Kulcs a stabilitáshoz

Az optimális talajállapot és talajkémhatás döntő feltételek a termelési kockázat csökkentéséhez a kukoricatermesztésben

Egyre gyakrabban és egyre több gazdálkodótól hallani azt, hogy a kukorica hazai termesztése egyre nagyobb kockázatot jelent, amelynek legfőbb oka a szélsőséges időjárási és csapadékviszonyok egyre inkább jellemzővé válása. Mivel az időjárást érdemben nem tudjuk befolyásolni, fontos, hogy felismerjük azokat a rendelkezésre álló eszközeinket, amelyekkel viszont érdemben tudjuk ellensúlyozni a szélsőségek kedvezőtlen hatását.

Szeszélyek, lehetőségek

Kulcskérdés (nemcsak) a kukoricatermesztés sikerességében a csapadék. Ebben a tekintetben mind az éves csapadékmennyiség, mind pedig annak időbeli eloszlása fontos tényező. Előfordul, hogy az éves teljes csapadékmennyiség alapvetően akár elég is lenne, de a kukorica számára vízigény szempontjából kritikus időszakban (a címerhányást közvetlenül megelőző 10-14 naptól a szemtelítődésig tartó időszak – július, augusztus; éréscsoporttól függően) éppen a legnagyobb aszályt szenvedjük el. Ennek ellensúlyozása történhet egyrészt öntözéssel, de figyelembe véve, hogy hazánkban a művelhető terület kb. 2%-át öntözik rendszeresen, ez a megoldás – egyelőre – a legtöbbek számára mégsem valódi opció.

A másik lehetőség az egyenlőtlen eloszlású csapadék pufferelése a talajban. Alapvetően egy jó állapotban lévő talaj egyúttal jó pufferelő képességgel is rendelkezik, így a korábban egyenetlenül lehullott csapadékot be tudja fogadni és tárolni.

Tünetek

A probléma ott kezdődik, hogy a talajok egy jelentős része nincs jó állapotban. Hogy ez egészen pontosan mit takar, mi az oka, akár több is, az elsősorban a talajvizsgálati eredményekből deríthető ki. Magyarországon a művelt területek egy jelentős részénél az egyik leggyakoribb probléma a talajsavanyodás, az optimális pH-értéktől való – sok esetben jelentős – eltérés. A talaj kémhatása azért is tekintendő központi kérdésnek, mert a talaj szinte minden – fizikai, kémiai, biológiai – tulajdonságára közvetlenül vagy közvetett módon hat. Éppen ezért, a talajvizsgálati eredményben szereplő alacsony pH-érték mellett a savanyodásnak szemmel látható, és a termesztés során megtapasztalható, egyértelmű jelei vannak.


1. ábra

A savanyú talaj jellemzői a leromlott, tömörödött talajszerkezet, a porosodás, cserepesedő felszín, a nehéz művelhetőség; a rossz vízgazdálkodás miatt gyakori belvíz, aszályos periódusban viszont talajnedvesség-deficit; a rossz levegőgazdálkodás. Mindezek miatt jelentősen korlátozott a talajélet és a gyökérfejlődés. Röviden összefoglalva mind a fizikai, mind a kémiai, mind a biológiai tulajdonságai romlanak, a talaj gyakorlatilag sérült, értékéből jelentősen veszített. A leromlott talajban továbbá jelentősen romlik műtrágya- és tápanyag-hasznosulás.

Egy tényező, számos összefüggés

Hogyan tudja egyetlen paraméter ilyen mértékben és ilyen szerteágazó módon megváltoztatni a sokszor végtelen alkalmazkodó- és megújuló-képességűnek tartott talaj tulajdonságait? Ennek magyarázata alapvetően egyszerű. A talaj savanyodása gyakorlatilag a kalcium – mint alapvető építő elem – fokozatos eltűnése a talajból, amely nemcsak egyszerűen megváltoztatja a talaj kémhatását, hanem annak valamennyi tulajdonságára egyidejűleg hat. Nézzünk kissé a dolgok mélyére! A talaj tulajdonságait – mint az előzőekben már említettük – három, egymással összefüggő és egymást meghatározó csoportba oszthatjuk: fizikai, kémiai, és biológiai tulajdonságok (többféle csoportosítás létezik, de az előbb leírt a leggyakoribb és a legismertebb), és a kalcium olyan alapvető talajalkotó elem, amely mindhárom tulajdonságcsoportra hatással van.

Fizikai tulajdonságok a talajszerkezet, a szemcseméret (porozitás), a víz-, levegő-, és hőháztartás. A talajszemcsék – agyag–humusz-komplexek – köré különböző elemek szerveződnek, így az optimális talajban a kalcium is kellő mennyiségben (1. ábra). Amennyiben a kalcium fokozatosan eltűnik ebből az összetett rendszerből, helyét jellemzően egyre inkább a legegyszerűbb pozitív töltésű hidrogénionok veszik át, a talaj kémhatását ezzel folyamatosan a savanyodás irányába tolva. Ennek következtében a talajszerkezet megváltozik, a morzsalékos szerkezet egyre inkább degradálódik a – poros, szélsőséges esetben már-már a szerkezet nélkülinek nevezhető – állapot felé, porozitása drasztikusan csökken, eltűnnek a pórusok, amelyek a talaj jó víz- és levegőgazdálkodását tennék lehetővé, és először enyhébb, később drasztikus talajtömörödéssel kell szembenézni. Az ilyen talaj művelhetősége romlik, egyre nehezebbé válik, a művelésre nem jól reagál, és jelentős mértékben korlátozódik vízbefogadó- és vízmegtartó-képessége (2. ábra). Márpedig egy olyan évben, amikor összességében lenne elegendő mennyiségű csapadék a kukorica számára, ez a kérdés mindent eldönthet. A kukorica alapvetően nagy tömegű, kiterjedt gyökérzetet fejleszt, amellyel hatékonyan fel tudja venni a vizet a talajból, de csak akkor, ha az ott rendelkezésre áll. A víz kellő befogadására és raktározására a morzsalékos szerkezetű talaj alkalmas, és mint látjuk, a savanyú talaj nem ilyen.


2. ábra


3. ábra

Öntözött kultúráknál számolnunk kell jelentős kimosódással is, amely növeli a savanyodás mértékét, illetve a rossz szerkezetű, savanyú talaj az öntözés hatásfokát is jelentősen limitálja.

Kémiai tulajdonságok: maga a kémhatás, amelyet a pH-értékkel jellemzünk, a szervesanyag-tartalom, illetve a talaj tápanyag-szolgáltató képessége. A kémhatás csökkenésével a növények által felvehető tápanyagmennyiség, az egyes elemek hozzáférhetősége is egyre csökken, ami egyrészt a kijuttatott műtrágya hasznosulásának jelentős csökkenését okozza. A pH-értéktől függően, enyhén savanyú talajokon is már 15-20%-os csökkenéssel kell számolni nitrogén- és kálium-hatóanyagoknál, a foszfor esetében ez hamar az 50%-ot is elérheti. Erősen savanyú talajoknál már a nitrogén és a kálium fele vagy csak harmada hasznosul (3. ábra). A biológiai tulajdonságok pedig a talajéletet jelentik: talajlakó mikro- és makroszervezetek mennyisége, fajgazdagsága, hatásuk az anyagforgalomra és a növények élettevékenységére. A talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak megváltozása következtében a talajélet intenzitása jelentősen gyengül. Nagy veszteség ez a növény szempontjából, mert a talajlakó szervezetek anyagcsere-folyamataikon keresztül egyrészt visszahatnak a talaj összes tulajdonságára és a növények által felvehető tápanyag-mennyiségre, hiszen ezek a szervezetek felelősek a növényi részek lebontásáért és felvehető formába történő átalakításáért, másrészt a mikroszervezetek és a kukorica gyökere között is intenzív együttműködés zajlik. (Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez csak a pillangósnövények esetében kritikus, de nem!) Maguk a mikrobák rengeteg, a növény számára hasznos anyagot – enzimek, vitaminok, hormonok – termelnek és adnak át, illetve maguk is hasznos vegyületeket kapnak a növénytől. Egy egészséges talajflórában dominálnak a hasznos, illetve a domináns flórát követő opportunista szervezetek, melyek együtt biztosítanak egy ideális közeget, és visszaszorítják a káros mikroszervezeteket, közöttük számos kórokozót is, tehát egy egészséges, optimális állapotú talaj növényvédelmi szempontból is egészségesebbnek tekinthető.

A talajszerkezet romlásával a mikrobák – itt elsősorban a hasznos szervezetek – élettere romlik, mennyiségük lecsökken, bizonyos törzsek eltűnhetnek a talajból. Ennek következménye a talaj tápanyag-szolgáltató képességének csökkenése, a szármaradványok lebontásának elmaradása, és a – káros, legtöbb esetben fitopatogén – szervezetek túlsúlya, és ebben az esetben az opportunista szervezetek is a túlsúlyba kerülő patogének élettevékenységét támogatják, tovább erősítve a kedvezőtlen folyamatot. Látjuk, hogy a savanyú talaj mennyire nem támogató közeg, sem a növénynek, sem a gazdálkodónak.

Mit tegyünk a talaj rendbe tétele érdekében?

A kérdés magában hordozza a választ: a cél valóban a talaj rendbetétele kell, hogy legyen (4. ábra)! Ne érjük be félmegoldásokkal, mert messze nem érik el a kívánt hatást, és mivel a savanyító tényezők ma már egyre erősebbek, hosszú távú és tartós hatást így nem fogunk elérni, csak az időnket és az erőforrásainkat vesztegetjük.


4. ábra

A talaj rendbetételéhez megfelelő mennyiségű kalciumot kell visszajuttatni a talajba, amely oldatba kerülve fokozatosan visszaépül az agyag–humusz-komplexek felszínére, visszaállítva a talajszemcsékhez kötődő ionok megfelelő arányát, és újra létrehozza a megfelelő talajállapotot. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a leromlott talajállapot is idővel jött létre, és annak tartós és kellő mértékű javítása is hosszabb – a talaj aktuális kémhatásától, a talajtípustól, talajműveléstől, csapadék mennyiségtől, vízmozgásoktól, műtrágyázási technológiától, vetésforgótól, és az alkalmazott kalcium dózistól függően eltérő – időt vesz igénybe. A talajjavítás sikerességét és a ráfordítás mértékéhez számszerűen is mérhető eredményességét nem szabad egy idény alatt megítélni, mert nem ad valós képet egy tisztességes mértékű talajjavításhoz és rendbe tett talajhoz képest, amit nyilvánvalóan nem tudunk néhány hét vagy hónap alatt elérni.

A legfontosabb a talajunk ismerete és annak elhatározása, hogy a megfelelő – a talaj rendbetételét eredményező – kalciummennyiséget visszaadjuk a talajnak. A megfelelő mennyiségű kalciumot visszajuttatni és talaj kémhatását helyreállítani magas kalciumtartalmú, nagy tisztaságú, kifejezetten erre a célra fejlesztett talajjavító termékkel lehet.

A talajjavítás optimális kivitelezése

Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági gyakorlat technológiai elemeiben, technikai eszközeiben igen sokat változott és fejlődött, a korábban használt talajjavító-anyagok egy része a mai technológiákkal, kijuttató-berendezésekkel, és a mai elvárások szerint nehezebben és körülményesebben alkalmazhatóak. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően ma már Magyarországon is elérhetőek olyan termékek, amelyekkel a kijuttatás röpítőtárcsás műtrágyaszórókkal megoldható. Ezek készülhetnek kalcium-karbonátból, illetve kalcium-oxidból is.

A kalcium-oxid hatóanyag-tartalmú szemcsés talajjavító-termék nagy előnye, hogy gyorsan és pontos adagolással, egyenletesen, mérsékelt talajtaposással, szemcsés szerkezete miatt pH-térképre alapozva akár differenciáltan is kijuttatható, szállítható és tárolható, mindemellett hatását a gyors oldódás miatt gyorsan kifejtő anyag. Mindezen előnyök mellett lehetővé teszi a kijuttatási művelet sokkal rugalmasabb beillesztését a termesztéstechnológiába, gyakorlatilag a tél végi hóolvadástól a tavaszi vetésig, állományban 2-4 leveles állapottól az állomány záródásáig, nyáron/ősszel a betakarítást követően az őszi-téli időszakban is – amikor lehetséges a talajra menni – végre tudjuk hajtani vele (5. ábra).


5. ábra

Még egy fontos gondolat: a kalcium nemcsak talajjavítási, hanem növénytáplálási kérdés is. A kukorica nagy tömegű növényünk, jelentős kalcium igénnyel, és komolyan megérzi annak hiányát egy savanyú talajban.

És ne feledjék – az egészségesebb talaj értékesebb!

Wágner József, üzletfejlesztő

Tartalom közti banner a cikk végére
no