fbpx

Az ellenség neve Meligethes aeneus

Írta: Sándor Ildikó - 2018 július 03.

Az őszi káposztarepce termesztésének sikerét számos tényező befolyásolja, melyek közül ki kell emelni a kártevők okozta terméscsökkenést. A tavaszi időszakban talán a legveszélyesebb a már fejlett növényen a virágzatot károsító, ezáltal a „készterméket” csökkentő rovar. Mivel a tenyészidőszak vége felé közeledve károsítanak, így az általuk okozott kiesés jelentősége megnő, mivel a termesztés során a növényre fordított költségek nagy része már ráfordításra került. Ez a kártevő nem más, mint a gazdálkodók rémálma: a repcefénybogár.

Irány a virág

A repcefénybogár imágója és lárvája hosszú ideig tartó hűvös időjárás esetén okoz jelentős kártételt, mivel ilyenkor a repce bimbós állapota hosszabb ideig tart. Telelőhelyüket 10 °C feletti hőmérséklet esetén hagyják el, tojásaikat április elején rakják, amihez megfúrják a bimbót oldalról, és berágják magukat a virágkezdeményekhez. A repcefénybogár tápláléka tehát a virágpor, annak keresése közben rágja ki a bimbókat, és sérti meg a termőt. A sérült virág lehullik, így a virágzati tengely felkopaszodik, a növényenkénti becőszám drasztikusan lecsökken. Hűvös tavaszon, főleg, ha a repce bimbós állapotában a hőmérséklet napokra lecsökken, és a repce virágzása vontatottá válik, fokozott kártételre lehet számítani. A repcefénybogár imágói (számos rokonfajukkal együtt) a legkülönfélébb növények virágait is meglátogatják, de a repcén okozott kártételük a legsúlyosabb. Amikor növényenként már 2-4 imágót észlelünk, azonnal védekezni kell a nagyobb kártétel elkerülése érdekében. Az ellene való védekezésben nagy gondot okoz, hogy az erre alkalmas szerek ugyanabból a kémiai csoportból, a piretroidokból származnak, és folyamatos használatuk már Európa több országában súlyos rezisztenciát okozott, a repcefénybogarak ellenállóvá váltak a piretroidokkal szemben. Felmérések szerint a repcefénybogaraknak már csak 14%-a érzékeny erre a hatóanyagra. Németországban 40% feletti, Lengyelországban pedig már 60% feletti a piretroidokra kifejezetten rezisztens fénybogarak aránya (kifejezetten rezisztens = amikor az egyedek kevesebb, mint 50%-a pusztul el a kezelést követően). Itt kell megjegyezni, hogy a szintén repcefénybogarak ellen alkalmazott foszforsav-észter és indoxakarb-hatóanyagok esetén a kártevők 100%-ban elpusztultak.

B. terv

Tehát a piretroidok hatékonysága megkérdőjeleződött, Görögországtól a skandináv országokig vizsgálják az alkalmazásukat követő mortalitást, és a kísérlet alapján egyedül a görögországi fénybogarak voltak 100%-ban kifejezetten érzékenyek erre a hatóanyagcsoportra. A vizsgált populációk 84%-a közepesen vagy kifejezetten ellenálló volt a piretroidokkal szemben. Az egyébként hatásos szerves foszforsav-észterek ugyan a rovarölő szerek legnagyobb és legváltozatosabb csoportja, de már csak ősszel alkalmazhatóak vagy betiltásra kerültek. A közelmúltban debütált az az indoxakarb hatóanyag, aminek felvétele után néhány perccel a fénybogár táplálkozása teljesen leáll, és ennek következtében már nem okoz kárt. 1-4 nappal később gyakorlatilag éhen pusztul. Lényegében ez az időszak nemcsak a repcefénybogarat, de a repcetermesztőt is próbára teszi, hiszen a bogarak elpusztulása nem azonnali és nem látványosan taglózó, ami elbizonytalaníthatja a gazdát. Tudni kell azonban, hogy a kezelés pillanatától a bogár már nem okoz kárt. Az indoxakarb előnye többek között a 8-10 napos tartamhatás is, így azokra a bogarakra is hat, amelyek kijuttatás után repülnek be a kezelt repcetáblába. Termelői tapasztalatok és kísérletek is azt igazolják, hogy más hatóanyagú szerekkel való váltott használata már eredményes a rezisztencia-elkerülésben.

Összeállította: Sándor Ildikó