Granulált vagy dercés takarmánnyal etessük a sertéseinket?

Borítókép

A sertéstelepek takarmányozási költsége a legfontosabb tényező az eredményesség tekintetében. Köztudott, hogy a takarmányok ára az összes költség 60-70 százalékát teszik ki, attól függően, hogy mennyire drága a tartástechnológia ahol az állatainkat tartjuk. Az elmondottakból következik, hogy ezt a magas költséget mindenki szeretné csökkenteni, ami gyakran megy a beltartalom rovására. Ha pedig a felhasználókat megkérdezzük arról, hogy milyen formában szeretnék megetetni az amúgy is drága takarmányt, dercés vagy granulált formában, szinte mindenki a dercés mellett dönt, hiszen minek drágítani a már megfelelő beltartalommal rendelkező takarmányt, még a granulálás költségeivel is...

Költségek és megtérülések

A hazai gyakorlat szerint a nagyobb sertéstelepeink önálló takarmánykeverővel rendelkeznek, ahol a saját földeken megtermelt szemestakarmányokat (búza, kukorica, árpa) összekeverik a vásárolt szójával és premix-szel, így készítik el a szükséges kész takarmányt a telep részére. A sertéstelepet kiszolgáló takarmányoscég megfelelő optimalizáló programmal számítja ki az egyes korcsoportok takarmányigényét, és a rendelkezésre álló estleges melléktermékekkel még tudja csökkenteni a bekerülés költségeit. Sajnos, az élelmiszeriparunk privatizációjával a korábban rendelkezésre álló melléktermékek száma is drasztikusan csökkent, így erre is egyre kevesebb a lehetőség. Marad tehát a granulálás elhagyása a költségminimalizálás érdekében.

A kísérlet

A herceghalmi tesztállomáson arra voltunk kíváncsiak, hogy a granulálás többlet költségei, vajon megtérülnek–e a hízlalás során. A mindkét formában etetett takarmány beltartalmi értékei teljesen egyformák voltak, hiszen a már legyártott keverék egy részét granulálták.


Granulált takarmány


Dercés takarmány

A hízlalásra szánt 16 db sertéseket két, genetikailag azonos csoportra bontottuk, és azonos méretű kutricákba helyeztük el őket. Így két 8 db-ból álló és azonos ivarú csoportot alakítottunk ki, akik apai féltestvérek voltak. A hízó alapanyagok azonos elrendezésű és csoportonként 12 négyzetméteres hízó rekeszbe kerültek, így fejenként 1,5 m2 állt rendelkezésükre.

A hizlalás egyfázisú takarmánnyal a sertések 80. életnapjától kezdődött, és 105 kg élősúly eléréséig tartott. A takarmány összetételét a sertés teljesítményvizsgáló kódex írta elő.

A kísérlet során a sertéseink egy speciális önetetőből tudtak ad libitum enni, amely evés közben a fülükbe helyezett transponder segítségével folyamatosan mérte az evéssel töltött időt naponta, és összesen az elfogyasztott takarmány mennyiségét, valamint az evések számát. Így a hízlalás során ezek az adatok folyamatosan rendelkezésre álltak. A súlygyarapodás nyomonkövetése érdekében, hetente azonos időben minden sertést egyedileg megmértünk.

A kísérlet eredményei

Az eredmények értékelésekor az egy-egy csoportban lévő 8 ivadék (4 ártány-4 koca) átlagával számoltam. Az elfogyasztott takarmány mennyisége az 1. ábrán látható.

 

Az ábrából jól látszik, hogy a kétféle takarmányból ugyanannyi fogyott, így a hízlalás alatt közel egyforma mennyiséget ettek az ivadékok. 196 kg/ivadék a dercésből és 197 kg/ivadék fogyott átlagban, egyedenként a granulált takarmányból. Ezek az adatok azokat igazolják, akik feleslegesnek tartják a granulálást, hiszen többletköltséget eredményez.

Az evéssel töltött idő(percben) 2.ábra

Mást mutat viszont a következő ábra. Érdekesen alakult a takarmányfelvétellel eltöltött átlagidő a csoportokban. Itt jól látszik, hogy amint növekedtek a testsúlyok, és így nőtt a felvett takarmány mennyisége, úgy egyre több időt töltöttek a dercés takarmányt fogyasztó hízók az evéssel. A vágás előtti időben, 100 kg-os élősúlynál május 4-én már 33% a különbség a dercés takarmányt fogyasztók javára.

Az elhelyezés fontossága

A hízók elhelyezése 12 m2 helyen történt, kellően tágas kutricákban, és bőven jutott hely (1,5 m2/hízó) a sertéseknek. Ezért nem zavarták egymást a hosszabb ideig tartó takarmányfelvételben. A felvett takarmány mennyisége a fajtának és ivarnak megfelelően alakult, hiszen a tágas kutricákban minden hízó nyugodtan és megfelelő ideig tudott táplálkozni.

Köztudott, hogy a nagyüzemi árutermelésben sokkal inkább törekednek a hizlaldák maximális kihasználására, sőt gyakrabban jellemző a zsúfoltság, a nagy állománysűrűség, mint a kapacitás alatti telepítés. A leggyakrabban használt önetetők a kapacitásukat a granulált takarmányozásra adják meg, hiszen nyugat Európában ez az általánosan elterjedt gyakorlat. Könnyen belátható, hogy a dercés takarmányozás esetén, amikor az evéssel eltöltött idő jelentősen megnövekszik, a rangsor végén álló hízó sertések kevesebb időt tudnak evéssel eltölteni, is így vissza fognak maradni a rangsor elején állókhoz képest. Ez szétnövést, az állomány szóródását eredményezi, ami megnöveli a hizlalás idejét, és így feleslegesen leköti a hizlaldánkat.

A dercés takarmány boltozódása

A másik probléma, hogy a dercés takarmány mindig több poros részt tartalmaz, mint a granulált, így könnyen feltapad az önetető oldalfalára, eldugítva a takarmány utánpótlásának útját, a sertéseink pedig nem tudnak enni, hiszen a boltozódásgátló mozgatása ellenére sem hullik ki a letapadt takarmány. Ilyenkor emberi beavatkozásra van szükség, ami mindig bizonytalan. Amennyiben lelkiismeretesek a hizlaldában dolgozó embereink, akkor viszonylag gyorsan orvosolni tudják a problémát, de ha nem, akkor lehet, hogy napokig nem esznek sertéseink.

A jelenlegi költségeken számítva a granulálás kb. 300 Ft/q költséget jelent. Ez azt jelenti, hogy kilónként mintegy 3 forinttal drágítja meg a takarmányunkat: ez 3,5%-os drágulást jelenthet.

Összességében tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy megtérül a granulálás költsége, hiszen kevésbé nőnek szét hízóink, ha granulált takarmánnyal etetjük. Hamarabb felveszi a számára szükséges takarmány mennyiségét, így több sertés tud ugyan abból az etetőből táplálkozni. Nincs boltozódás, tehát kisebb az emberi hanyagságból eredő hibalehetőség.

Nyíri András

no