fbpx

Liba-szerelem

Írta: Szerkesztőség - 2018 május 16.

Aki látott már felnőtt lúdállományt zöld legelőn, az talán egyetért velem abban, hogy a lúd az egyik legszebb nagyüzemi haszonbaromfi fajunk. A szerelembe esés könnyen megy, amikor a baromfi tenyésztő a szakmai munkájában is ezt a fajt választja. A ludak szociális viselkedése már pár napos korban is látványos: kinyújtott nyakkal kerülgetik egymást, csipegetik a szalmát, kommunikálnak. Intenzív társas kapcsolatot alakítanak ki egymással, és gyorsan elfogadják a velük foglalkozó ember közelségét is: reagálnak a hangra, lehet őket terelni és hívni is. Így aztán könnyen megy a legelőhöz szoktatás és az istállók közötti szétköltöztetés. Igazi falkaállat. Nem véletlenül bízták évszázadokon át gyerekekre a libák legeltetését.

Nem tyúkeszű

A baromfikról a „tyúkeszű” kifejezés is eszünkbe juthat, ami azonban a libára egyáltalán nem igaz. Kifejezetten figyelmes, tanulékony, a környezetére reagáló állat. Ez az előny a nagyüzemi tartásmódot tekintve hátrány is lehet: a liba például „hangulatingadozással” reagál a frontátvonulásokra. Megváltozhat a párzások intenzitása, csökkenhet a termékenység, a tojás mennyisége (az a fránya migrén). Vagy például, ha a kifutón áttelepítjük a kerítést (villanypásztort), ők hetekig tiszteletben tartják a korábbi demarkációs vonalat, és még áthajtani is nehéz őket ezen a már nem létező sávon. Figyelnek és megjegyzik a körülöttük levő világot. Az elfogultságot félretéve, talán egy kicsit többet „agyalnak”, mint kellene. Néha hallgathatnának a gazdájukra… Ebben is fejlődnie kell a fajnak. És miben még?

A domesztikáció

Azt gondolhatnánk, hogy az elmúlt 3500 év elegendő volt a lúdfaj domesztikációjára. Korántsem! A tyúk egyik ősének tartott bankiva tyúk (Gallus gallus) tojója kb. 700 g-os volt kifejlett állapotában, és kb. 10-12 tojás tette ki a fészekaljat. Ehhez képest a mai kistestű tojóhibridek 1,6 kg testtömegűek, és gond nélkül letojnak 340 db tojást egy ciklus alatt. Egy gyors fejszámolással kiderül, hogy ez 28-szoros teljesítménynövekedés. Mindeközben a nyári lúd a maga 2,5 kg testtömegével 8-10 db-os fészekaljat rak, míg a tenyésztett lúd fajták tojói kb. 5 kg-osak, és egy év alatt kb. 70 tojást rakhatnak le nagyüzemi körülmények közt. Ez szűk hatszoros fejlődés.

A tyúkfaj ugyan pár ezer év előnnyel játszik ezen a pályán. Ez lehet az oka? Ha a nagyüzemi folyamatokban a tojástermelést elemezzük, ebben a szakaszban az „ahány ház, annyi szokás” elve érvényesül. Van, aki csak főciklusban termeltet, tavasszal, a természetes nappalhossz stimuláló hatását kihasználva, és 22-24 hét tojástermelés alatt vár tojónként 45 keltetőtojást. Utána pihen az állomány. Nem termel, csak a létfenntartási igényét szolgáljuk ki. És gyönyörködünk benne, ahogy a zöld kifutón libasorban totyognak, kitárják a szárnyukat és igyekeznek elrepülni. Van, aki az éven keresztüli termelést választja. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy a liba képes lenne egész évben termelni.

Korántsem. A tavaszi, tegyük fel 20 hetes termelési ciklust követően 16 hetes nagyon intenzív, mesterséges vedletési ciklussal készítik fel az állományt egy újabb ciklusra. És így tovább, szépen körbe-körbe mennek a termelési és vedletési ciklusok.

Vannak, akik még ezt is megtekerik kicsit, és végeztetnek rövidebb és hosszabb tojástermelési ciklusokat. Persze ugyanúgy, vedléssel közte. Ezeket az eltérő módszereket a liba egész jól el is viseli. Na persze, ha közbe nem jön egy kis hirtelen felmelegedés, takarmánytoxin, frontátvonulás vagy állategészségügyi probléma. Ha ezek bármelyike meglepi a törzstartót, máris lehet kapaszkodni, mert a termelés a legkevésbé sem a vártak szerint alakul. És vannak helyzetek, amikor nem derül ki az ok, ami miatt a termelés végül félresiklott. Csak a liba domesztikálatlan állapotának tudhatjuk be, hiszen mi termelők mindent elkövettünk, amit csak kellett.

A tavalyi madárinfluenza-járvány következtében a kötelező, teljes zárt tartás borzolta a kedélyeket. A liba ugyanis vándorló, gyalogló, legelő állat. Még mindig! (Ezért képes például a májában nagy mennyiségű zsírt raktározni, és kiváló lábszerkezettel kibírni 4-5 év tojástermelést is, almozott ólakban.) A zárt tartás hirtelen elrendelése azonban a libaállományok komfortzónáján kívül esett. Ők nem szerették a hirtelen köréjük épült falakat. A természet szabadelvű gyermekei e szárnyasok, akik azonnal fellázadtak a kialakult állapotokkal szemben: csípkedés, taposás, szociális stressz. Ennek minden következményével. Mint a vidéki gyerekek a budapesti tömegközlekedésben. Idő kell az átálláshoz.

Szóval domesztikált állat lenne a lúd faj? Vagy további 1500 évre lesz ehhez szüksége a tenyésztőknek? Addig is, amíg a tenyésztők dolgoznak, mi libások szeretettel figyeljük a ránk bízott állatok fejlődését.

Pandur Mónika

Orvia Magyarország Kft.