Változásra szorul-e a hazai földhasználati rendszer? | Agrárágazat

Változásra szorul-e a hazai földhasználati rendszer?

Kiadvány, amelyben megjelent: 

Izinger Pál, a modern magyar mezőgazdaság megteremtőinek kiemelkedő személyisége még 1991-ben készítette tanulmányát „Javaslat a szántóföldi fatermelés kialakítására” címmel. Ez alapján lényegében a nagy ráfordítást igénylő intenzív szántóföldi vagy kertészeti termelést csak a jó és a legjobb adottságú területeken lesz célszerű fenntartani. Ahol viszont a talaj termékenysége vagy művelhetősége nem vagy csak kirívóan kevés jövedelem reményében tudja visszafizetni a növekvő költségeket, ott a kevesebb költséggel és főleg kevesebb anyag- és energiaráfordítással is a nyereséggel fenntartható művelési ágaknak kell elsőbbséget adni.

 

Probléma kontra időutazás

Az akkori tanulmány 250 ezer ha 17% feletti lejtős és erodált területről, 150 ezer ha szanált szőlő és gyümölcsösről és 400-600 ezer ha alacsonyhozamú szántóról beszélt. Az alternatívák közt döntően az erdőtelepítés szerepel, mint iparifa, energetikai célú faültetvény, vadászerdő, pihenőerdő, továbbá halastavak és víztározók létesítése. Javaslatának alapjául a szőlő- és gyümölcstermelő állami gazdaságokban a cellulóz-nyár telepítések kedvező gazdasági eredményei szolgáltak.

Ugorva egyet az időben, az EU-s felkészülés során az Agrárgazdasági Kutató Intézet tanulmánya szerint a közvetlenül élelmiszertermelési célt szolgáló mezőgazdasági használatból (kompenzáció és támogatás mellett) 15-18% termőföld kikapcsolható. Ezek erdőtelepítésre és alternatív célokra (hal- vadgazdálkodás, víztározók) hasznosíthatók. Majd a csatlakozást követően az agrárágazatot ért kedvezőtlen hatások (többek közt a gabonakészlet tárolásának és értékesítésének nehézségei) ismét előtérbe hozták a szerkezetváltás kényszerét, amit az AKI így fogalmaz meg: „Valamennyi ágazat piaci lehetőségeit, hatékonysági javulási képességét, a vonatkozó szabályozási rendszerek terelő hatásait figyelembe véve arra a fájdalmas következtetésre jutottunk, hogy legalább 450-650 ezer hektár szántó jelenlegitől eltérő hasznosításáról kell gondolkodni. A tesztüzemi vizsgálatok alapján a vetésterület 30,5%-án az agrártámogatások mellett is veszteséges termelés folyik.”

Az agrárszerkezetváltás kényszere több, az EU-hoz csatlakozó országot is érintett. Spanyolország és Portugália a megállapított termelési kvóták alapján igen jelentős szőlő-, gyümölcs- és olivaültetvény felszámolását volt kénytelen végrehajtani. Írországban és Angliában pedig a gyepterületeket kellett csökkenteni. Gazdasági elemzések és hatékonysági vizsgálatok alapján mindenütt az erdőtelepítés került előtérbe, amit az EU strukturális és regionális alapja 100%-kal támogatott. Spanyolországban és Portugáliában együtt 1,2 millió hektár fenyő- és Eucaliptus telepítést, Angliában és Írországban pedig 600 ezer hektár fenyőtelepítést végeztek el. Ezeknek a gyorsan növő fafajoknak viszonylag rövid (6-25 év termelési ciklus) idő alatt jelentkeztek a hozamai, melyek az erre épülő korszerű faiparral javították a belföldi faellátást, az exportot és a foglalkoztatást.

 

A telepítésre váró területek ökológiai adottságai

Hazánk klímája és talajaink termékenysége kedvező a kemény- és lágylombos fafajok termesztésére, az Európai átlagnál nagyobb fatermés elérését teszi lehetővé. A napfényes órák magas száma különösen kedvező a gyorsannövő akác (Robinia pseudoacacia L.) és a nemes nyárak, a fekete nyárak (Populus nigra L. és Populus deltoides M.) hibridjei számára. Hazánkban a faültetvényeknél ez a két fafaj bír nagyobb jelentőséggel. Természetesen a faültetvényekben egyéb fafajok telepítésére is lehetőség nyílik, mint a fűz, éger, bálványfa. A hazai klíma és a szerényebb talajigény miatt az akác a nagyobb jelentőségű. Termőhely tekintetében ennél lényegesen igényesebb a nemes nyár. A kivonásra váró földek 30-35%-a várhatóan alkalmas az akác, 10-15% pedig a nemes nyár számára.

 

Az ültetvényerdők kialakulása, technológiai feltételei, hozamai

Az ültetvényszerű fatermesztést az erdők szerepének társadalmi megítélésében bekövetkezett változások hozták létre. A természet megőrzésének igénye, az emberi környezet javítása világméretű jelenség, ami az erdők használatának a szabályozásával, a fakitermelések korlátozásával járt. Előtérbe került az ún. természetszerű, természetközeli erdőgazdálkodás, immateriális javak funkciói, biodiverzitás, őshonos fafajok stb. Az Erdők Védelméről szóló törvényeink az erdők védelmi és jóléti rendeltetését helyezik az első helyre. Ugyanakkor a világ fafelhasználása 1990-2020 között várhatóan a háromszorosára emelkedik.

A megújuló energiatermelésben (tűzifa, apríték, pellet) szerepe fokozatosan bővül. A hagyományos iparágak mellett a vegyipar és műanyagipar is növekvő igényeket támaszt a facellulóz iránt. A második generációs termékek (biomethán, etanol, bioplasztik) területén is kutatások folynak. A bio-etanol (liquid-biomassza) termelés az USA-ban és Kanadában már kereskedelmi méretekben folyik. Az USA pedig 2012 óta a kukorica helyett facellulózt használ fel, mivel a Karib-térségben a hiányzó kukorica-import élelmezési problémákat idézett elő. Így alakultak ki Észak- és Dél-Amerikában a fanyersanyag előállításának új eljárásai. A modern biológia felhasználásával a fenyők, nyárak és az Eucaliptus új klónjait állították elő, majd az adott célra legalkalmasabb fajtákat szántóföldön, optimális víz-, tápanyagellátás, növényvédelem mellett termesztik. Ez az eljárás rövid idő alatt nagy mennyiségben azonos minőségű faanyag elérését teszi lehetővé. Ma a világ faellátásának több mint egyharmadát (az összes erdőterület 3-5%-át) ilyen ültetvények fedezik.

 

A fatermékek piaci helyzete

Napjainkban világméretű a törekvés a termőföld és a nyersanyagok megszerzése iránt. A fa, mint megújítható nyersanyag, ebben a tekintetben rendkívüli jelentőséggel bír. A megújuló energiatermelésben (tűzifa, apríték, pellett) szerepe folyamatosan bővül. A nemes nyár minőségi (hámozási) rönknél folyamatos a keresleti piac. Alátámasztják ezt az ország déli megyéiben bérelt szántókon létesített olasz érdekeltségű telepítések. Az alacsony méretű faanyagot pedig a csomagoló anyag, papír, forgácslap és a falemezipar használja fel. Az akác jelentősége és piaci helyzete (a környezetvédők negatív megítélése ellenére is) fokozatosan emelkedik. A trópusi faimport visszaesése hozta előtérbe a korábban főként tűzifának, bányafának és mezőgazdasági szerfának használt fafajt. A modern faipar technológiai folyamatai (műszárítás, ragasztás, táblásítás, thermikus nemesítés) tette lehetővé az épületasztalos és a bútoriparban történő felhasználását. Az ilyen célokra alkalmas minőségű hengeres fát azonban a hagyományos erdőgazdálkodás csak igen kis hányadban tudja biztosítani. Nagyobb tömegben ez a minőség csak a faültetvényből nyerhető. Az alacsonyabb méretű és minőségű faanyag pedig mint szőlő-, gyümölcs ültetvények támrendszere, víz-, lavina-, partvédelem és rekreációs célokra keresett termék. Néhány exportőr rendkívül aktív marketingjével lettek ismertté és váltak keresetté ezek a termékek, melyek akár hungarikumnak is nevezhetők. A forgalom ma már nem csak a mediterrán országokra terjed ki, hanem az igényesebb megmunkálású áruk a belsőépítészet, kültéri burkolatok és mennyezetek részére is alkalmasak. Ezen termékeknél a hozzáadott érték az alapanyag 8-10-szeresét is eléri.

 

007

A fotón látható rönkből 5 db köböz 1 m3-t, ára: 175 EUR

 

Szíjácsmart faanyag 412 EUR/m3

 

Kísérletei és rentabilitás-vizsgálatai alapján a szerző lehetőséget lát a mai technika és a munkaerő lehetőségeivel a Nyírségben korábban alkalmazott váltógazdálkodás – 20 éves kori kitermelés után 4-5 éves mezőgazdasági használat – újbóli alkalmazására. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Nyíregyházi Karán foglalkoznak a homoktalajok javításával, kívánatos ezt az akáctermelésre is kiterjeszteni.

A kitermelés után a laza talajokon a tuskók és a gyökerek eltávolítása már megoldott, a tuskók aprítására is végeztek hazai kísérleteket, ehhez további kutatások és műszaki fejlesztés szükséges. A nyert faapríték hőenergiai célra értékesíthető, egyben bevételi forrás. Jelenleg a tuskók halmokba tolva a vágásterületen maradnak, csökkentve ezzel a művelhető területet.

A 45/2007. sz. rendelettel bevezetett fásszárú energiaültetvények sajnos kevés eredményt hoztak. Ismereteink szerint mindössze 3.500 ha telepítés létesült. Elmaradt a megújuló energiával való lokális kisteljesítményű hőerőművek és családi fűtőberendezések belépése. A téma folyamatosan aktuális, részben a vállalt megújuló energia növelése, részben földhasználati tekintetben.

Már közlésre került a világ és az EU fafogyasztásának rohamos emelkedése. Az EU 2015-ben 5 millió t pelletet importált az USA dél-keleti részéről, amit a környezetvédők már kifogásolnak. Az akácból való pellet gyártáshoz lehetőségeink megvannak, mind a rendelkezésre álló terület, mind a tapasztalatok alapján.  A faültetvények korosbodásával lehetőség nyílik a fafeldolgozás kiszélesítésére. A minőségi hengeres fából az említett magas készültségű termékek, többszörös hozzáadott értékkel állíthatók elő, ami a vidék iparosítását szolgálja.

 

A kitűzött célok eléréséhez szemléletváltozásra van szükség az erőgazdálkodás megítéléséhez. A társadalom ma az erdők szerepét szinte kizárólag a környezeti, szociális és jóléti szolgáltatásokban látja (nonprofit erdőgazdálkodás). Kívánatos, hogy ez terjedjen ki a fanyersanyag-termelésre, mint jövedelmet termelő gazdasági tevékenység területére is. Ebben nagy szerep vár az erdőtelepítésekre, ipari faültetvényekre. A klímaváltozásban mint szárazságtűrő fafaj, az akác nagy szerepet kaphat. Kívánatos ezért az akác-ellenesség miatt több évtizede leállított – a világ élvonalához tartozó – kutatás és nemesítés folytatása, frissítése.

Kívánatos, hogy az agrárvezetés és a földtulajdonosok felismerjék a fanyersanyagtermelés jövedelmezőségét, A piaci, munkahelyi, rentabilitási lehetőségeivel kezdeményezzék az alternatív földhasználat bevezetését. Így az akácültetvény a gyümölcsösökhöz hasonló technológiával és közeli élettartammal már vonzóbb lehet a földtulajdonosok részére, mint a kemény lombos fafajok telepítése.

A kísérlettel, rentabilitásszámításokkal kiegészített tanulmány itt olvasható

 

Dr. Erdős László
Kaán Károly díjas erdőmérnök
a FAGOSZ és a MEGOSZ tagja

Kapcsolódó cikkek