok és gombák elleni védelmében.

Gaál Orsolya
Nufarm Hungária Kft.
http://www.nufarm.com/HU/Kezdolap

Amennyiben szeretne ingyenesen és rendszeresen friss szakmai információkat kapni hasonló témakörben, regisztráljon itt!

Tartalom közti banner a cikk végére
no