Éhség ellen

Jó repcetermésre csak akkor számíthatunk, ha megfelelő mennyiségű, könnyen felvehető tápanyag áll rendelkezésre. Hol van már az az idő, amikor a közeli juhhodályokból hordták az istállótrágyát a repceföldekre... Ma viszont már azt is tudjuk, hogy az NPK ellátottságon túl mikroelemekre is szüksége van növényünknek. Ezt vesszük sorra, és eközben a következményekre is felhívjuk a figyelmet.

A káliumhiány

Ahhoz, hogy a repce jól induljon, a nitrogén, foszfor, kalcium mellett – különösen a kezdeti fejlődéshez – sok káliumra van szüksége az optimális termés eléréséhez, hiszen rövid idő alatt relatíve nagy mennyiségű szárazanyagot kell megtermelnie. Mire a tél beköszönt, ehhez akár 100 kg/ha K2O-t is kivon a talajból.

Később egy teljesen kifejlett állomány már akár 400 kg/ha K2O-t is képes tartalmazni, vagyis összesen kivonni a talajból. A legjellemzőbb a 300-350 kg/ha K2O felvétele, de nagy termésnél a magasabb érték felé közelít. A kálium növeli a szemek olajtartalmát, és gyorsítja az érést, ami abban nyilvánul meg, hogy a virágzás egyöntetű lesz, nem fog elhúzódni. Emellett a kálium jelentős mértékben javítja a repce szárszilárdságát és a fagyállóságát. Így tehát a káliumhiányt nemcsak arról ismerhetjük fel, hogy a levelek széle pirosodik, hanem arról is, hogy a növényzet hajlamos a megdőlésre, és hamarabb elöregszik. A káliumhiányt nehéz utólag kezelni, ezért arra kell törekedni, hogy a talaj legyen feltöltve a megfelelő káliummal, és próbáljuk ezt fenntartani. Számszerűsítve, a repce a tápanyagok egy részét (hektáronként 70-80 kg N-t és 100-120 kg K2O-t) már ősszel, a téli vegetációs nyugalmi szakasz beállta előtt felveszi. Ez kell hozzá, hogy jól induljon.

Magnézium- és kénéhség

A legnagyobb tápanyagigénye a tavaszi vegetációkezdet és a teljes virágzás közötti rövid időszakban van a repcének. Csak a magnéziummal (Mg) jól ellátott állomány becői képesek a nap energiáját olajjá alakítani. A repce magnéziumszükséglete mintegy 30-50 kg/ha. Tekintettel a növény jelentős magnéziumigényére, Mg-tartalmú trágya használata mindenképp javasolt. Magnéziumszegény talajokon a magnézium pótlásával a termés- és az olajtartalom is növelhető.


1. kép A kénhiány jellegzetes tünete repcénél

A Mg-hiány a levélerek közötti sárgulásról, halványabb színeződésről felismerhető. Ezek a tünetek először az idősebb leveleken jelentkeznek, ebben az esetben levélen keresztül gyorsan beavatkozhatunk, pl. keserűsó 3-5%-os oldatával permetezve. A permetezést esetenként érdemes megismételni. A repce kén igénye nagy, 50-70 kg/ha. A kénhiány jelentős terméskieséshez vezethet, mely elsősorban az alacsony olajtartalomban szembetűnő. A kénellátottságot legpontosabban növényanalízissel tudjuk ellenőrizni. Ha a kéntartalom kisebb, mint 0,5%, kéntrágyázás szükséges. A kénhiányt leggyakrabban a legfiatalabb levelek sárgulásáról ismerhetjük fel, néha márványosodás jellemzi. Továbbá a levelek kanalasodnak, felfelé csavarodnak és törékennyé válnak. A későbbiekben csökken a virágok száma és színük fakóbb lesz.

A kénhiány elsősorban humuszszegény homoktalajokon lép fel, itt célszerű a kénellátásról külön gondoskodni! Sőt, mivel a magnézium és kén felvétele párhuzamosan (!) zajlik a növényben, a kettőt együtt érdemes pótolni magnézium-szulfát formájában. Annál is inkább, mert a növény a ként szulfát formájában tudja felvenni. Ezt a vegyületet a természet is így alkotta meg, egy természetes ásvány formájában, melynek a neve kiezerit. A kiezeritet érdemes 1-2 mázsa/hektár adagban talajon keresztül kijuttatni, ezzel 20-40 kg/ha ként (elemi kénben számolva) tudunk pótolni.

A kénhiány könnyen összetéveszthető a nitrogénhiánnyal, azonban nitrogénhiány esetén a levelek általános sárgulása jellemző, mely már kora tavasszal az idősebb leveleken kezdődik. (A kénhiány esetében a fiatalabb levelek sárgulnak, a nitrogénhiány esetén pedig az egész növény levelei, de az időseken kezdődik.) Nitrogénhiányban a levelek száma csökken, a növények törpülnek. A későbbiekben elsősorban a becők lesznek kis méretűek.

A foszfor és a bór fontossága

Essen még szó a foszforról is, melynek klasszikus tünetei a vörös vagy bíborszínű (antociános) elszíneződések a növények alsó részén, melyet a növényzet satnyulása kísér. A tünetek nagyon hamar megjelennek, és a talajtömörödés miatt a gyenge gyökérzetű növényeken jelentkeznek. Ha elég korán felismerik, akkor vízoldható foszfortrágyát lehet fejtrágyaként alkalmazni.


Bórhiány repceállományban

A repce alapvetően bórigényes növény; a termés nagyságától függően 350-450 g/ha bórra van szüksége. Ennek felvételét akadályozhatja a szárazság és a friss meszezés hatására bekövetkező pH-emelkedés is. A bórhiány vöröses elszíneződés formájában jelentkezik az idősebb leveleken és levélnyélen. A gyökerekben üregek keletkeznek. A bórhiány gyenge gyökér- és becőképződést eredményez, terméscsökkenést és minőségromlást okoz. A bórhiány tünetei: a növekvő részek és a levélhónalji részek (ahol a levélnyél a főszárhoz csatlakozik) elhalnak. A levelek kesztyű alakúvá válnak, az alsó szárak megfeketednek és üregesednek. Később a becők fakó színűek vagy fehérek lesznek. Torzult virágok nőnek, jellemző a törpenövekedés és a levélvörösödés.

Dr. Zsom Eszter

szaktanácsadó

no