Vadkár: ki a felelős, mit kell tenni?

Legtöbbünk találkozott már vagy hallott olyan esetről, hogy a közlekedő jármű sofőrje akár figyelmetlenségből, akár önhibáján kívül elütötte az útra kiugró vadállatot, melynek következtében gépjárműve károsodott, illetve testi sérülést szenvedett. Felvetődik a kérdés: kit terhel ilyenkor felelősség? A vadak természetesen nemcsak gépjárműben, hanem a mezőgazdasági értékben (földjeinken, kertjeinkben, gyümölcsösben stb.) is okozhatnak károkat. Vajon tartozik-e bárki a vadak által okozott károkért felelősséggel? Ha igen, milyen mértékben kötelezhető kártérítésre? A baleset megelőzése érdekében van-e bármilyen kötelezettsége, és ha igen, milyen intézkedések megtételére kötelezett a felelős személy? Cikkünkben a fenti és hasonló kérdésekre keressük a válaszokat a vonatkozó jogi szabályozás témához kapcsolódó rendelkezéseinek áttekintésével.

A vadkár fogalma

A vadkár fogalmát a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (továbbiakban Vtv.), illetve a végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (továbbiakban: végrehajtási rendelet) határozzák meg alábbiak szerint.

A Vtv. 75. § (2) bekezdése szerint vadkárnak minősül „a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.”

A természetes önfenntartási érték tehát nem tekinthető vadkárnak, károkozás esetén a kártérítés mértékénél ezt az arányt figyelembe kell venni.

A végrehajtási rendelet pontosítja a vadkár fogalmát, a rendelet 82. § (2) bekezdése a következőképpen fogalmaz: „mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás.”

Ebből az következik, hogy nem mindenfajta, csakis az olyan károsítás tartozik a fogalom alá, amely a mezőgazdasági kultúra terméskiesését okozza.

A rendelet meghatározza azokat az időszakokat is, amikor a különböző típusú mezőgazdasági vadkárokat be lehet jelenti, igényelni (pl. őszi gabona: október 1. - július 31.; tavaszi gabona: április 1. - augusztus 31. stb.). Fontos megjegyezni, hogy a rendeletben felsorolt mezőgazdasági kultúrákkal kapcsolatban a végrehajtási rendelet nem taxatív felsorolást tartalmaz, legalábbis erre mutat rá egy a Kúria által hozott ítélet, melyben helyben hagyja a másodfokú bíróság ítéletét (EH 2013.07.P11: Kúria Pfv. VI. 20.742/2012.). Az ügyben az elsőfokú bíróság a mezőgazdasági kultúrák végrehajtási rendeletben található taxatív felsorolása mellett foglalt állást, azonban a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva és felperes keresetének helyt adva – arra a megállapításra jutott, hogy a „szakértő véleménye alapján a gyep–legelő-gazdálkodás is a mezőgazdasági művelés körébe tartozik. Nem kizárt, hogy a vadak az ilyen módon hasznosított területen idéznek elő terméskiesést a mezőgazdasági kultúrában. A mezőgazdasági kultúra lehet az állatok tartásához szükséges takarmány termesztése is, ami ökológiai szempontból is pozitív használatnak minősül.” Fontos megállapítása tehát az ítéletnek, hogy „A vadászatra jogosult akkor is köteles a vadkár megtérítésére, ha az gyepként, kaszálóként, illetve legelőként hasznosított szántó művelési ágba tartozó ingatlanon következett be.”

Kit terhel a felelősség?

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013 évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) tartalmaz rendelkezést a vadász-ható állat által okozott kárért való felelősséggel kapcsolatban, eszerint ha ilyen állat okoz kárt, alapvetően az a vadászatra jogosult személy felelős, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Abban az esetben, ha nem vadászterületen történt a károkozás, természetesen az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vadállat kiváltott. A felelősség alól csak abban az esetben mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Fontos, hogy a kártérítési követelés ebben az esetben három év alatt évül el. A Vtv. meghatározása szerint „Önálló vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosát kell tekinteni.”

Ha a vadászati terület határát úgy állapítják meg, hogy több földtulajdonos területét érinti, az érintett földtulajdonosok vadászati joggal rendelkező közösséget alkotnak. A tulajdonosi közösséget, valamint a tulajdonosi közösség képviselőjét a vadászati hatóság nyilvántartásba veszi. A vadászatra jogosult a vadkárért fizetendő kártérítés fedezete biztosítása érdekében elkülönített számlán pénzügyi alapot köteles létrehozni, ha ezen kötelezettségének nem tesz eleget a vadászati hatóság törli a nyilvántartásból.

A vadászatra jogosult kártérítési kötelezettségével kapcsolatban a törvény rögzíti, hogy ha teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt egyezséggel, vagy jogerős bírósági ítélettel megállapított kártérítési kötelezettségének az nem tesz eleget, akkor a vadászati hatóság törli a nyilvántartásból. Annak jelentősége, hogy a vadkáralapon elkülönített összeg fedezi-e a kárt, a vadászatra jogosult kártérítési kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége.

A Ptk.-hoz képest a Vtv. rögzíti, hogy a vadászatra jogosult a törvényben foglaltak alapján köteles a vadkárt a károsultnak megtéríteni. A vadkárt el kell különíteni a Ptk.-ban szabályozott esettől. A Ptk.-hoz képest a Vtv. nem felelősségről, hanem inkább helytállásról rendelkezik. A Ptk. Kommentár szerint nem igazán polgári jogi felelősségről, hanem inkább kártelepítésről van szó, ugyanis a vadászatra jogosult a bizonyos vadak által, bizonyos vagyontárgyakban, bizonyos módon okozott károkat (lásd: vadkár fogalma) köteles megtéríteni.

Ki kell emelni, hogy míg a Ptk. rögzíti, hogy „A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő”, addig a Vtv-ben ilyen kitétel nem szerepel, nincs tehát lehetőség kimentésre (pl. felróhatóságának hiányára vagy egyéb körülményre hivatkozva).

A Vtv. a cikk elején említett, gépjárművön okozott kárral kapcsolatban rögzíti, hogy a vadászható állat által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt a vadászatra jogosult a Ptk. fentebb írt felelősségi szabályai szerint köteles megtéríteni, illetve pontosítja az ellenőrzési kör fogalmát azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni.

Kármegelőzési kötelezettség

A vadászatra jogosult a károk megelőzésének érdekében köteles megtenni bizonyos intézkedéseket. A törvény számos ilyen kötelezettséget felsorol, köteles például a földhasználók számára elérhető módon a vadkárral kapcsolatos ügyekben hivatalos kapcsolattartót megadni; vad általi károkozás vagy a károkozás veszélyének észlelése esetén a föld használóját haladéktalanul értesíteni; fokozott vadkárveszély esetén a vad riasztásáról gondoskodni, valamint a vadkárral veszélyeztetett területre megfelelő számú és típusú, a vadkár megelőzését vagy elhárítását szolgáló vadgazdálkodási berendezést elhelyezni; a szükséges mennyiségben és mértékben elterelő etetést végezni stb.

Nem csak a vadászatra jogosultat terhelik törvényi kötelezettségek a kármegelőzéssel kapcsolatban. A föld használóját is terhelik ilyen kötelezettségek, azonban a vadkárokon túl a vadban okozott károk megelőzése érdekében is köteles megtenni bizonyos intézkedéseket. A föld használója többek között köteles a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében a vadászatra jogosulttal egyeztetett és a károk elhárítására vagy csökkentésére alkalmas módon közreműködni; a károsodás vagy a károkozás veszélye esetén a vadászatra jogosultat haladéktalanul értesíteni és tájékoztatni; a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni.

A kár megállapítása, egyezség létrehozatala

A Vtv. szerinti kár fogalmába beletartozik a vadkár, vadászati kár, valamint a vadban okozott kár is. A kár megtérítése iránti igényünket, annak bekövetkezésétől, illetve észlelésétől számított tizenöt napon belül írásban szükséges közöni a kárért felelős személlyel. Ha e közléstől számított öt napon belül nem jön létre egyezség a kár megtérítéséről és a kártérítés mértékéről a felek között, akkor (ha nem közvetlenül a bírói utat választja) a károsult a jegyzőnél kérelmezheti az egyezség létrehozatalára irányúló kárfelmérési eljárás lefolytatását, ilyen esetben a jegyző három munkanapon belül szakértőt rendel ki. Ha létrejön az egyezség, és az megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint tartalmazza a törvényben meghatározott kötelező tartalmi elemeket, a jegyző határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget.

Ha az egyezség valamely okból nem jönne létre, a jegyző megszünteti az eljárást, a károsult ilyen esetben az eljárást megszüntető végzés véglegessé válásától számított 30 napon belül kérheti a bíróságtól kárának megtérítéséről való döntést. E határidő elmulasztása jogvesztést eredményez, azaz később már nem indítható per a kár megtérítése iránt.

A vadkár mértéke csak a jogszabályban erre meghatározott jogvesztő határidőn belül előterjesztett keresetben vitatható. A határidőt elmulasztó fél a kár mértékét utóbb már az ellenérdekű fél által e körben benyújtott kereset alapján megindult perben előterjesztett viszont keresetben sem vitathatja” (BH 2012.5.123).

Dr. Barabás Zoltán
ügyvéd

06/20-577-7779

Tartalom közti banner a cikk végére
no